Alwyn Hamilton: A ​homok leánya (A sivatag lázadója #1.)

Könyves csendéleteim második felvonás - saját kép
Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam: 
Gyönyörű, megkapó borítójának köszönhetően figyeltem fel a molyon a könyvre, majd a fülszöveg alapján igazán érdekesnek tűnő tartalom hatására még valamikor az év elején vettem fel a várólistámra a Homok leányát és kezdtem el figyelni. A növekvő számú kedvező molyos értékelések hatására év eleji könyvvásárlási hullámomban be is szereztem a kötetet, de csak most olvastam el.
 

A tartalmáról/fülszöveg: 
"Egy ​mesterlövész. Egy álmodozó. Egy piszok jó hazudozó.
Bár Mirádzsi sivatagjait már az emberek uralják, az elhagyatott, vad területeken még mindig a mitikus lények irányítanak, és az a hír járja, hogy a dzsinnek mágiája sem veszett el. Az emberek számára ez egy könyörtelen hely, pláne ha az illető szegény, árva vagy nő.
Amaniról mindhárom elmondható. Tehetséges lövész, aki remekül céloz, azonban nem tud elszabadulni Porfészekből, ebből a halálra ítéltkisvárosból, ahol két lehetősége van a jövőre nézve: megházasodik vagy meghal.
Ám egy nap találkozik Jinnel, a karakán, jóképű idegennel, aki tökéletes szökési tervet tár elé. Bár Amani hosszú éveken át álmodozott az otthona elhagyásáról, azt sohasem gondolta, hogy egy körözött szökevénnyel menekül majd, ráadásul egy mitikus lovon vágtatva el a vérszomjas Szultán serege elől. Arra pedig végképp nem számított, hogy beleszeret a titokzatos idegenbe, aki nemcsak a sivatag titkait mutatja meg neki, de felfedi, ki is valójában a lány, és milyen nagy dolgok várnak rá."


Véleményem általában az egész könyvről: 

Bár összességében remek könyvnek tartom, bevallom, kicsit nehezemre esett belerázódni, úgy tűnik rögös út vezet Bécs polgári szalonjaiból a varázslattal teli sivatagba. 
Nagyszerű sorozatindító kötetet tarthatunk kezünkben a Homok leányával. Alig néhányszáz oldal, de úgy pörögnek az események, akár homokszemek a sivatagi szélben, melyek során Amani-ból, a lobbanékony, csupán menekülni, Porfészekből eltűnni vágyó lányból önmagát megtaláló, bátor hősnő lesz. Nagyon tetszett az ő karakterfejlődése, ahogy a csendes lázadónak szülőfaluja fogságából kiszabadulva lehetősége nyílik megismerni önmagát, kiteljesíteni a személyiségét. Jin személyében is érdekes karaktert kapunk, ő a titokzatos idegen, akiről csak apró villanásokban derül ki valami,és még a könyv végére érve sem érezhetjük úgy, hogy igazán kiismertük őt. A könyvben megjelenő, és a a későbbiekben valószínűleg fontos szerepet kapó mellékszereplők is olyan karakterek akikkel jó lesz még találkozni a többi kötetben, amik remélhetőleg minél hamarabb megjelennek.

Hangulata, atmoszféra: 
Sokan kiemelték a vadnyugat és az arab világ találkozását a könyvvel kapcsolatban. Számomra a könyv világában sokkal hangsúlyosabb volt az arab világ megjelenése, a lények, a szokások, a sivatag, a karaván; inkább arab ez a világ. A vadnyugati hangulatból egyedül a pisztolyok jelennek meg szerintem. De ez nem hibája a könyvnek, igazán hangulatos és egyedi világot teremt. Szinte éreztem a sivatag forróságát, a homokszemeket a bőrömön, láttam magam előtt a dűnéket és sziklákat. A vallás megjelenítését ügyesen kezeli az írónő, nem igazán iszlám vallásúak a könyv szereplői, de egy ahhoz hasonló, a keleti mondavilág lényeivel benépesített egyistenhitük van; emellett a nők szerepe is hasonló. A dzsinnek mindannyiunknak ismerősek, ha máshonnan nem is hát az Aladinból, de a többi, eddig nem látott lény is lenyűgöző vagy félelmetes.

