Peter S. Beagle: Tamsin története

Ez egy nagyon jó könyv. Már sok helyen olvastam róla, és régóta el szerettem volna olvasni. És szerencsére az egyetemi könyvtár van oly jó olvasóihoz, hogy nem csak szak- hanem szépirodalmat is tart, így aztán amint eldöntöttem, hogy márpedig már nincsen vizsgaidőszak, mentem is az online katalógusra bogarászni hogy hol mik vannak. Bezzeg a megyeiben nincs is meg. Kedd délben kihoztam, kedd estére pedig az a szerencsétlenség ért, hogy egy árva olvasatlan lap se maradt a könyvből. (350 oldal igaz kis alakú, de ha a tankönyvekkel fele ilyen jól haladnék...)

De miről is szól a regény? A főszereplője New York-i Jenny, aki egyes szám első személyben írja a történetet hat év távlatából visszatekintve. Mikor tizenhárom éves, elvált édesanyja újból férjhez megy egy angol pasashoz. És ha ez önmagában nem lenne elég, még hozzá is költöznek Angliába. Ráadásul vidékre, Dorsetbe egy ősrégi udvarházba. Mindennek tetejébe, imádott cicája Kand Úr karanténban kell hogy maradjon egy darabig, és még két új, kéretlen mostohatestvérre is szert tesz. Jenny eleinte nemigen szereti, és nem is akarja szeretni új lakhelyét. Mindez csak akkor kezd megváltozni mikor barátokra tesz szert. Összebarátkozik Meena-val, indiai osztálytársával, az udvarházban boggartok után megismerkedik Tamsinnal. Ő háromszáz éve a ház urainak lánya volt, ám mikor meghalt, valami itt marasztalta a lelkét a földön. Bármennyire is nem szeretné, most, hogy Jenny barátsága felébresztette éber kísértet álmából, kénytelen ezzel a valamivel szembenézni. Most már azonban Jenny is mellette áll.

Azt írtam volna az elején, hogy ez egy jó regény? Nem, ez egy tökéletes regény. Remek történetvezetés, jó nyelvezet, szereplők, Anglia és mondabeli lények teszik a kísértetek mellett azzá. Igazán hangulatos történet. Inkább izgalmasnak mondanám mint félelmetesnek, bár nem egyedül voltam itthon mikor olvastam. Mondjuk nálam ez is jó pont, nem szeretek túlságosan félni :) Sem a külcsínre, sem a belbecsre nem lehet ezúttal panasz azt hiszem. Ez első körben az író érdeme, de azt hiszem hálásak lehetünk a magyar kiadónak (Delta Vision kiadó) és a nagyszerű fordítónak, Kleinheinz Csillának* is.

Abszolút 10/10!

Beagle-től eddig még csak az Utolsó egyszarvút olvastam régebben, ami annyira nem tetszett. Ez azt hiszem nem annyira a könyv hibája, mint inkább a hibás elvárásaimé. Akkor azt hittem, hogy egy kis tündérmese lesz, unikornissal és aranyos virágokon csücsülő tündérekkel meg nem is tudom. Ezzel szemben egy kicsit realistább és szomorkásabb hangulatú mese volt, ami nem azt jelenti hogy rossz lett volna, csak éppen nem azt kaptam amit, főként a fülszöveg alapján váram.

*: Kleinheinz Csilla. Aki nem mellesleg maga is író, mi több fantasy-t ír, csak épp a könyvtárak még nem érezték szükségét hogy betárazzanak belőle. Első regényét A város két fül között-et már félig kiolvastam digitális formátumban, de azt hiszem beszerzek egy papír alapút, nem szeretek képernyőről olvasni :) Előbb azonban leellenőrzöm pontosan mennyire is adja vissza Beagle nyelvezetét, és kiolvasom az Innkeeper's Song-ot. Már az első oldalak alapján azt mondom, szerintem jó munkát végzett a Tamsin-on. Beagle valóban kicsit szépirodalmibb mint más fantasy kedvenceimhez (Rowling, Paolini, Meyer) képest, és ez a nyelvezetén is meglátszik. Cizelláltabb, különlegesebb szavak, bonyolultabb mondatok. Ami számomra nehezebb olvashatóságot jelent :) Nincs ezzel baj, sőt, csak azt hiszem ez után nem az lesz az érzésem mint a Twilight saga után, hogy szükségtelen magyarul is elolvasnom, mert tökéletesen megértettem angolul is. Ettől eltekintve én nem igazán vagyok "műértő" vagy irodalmár, vagy ilyesmi. Nem szeretem Beagle-t azért jobban bármelyik eddigi kedvencemnél, mert szépirodalmibb vagy ilyesmi. Ezért is szeretem, mert valóban remek mondatok vannak a könyveiben.

És a végére megint néhány link, mit gondoltak mások. Úgy látom a Tamsin mindenkinek tetszett, az Utolsó egyszarvú már kicsit jobban megosztotta az embereket. :) De most a Tamsin-ról:

Amadea, Lobo, Nima

Eredetileg publikálva a http://flameheart.freeblog.hu/-n 2010. febr. 4. 9:11