Neil Abramson: Ki ​nem mondott szavak

Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam: 
Egy könyvmoly alapvető jellemzője, hogy mindig olvas. Akkor is, ha vidám, akkor is, ha szomorú. Hol azért hogy felviduljon, elterelje a figyelmét a gondjairól, vagy épp azért, hogy választ találjon rájuk. Először isolde blogján láttam az idézetet, miszerint "They say life is the thing, but I prefer reading". Mintha csak rólam írták volna. Nem is könyvmoly vagyok, hanem bookaholic, egy igazi könyvfüggő, akinek sokszor nehezen megy, hogy egészséges kapcsolatot tartson fel a könyveivel, ne olvasson szünet és "emésztés" nélkül folyamatosan, illetve a való világnak is hagyjon teret a minimálison túl. Ennek fényében nem meglepő, hogy sokszor különböző problémáimat is könyvekkel próbálom orvosolni. Következményesen túlzottan sok önsegítő könyv vásárolok, amiket rendszerint aztán nem olvasok el, legalábbis nem végig. De eltértem a tárgytól. Arra akartam kitérni, hogy miért szólított meg ez a könyv. Most több okból is nehéz időszakon megyek keresztül. Meghalt a legjobb barátnőm, akivel együtt nőttünk fel. Az utóbbi években eltávolodtunk egy kicsit egymástól, de nem szűnt meg a legjobb barátnőm lenni. Igazságtalanul fiatalon és hosszú, fájdalmas betegségben hunyt el. A legnehezebb Neki volt... de a hiányát szeretteinek  sem könnyű feldolgozni. Emellett párkapcsolatilag is nehéz időszakban vagyunk a párommal. Nem akarom most egyiket sem ezen túl kifejteni, vagy megvitatni,csupán azért említettem ezt meg, mert emiatt talán erősebben szólhatott most nekem ez a könyv, talán fogékonyabb voltam rá mint máskor lennék.
A szép, pasztelles borítón túl a cím fogott meg igazán, amikor egy Tesco-s vásárlás során hirtelen ötlettől vezérelve betévedtem a könyvsorra. Elolvastam a fülszöveget, és rájöttem, hogy a tartalma miatt is fontos lehet számomra. Végül a lírában vettem meg, ott akciós volt.
Jó döntésnek bizonyult! Bár még csak február van, és nem szoktam így rangsorolni, azt hiszem, az év könyve lesz most nálam.

A tartalmáról/fülszöveg:
"Helena ​állatok tucatjait segítette át könyörületességből a túlvilágra állatorvosként. Most, hogy maga is meghalt, nem képes továbblépni élet és halál határmezsgyéjéről – ideláncolják el nem végzett feladatai, jóvá nem tett bűnei, rettegése a büntetéstől, és egy elfecsérelt, kisszerű élet rémképe. Lelke odaszegődik egykori élete legfontosabb szereplői mellé – sikeres ügyvéd férje, David mellé; egykori kutatótársa, Jaycee mellé, aki a főemlősök kommunikációs képességét vizsgálja, és különös kapcsolatot alakított ki egy Cindy nevű csimpánzzal, aki – Jayce állítása szerint – egy négyéves gyermek értelmi szintjén képes az emberi kommunikációra.
Amikor Jaycee kutatását leállítják, és Cindyt az a veszély fenyegeti, hogy halálos kimenetelű, kegyetlen orvosbiológiai kísérletek alanya válik belőle, Helena túlvilági küldetése értelmet nyer David, Jaycee és még néhány humánus ember összefogásában. A Cindy megmentésére tett erőfeszítéseik választ adnak Helena kínzó kérdéseire a földi lét értelméről, és váratlan módon elhozzák a megváltást is."