Ami nagyon tetszett benne: 
Tulajdonképpen minden, nehéz lenne csak egy dolgot kiemelnem, egy nagyon jól összerakott könyvről van szó szerintem.
Könyves csendéleteim második felvonás - saját kép

Ami nem:
Nem volt ilyen.
Könyves csendéleteim második felvonás - saját kép

Külcsín (kívül-belül): 
Nem tagadom, a borító levett a lábamról. Bár a cselekmény ismeretében ezúttal is beleköthetnék a borítóba, de egy annyira jól összerakott, szép és hangulatos borítóról van szó, hogy mégsem teszem. Nincs aranyozás, domborítás, mattítás vagy egyéb extra, de mégis nagyon szép, tetszetős a könyv. A borító belsején lévő sivatag is nagyon hangulatos, akárcsak a fejezetek elején lévő homokszemek. A papír vastag, krémszínű, szép a szedés és a betűk is, kellemes volt olvasni.
Könyves csendéleteim második felvonás - saját kép

Belbecs (nyelvezet, fogalmazás és hasonlók): 
A fordítással nem volt gond, szép, kerek mondatokat kapunk. Helyesírási vagy központozási hiba sem tűnt fel.

Értékelésem: 10/10

Könyv adatai: 
Szerző: Alwyn Hamilton
Cím: A homok leánya
Eredeti cím: Rebel of the Sands
Fordító: Béresi Csilla
Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 296 oldal
Forrás: saját könyv

Értékelés könyves oldalakon: 
Moly: 88%  86 csillagozás alapján 

Goodreads: 3,96 / 5  31324 értékelés alapján
(de a goodreads csillagfelfogása kicsit más: 1 - didn't like it=nem tetszett, 2 - it was ok= jó volt/elment, 3 - liked it = tetszett, 4 - really liked it= nagyon tetszett, 5 - it was amazing=lenyűgöző volt) 

Ennyi :)

Frank Tallis: Gyilkos illúziók - A Monarchia Krimik sorozat új kötete.



Első könyvcsendéleteim egyike - nézzétek el, ha kissé kezdetleges :)

Hol hallottam róla, mi indított arra, hogy elolvassam:
Ahogy azt már egy molyos karcomban jeleztem, ez a legeslegelső recenziós könyv amit valaha is kaptam, és rettentő hálás vagyok a Magistra kiadónak a lehetőségért, és ezúton is szeretném nekik megköszönni a könyvet. A molyon januárban kelt a kiadó karca, miszerint tesztolvasókat keresnek a kötethez. Mivel nagyon szeretem a krimiket, főleg a cosy mystery köteteket illetve a történelmi regényeket és az orvos szereplőket is, egyből megtetszett a könyv, így jelentkeztem, és nagyon örültem, hogy minden jelentkezőt kiválasztottak. Március elején érkezett meg hozzám a könyv, de sajnos csak most tudtam az olvasásának nekilátni. 
Bécs a XX. század elején, eredetileg orvos önjelölt nyomozó, mi kell még? Egyébként pedig kiválóan beleillik az idei könyveim vonulatába, az Ambrózy és Dávid Veron könyvek közé, korhangulatban maradok :) Először Ókanizsán, majd Budapesten, most pedig Bécsben nyomozunk a századfordulón.

A tartalmáról/fülszöveg:
"Bécs, 1902. Belülről bezárt szobájában holtan találják Charlotte Löwensteint, az ismert médiumot. A fiatal nő halálát kétséget kizáróan pisztolylövés okozta, azonban sem a gyilkos fegyvernek, sem az áldozat életét kioltó golyónak nincs nyoma sehol.
Oskar Reinhardt felügyelő megoldhatatlannak tűnő rejtély előtt áll, miközben a városban már természetfeletti erők bosszújáról keringenek a hírek. A modern kriminológia híveként Reinhardt szakértőt von be a nyomozásba: barátját, Max Liebermann pszichiátert, a híres-hírhedt Freud doktor tanítványát. Liebermann lenyűgöző intelligenciájáról és rendhagyó módszereiről ismert, s amint bekapcsolódik a nyomozásba, az máris új irányba fordul…
A könyv szerzője, Frank Tallis maga is ismert klinikai pszichológus, egyetemi oktató, számos szakkönyv és tanulmány elismert szerzője, aki tudományos munkássága mellett kikapcsolódásként kezdett történelmi krimiket írni. Könyvei közül a Liebermann-sorozat első kötetét jelenteti most meg a Magistra Kiadó – de a folytatásra sem kell majd sokáig várni!"