A könyvről:
Nehéz témákat boncolgat a könyv, halál, gyász, állatkísérletek. A történet mindegyik témában érdekes kérdéseket vet fel, anélkül hogy mindentudónak tettetné magát. Nem mondom, hogy most túlsegített a problémáimon, ez egyetlen könyvtől sem elvárható, de mégis jó volt most olvasni.
Elgondolkodtatott, bár nem leltem válaszokra. Talán említettem bár korábbi bejegyzésben, hogy gyermekorvos vagyok, így tanulmányaim és munkám során is sok beteg emberrel, gyermekkel találkoztam, számtalanszor daganatos betegségben szenvedő gyerekekkel is. Most személyes érintettségen keresztül is érzem, milyen fontos különböző kísérleteken keresztül új gyógymódokhoz jutni. Ugyanakkor állatszerető emberként azt is tudom, hogy mennyire kegyetlen sokszor az, ahogy válaszokhoz jutunk. Nincs ennek az ellentmondásnak feloldására válaszom nekem sem, de mégis fontos kérdés ez. Fontos látnunk, hogy miért van erre szükség, de azt is, hogy a mód nem mindig megfelelő. Nem vakíthat el minket felsőbbrendűségünk tudata, és céljaink szentsége; hiszen a cél nem szentesítheti az eszközt.
A gyásszal, az elengedéssel kapcsolatban sem jutottam egetrengető felismerésre, de mégis mélyen a szívemből szólt most a könyv. Nem fogok rövidebb ideig, vagy kevésbé gyászolni, nem találtam meg céltalan "miért" és "mi lett volna ha" kezdetű kérdéseimre a választ, és mégis, úgy érzem hogy segített most a könyv. Több szakaszon úgy éreztem, különösen hozzám, nekem szólt. Azt hiszem, hosszabb ideig fogom még érlelgetni magamban ezt a történetet. Szomorú, de mégis reménykeltő, nagyszerű olvasmány. Van benne egy kis misztikum és spiritualitás, de csak a háttérben, nem tolakodóan. Vallásos és nem vallásos emberek is bátran olvashatják. Nem könnyű könyv, de mégis, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Kedvenc idézetem: 
"Engem úgy neveltek, hogy Isten az áldozatok nyelvét beszéli. Elvárják tőled, hogy áldozatokat hozz, mert ez a hited mélységének mércéje. Ez Ábrahám és Izsák, vagy Jób és Dávid Istene. …. Túl sok áldozatot láttam már ahhoz, hogy elhiggyem, Isten áll mind mögött, és láttam olyan áldozatokat, melyeken sehol sem láttam Isten kézjegyét. A veszteség nem mindig egy nagyobb terv része, mely megmagyarázható egy isteni lény isteni cselekedeteivel. Néha bizonyos események, melyek nyomán nem marad nekünk más, csak a gyász, szimplán véletlenül történnek…. és emberi mivoltunk igazi próbatétele az, hogy ennek a tudásnak a birtokában képesek vagyunk-e valaha felépülni. Amikor annak ellenére is boldogulunk, hogy képesek lennénk mélyebb értelmet találni szenvedésünkben; azt hiszem Isten olyankor mosolyog ránk, büszkén a teremtménye erejére. …"
171. oldal

Értékelés: maximálisan 10/10

Könyv adatai: 
Szerző: Neil Abramson
Cím: Ki ​nem mondott szavak
Eredeti cím: Unsaid
Fordító: Fehér Fatime
Kiadó: Pioneer Books
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 288
Forrás: saját könyv

Értékelés könyves oldalakon: Moly: 98% 12 csillagozás alapján Goodreads: 4,03/5 6568 értékelés alapján. (de a goodreads csillagfelfogása kicsit más: 1 - didn't like it=nem tetszett, 2 - it was ok= jó volt/elment, 3 - liked it = tetszett, 4 - really liked it= nagyon tetszett, 5 - it was amazing=lenyűgöző volt) 

Amanda Stevens - Graveyard Queen / Sírkertek királynője

Összességében nagyon jó és izgalmas sorozat a Graveyard Queen, igazán ár, hogy magyarul csak az első három kötet jelent meg. Emiatt sokáig azt hittem trilógia, de nem sokkal azután hogy beszereztem az elő hármat magyarul egy kedves molytárstól, felfedeztem, hogy a sorozat nem zárult le a harmadik kötetben, és angolul további három kötet jelent meg. Gy az első három kötet elolvasása után " kénytelen" voltam angolul folytatni a sorozatot. Bár nem zsánerem a horror, illetve a thriller, nem bántam meg hogy elolvastam a könyveket. Nem igazán mondanám a könyvet horrornak, annyira nem félelmetes, de egyedül olvasva este nem éppen a a legandalítóbb esti mese :) ennek ellenére éjszakába nyúlóan faltam a könyveket, muszáj volt megtudnom mi történik.

"A fiatal és titokzatos Amelia Gray sírkő-restaurátor, aki látja a szellemeket. Az élősködő kísértetek nem tudhatják meg, hogy látja őket, hiszen akkor élete is veszélybe kerül. A lány ezért elkerüli azokat az élőket, akiknek nyomában szeretteik nyughatatlan szellemei járnak.

John Devlin detektívnek brutális gyilkosságok felderítésekor lesz szüksége Amelia segítségére, ám a férfit árnyékként követi elhunyt felesége és kislánya.

A lány hiába küzd a férfi iránt érzett vonzalmával, nem hozhatja a kísértetek tudomására, hogy látja őket, sőt látja azt is, ahogy parazitaként szívják el a férfi életerejét. Azonban hiába igyekszik tartani a távolságot, a kettejük közti vonzalom elmossa a határokat e világ s a másvilág között…"

Mindegyik kötetben van egy valamennyire önálló sztori, ami Amelia aktuális munkájához, az adott temetőben felgöngyölítendő rejtélyhez kapcsolódik, ez lezárul az adott kötet végén. Amelia személyes élete, s Devlinnel való kapcsolata, illetve képességének fejlődése és elfogadása viszont legalább ennyire szerves részét képezi a történetnek, s ilyen szempontból kicsit függővégesek a történetek. Bár a goodreads-en nem voltak vele egyöntetűen megelégedve, a hatodik kötet vége ilyen téren is viszonylag kerek lezárást ad. Izgalmas, sokszor letehetetlen olvasmány, kísértetekkel és romantikával fűszerezve.

Alapvetően nem igazán érdekelnek mélyebben a sírkövek vagy a temetők, az első kötet  megjelenést követően mégis várólistás lett, s azóta is jó néhányszor a látóterembe került. Majd az idén tavasszal láttam egyik molytársunknál, hogy milyen jó áron adja együtt a három könyvet, s ezt a lehetőséget nem hagyhattam ki. Mint mondtam, nem vagyok nagy thriller rajongó, nem nagyon bírom az ijesztgetést, de ez a könyv nekem is bejött. Nem mondom, egy csomószor a frászt hozta rám, s időnként össze-össze rezzentem, ha az üres lakásban reccsent vagy csöppent valami, netán a cica motozott :) Bár talán pont bajszos kedvencem hozta mindig a megnyugvást, ha ő nem figyelt fel az adott zajra, én is nyugodtabb voltam (elvileg az állatok, a kutyák illetve a cicák is észlelik a szellemeket s egyéb természetfeletti jelenségeket. A könyvben Ameliának is lesz egy kutyája, aki mindig jelez ha valami nem oké :) )... Így természetesen ha ő is fülelt valamire amire én is felfigyeltem, s éppen egy hátborzongatós részt olvastam kicsit megfagyott az ereimben a vér, de itt, szerencsére semmi természetfeletti nem történt. A kötetek olvasása alatti napokban nem volt éppen a legjobb az alvásminőségem, s a kipihentségem, de ez inkább az éjszakába nyúló olvasásoknak köszönhető, rossz álmokat nem okozott :)
Mint írtam, nem annyira érdekelnek a sírok, de mégis olyan hangulatosak voltak  könyvek, a délvidék, a "Lowcountry", Charlston, a spanyolmohától roskadozó fák, a gyönyörű ódon temetők, a faragott angyalok.... nagyon tetszett. A temetőkről, a sírkövekről és a helyi sokféle néphitből, kicsit vodoo-ból összeálló helyi legendák is igazán érdekesek voltak. A szerelmi szál nekem nagyon tetszett, végig drukkoltam Ameliának és Devlinnek :) A krimis-szellem rejtélyes zsálak is nagyon izgalmasak voltak, mindig hozzá is tettek egy kicsit ahhoz amit Amelia örökségéről és családjáról megtudunk. Volt egy-egy kiszámítható fordulat, egy-egy kicsit inkonzekvensnek érződő szereplő, de valahogy egyik sem zavart kifejezetten, nagyobb hibát nem tudnék felróni a könyveknek. Ebben persze az is szerepet játszik, hogy az adrenalinfaktor miatt igencsak faltam az oldalakat, s mivel egyedül voltam itthon, nem merengtem sokat szellemeken és egybeken ha épp nem olvastam, mert így is épp elég volt az izgalom gyenge idegeimnek :D
De mindenképpen ajánlom olvasásra, szerintem megéri :) Tapasztalt thriller olvasóknak valószínűleg nem ennyire körömrágós azért :)
8/10

A magyar könyvek nagyon szépek egyébként, főleg az első, a zöld levelekkel, az angyallal és az extra fényes borostyánlevelekkel és girlandokkal. Igazán kár, hogy angolul sem folytatódott a sorozat ezzel a design-al, a 4-5-6 kötet már csak másfajta borítóval jelent meg, ami szerintem nem ennyire szép. Az első hármat magyarul, saját könyvből, a többit angol e-bookban olvastam. Mindenesetre igazán jó volna, ha megjelenne végig, szép borítóval magyarul a sorozat, de nem hiszem, hogy tervezik folytatni a kiadást...