Véleményem általában az egész könyvről:
Szerintem nagyon jó könyv volt!  Könnyen beleéltem magam a cselekménybe, a leírások nem túl hosszadalmasok, de mégis érzékletesek. Bár csak két alkalommal jártam még Bécsben, mindkétszer villám Karácsonyi Vásározás céljából, mégis oda tudtam magam képzelni Bécs utcáira. A cselekmény fordulatos, de pörgősnek nem mondanám, kicsit lassan haladnak előre az események, miközben tulajdonképpeni főszereplőnket, Max Liebermann pszichiáter doktor urat és barátját Oskar Reinhardt felügyelőt jobban megismerjük.  Engem ez egyáltalán nem zavart, nagyon szerettem azokat a részeket is, amikor Max a klinikán dolgozott, érdekes volt betegének, Miss Lydgatenek a történetszála is, őt is igazán megkedveltem és szurkoltam neki, hogy meggyógyuljon. Az ördögi főnököknek és kollégáknak pedig természetesen keményen ellenszurkoltam. Max kedvesét nem tudom hova tenni, nekem is legalább annyi kétségem van vele kapcsolatban mint neki, bár úgy gondolom hogy fontos és jó tulajdonság hogy el tudjon nevetgélni a 16 éves húgával. Mindenkinek ajánlom, aki kedveli Agatha Christie-t, vagy a hangulatos, kicsit lassabb folyású regényeket, és szívesen megpróbálkozna egy krimivel is. Daisy Dalrymple, vagy Dávid Veron és Ambrózy Báró Úr kedvelőinek kötelező olvasmány. Izgalmas, de nem félelmetes, és szerintem nem naturalista. Van benne egy mértéktartó leírás egy boncolásról, meg a holttestről, ennyi a naturalitás, és nem is kellett több bele. A végén természetesen van izgalom azért. A fő nyomozás lezárul a könyv végén, de én határozottan kíváncsi vagyok doktor Liebermann és Reinhardt nyomozó további hivatalos és magánéleti történéseire. Várom a Liebermann sorozat többi köteteit! Addig is a Báró Úr kell hogy megvigasztaljon, talán talál magában elegendő empátiát ehhez a női szeszélyhez :)


Hangulata, atmoszféra: 
Olyan Monarchiás :) Ezt eltalálta szerintem az író. Érzékeljük a tudományos és technikai fejlődést, a politikai és világnézeti indulatokat, de Bécs elbűvölő szépségét is. Kedvem támadt ismét ellátogatni oda, és megnézni a könyv helyszíneit :)

Ami nagyon tetszett benne:
A hangulata, a doktor, a szereplők. Ha ismerném a komolyzenét, biztosan sokat mondott volna a sok zenei utalás, leírás, de így is jó volt olvasni.

Ami nem:
A címadással nem vagyok teljesen kibékülve, tulajdonképpen a Monarchia krimik egyikének címe sem tetszik igazán. A gyilkos illúziók emellett egyáltalán nem egyedi, ugyanilyen című regény is van, de én a Nellie Bly sorozat második kötetével A gyilkosság illúziójával keverem mindig. Viszont el kell ismernem, hogy erre a könyvre jobban illik mint a Nellie Bly-ra. Kriminek mindig nehéz jó, illő és egyedi címet adni, nehéz elkerülni a késztetést hogy nem szerepeljen benne a halál vagy a gyilkosság szavak valamely formája, így nagy hibának nem rovom fel. És még a borító az, ami nem annyira tetszik, de erről lentebb...

Külcsín (kívül-belül): 
Alapvetően szép kiállítású, igényes kötet, a lapok vastag, krémszín papírból vannak (a kedvencem), a betűméret is teljesen jó, a szedés, a fejezetek elválasztása is jó. Először nagyon megtetszett a borító is, kicsit elcsavarták a fejem az aranyszínű, kacskaringós minták, a dombornyomott cím, a gyönyörű Monarchia-krimis logó. 

Aztán az előzetes megnézegetést követően, a Nagy Könyvínségem (értsd: szakvizsgára készülés alatti regény-tilalom) idején gyorsan feltettem a polcra, nehogy véletlenül elolvassam. Most ő volt az első a nagy esemény után, már csak azért is, mert cserébe a könyvért ígértem egy áprilisi értékelést. Viszont most jobban megnézegettem, és rájöttem, hogy bár először a színösszeállítás, és a ciráda elbolondított, de mégsem tetszik igazán a borító. Főleg a pasi miatt. Először is, ki ez? Doktorunknak túl fiatal, Reinhardt-nak végképp, legfeljebb Otto Braun lehet, de miért pont ő lenne a borítón. Másodszor: mi ez a dzsigolós műselyem ing? Gáz, és nem is korhű. És azok a gombok… Stíluskatasztrófa :) A pasi állának és sármjának a hiánya a legfájóbb azonban, ha férfi van egy borítón, úgy az legyen minőségi :) Emberünk arcberendezése szabályosnak mondható, sokan jóképűnek mondanák, én viszont nyálasnak, bocsi. (tudom-tudom szubjektív de hát na) És nem szeretek nyálas férfiakat nézegetni. Emellett említhetném még a kanapén fekvő nő ruháját (ha már színben nem stimmel, legalább valamelyest korhű lenne) a haját (ha százszor nem írják hogy szőke egyszer sem…), a háttérben lévő Anubisz szobrot (nem Anubisz hanem Seth vagy Széth - rémlik a regényből?!), illetve valahogy a montázs is sántít. 
Seth
Anubisz

A photoshop-hoz illetve társult programokhoz, grafikához nem értek, nem tudom megmondani mi a baj, csak valami nem jó. Nem mondom, valamelyik angol  borító átvétele sem lett volna sokkal jobb. Szóval, kedves kiadó, csicsa megvan, az csillagos ötös, a pasikon, nőkön, a ruháikon (!) és az egyiptomi isteneken (sértődékeny teremtmények ám, és főként Seth-el jobb vigyázni) illetve főként photoshop-on még tessék dolgozni. EZ a montázs, a gyönyörű díszítést levéve amatőr hatást kelt. Ha egyedi borítót tetszenek csinálni, tessék előtte elolvasni a könyvet, mert ezek bosszantó dolgok ám. Bagatell, de a könyvmolyoknak számít, a mi szemünkben igenis megalapozza egy kiadó renoméját. Márpedig erre is igényes kiadó könyveire könnyebben elcsábul a borítómániás molyocska :)

Belbecs (nyelvezet, fogalmazás és hasonlók):
A nyelvezet, és a fordítás abszolút rendben volt szerintem, hiba ebben nincs. Szép, kerek, összetett magyaros mondatok, ahogy kell. Mondanám, hogy helyesírási és központozási hiba sem volt, de betűfalási sebességem miatt ezek felett könnyen átszökik a szemem, nekem mindenesetre egy sem tűnt fel. Kiemeltem a karcomban, hogy piros pont az, hogy volt valaki, aki „a fordítást szakmai szempontból lektorálta”, ami a kiadó igényességre vall. Ezt továbbra is tartom. Mivel orvosi szempontból a szerző is tudja, miről beszél, és a fordítást is átnézte egy szakmabeli, én félig laikus nem pszichiáter orvosként szakmai szempontból nem találtam hibát. A rendőrségi részt nem tudom, de korrektnek tűnt. Ez a része teljesen rendben volt.

Értékelésem: 9,5/10
Összességében nagyon tetszett, számomra meghozta azt az élményt amit én a krimi nagyasszonyánál az első elolvasott krimi kötetemben A tizenhárom rejtélyben megleltem. Ez pedig az, hogy nem a rejtély, hanem az atmoszféra, a leírás, a karakterek azok, amik miatt jó olvasni a könyvet, számomra ehhez a bűntény, a rejtély megoldásának izgalma csak adalék :) Fura, miért szeretem akkor mégis az efféle krimiket, történelmi jellegű cosy mystery-ket jobban minta a sima történelmi regényeket, de ez van :D Lényeg a lényeg, hogy ezt az igényemet maximálisan kielégítette ez a könyv, megkedveltem a főszereplőket, szerettem a századforduló Bécsét. Pont emiatt, hogy úgymond a rejtély számomra másodlagos, nem nagyon szoktam találgatni, hogy ki lehet a gyilkos (talán megszoktam hogy Agatha-nál sosem jöttem rá) és emiatt itt sem zavart, hogy nem kapunk elég nyomot ahhoz, hogy Liebermann doktor előtt vagy éppen vele együtt rájöjjünk ki az.

Könyv adatai:
Szerző: Frank Tallis
Cím: Gyilkos illúziók
Eredeti cím: Mortal Mischief
Fordító: Balla Judit
Kiadó: Magistra Könyvkiadó
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 441
Forrás: recenziós példány :) jeey még-még! :D

Értékelés könyves oldalakon: Moly: még nincs elég csillagocska a statisztikához Goodreads: 3,69/1733
(de a goodreads csillagfelfogása kicsit más: 1 - didn't like it=nem tetszett, 2 - it was ok= jó volt/elment, 3 - liked it = tetszett, 4 - really liked it= nagyon tetszett, 5 - it was amazing=lenyűgöző volt)
Ms. Amelia Lydgate (a valóságban Evelyn Nesbit)
Ilyen lehetett Charlotte -  csak szőkében




















A tovább után egy kis elmélkedés következik a történetről, ami a cselekményre nézve azonban spoilereket tartalmaz. Ha már Ti is olvastátok a könyvet, osszátok meg a véleményeteket velem ezzel kapcsolatban!

Anne with an E - új sorozat Lucy Maud Montgomery könyvsorozata alapján


Mozivászonra vagy tévéképernyőre álmodott könyvadaptációból szerintem van szörnyű, kicsit borzasztó, elmegy de utálom és jó kategória. Sajnos az előbbi kategóriákba jóval több filmet tudnék találni, mint az utóbbiba. De csak hogy a kedvenc könyveim közül válogassak, szörnyű az Eragon film. Csak kicsit borzasztó a Villámtolvaj (igazából egész nézhető, csak hát a könyvekkel összevetve nagyon nem állja meg a helyét).  Elmegy, de utálom a Harry Potter filmeket (kivéve az elsőt az jó volt). Éés jó volt (és imádom) a Gyűrűk Ura trilógiának a filmjeit. Rendezői változatban méég jobb, de ez csak zárójelbe. Kicsit bajban vagyok a Kis herceg 2015-ös animációs adaptációjával, amit kb. a 80%-ig imádtam, aztán a befejezésével elrontották az egészet. Hasonlóképpen vagyok a Hobbit trilógiával, ahol elég lett volna egy filmben feldolgozni Tolkien remek gyermekkönyvét. Így kicsit felemás, és irrtó hosszú és szétfolyó alkotás lett szerintem. Csak hát úgy nem hozott volna annyi pénzt. Emellett van persze jó néhány alkotás, amit csak filmben láttam, de sokkal másabb úgy nézni egy adaptációt, hogy rajongsz az eredetiért. Nehéz megfelelni a könyvmolyok igényeinek :)

Néhány hónapja találkoztam a hírrel valahol az interneten, hogy a Netflix "Anne with an E" címmel adaptálja örök és gyermekkori kedvenc könyvsorozatomat, az Anne-t Lucy Maud Montgomery-től. Ismét, hiszen volt már néhány próbálkozás, még anime sorozat is készült belőle. Tudom, sokaknak a 80-as években készült sorozat az igazi, és bár emlékeim megkoptak már, az eleje valóban igazán jól visszaadja a könyv hangulatát. Ami miatt mégis keserű ízzel a számban emlékszem rá, az a második és harmadik részként ugyanazzal a (amúgy igazán jó) szereplőgárdával készült filmek, amik olyannyira eltérnek a könyvtől, hogy tulajdonképpen semmi közük hozzá, főként a harmadiknak, kár volt őket elkészíteni. Olyan ez, mint amikor gyermeki hangulatban megnézed a Disney Pocahontas meséjét, aztán gyanútlanul, naivan a Pocahontas 2-t is, ami arccal vág bele egy sáros pocsolyába. Én így éreztem magam az "Anna 3"-tól, így aztán igyekeztem elfelejteni az egészet. A Pocahontassal emiatt aztán úgy voltam, hogy számomra csak az első létezik, az Anne-el meg úgy, hogy ott van a könyv, inkább olvasom azt.

Így aztán, amikor először rosszakat hallottam az új sorozatról, úgy döntöttem nem kell ez nekem. Aztán ismét többször szembetalálkoztam vele, és elgondolkodtam. A Netflix a Stranger Things-el és a Lemony Snicket első évadával eddig nem okozott csalódást, lehet hogy mégis meg kéne vele próbálkoznom. Végül, néhány napja a moly Montgomery zónájába felkerült egy karc a sorozattal kapcsolatban, és az első hozzászólók szörnyűnek találták a sorozatot. Furcsa módon ez adta meg az utolsó lökést, hogy megnézzem a trailer-t:

És engem elvarázsolt. Úgy éreztem, hogy még az "eredeti" 80-as évekbeli minisorozatnál is közelebb került a könyvhöz. Az Anne-t játszó kislány sokkal jobban hasonlít a könyvbeli Anne-hez, akit Mrs. Lynde véznának és csúnyácskának nevez. Igazából nem csúnya kislány, de valóban vékony, csupaszem, csupaszáj mint Anne a könyvben. És nekem igenis könyves hangulata volt. Így aztán elkezdtem nézni, bokros teendőim miatt részletekben, de csak daráltam :)

Az első, majd a második rész után is lelkendeztem kicsit a karc hozzászólásaiban a molyon :)


Ma pedig az első évad végére értem, megnéztem mind a hét részt.
És összességében én ajánlom megnézésre. Mindenkinek, aki hajlandó egy picit elvonatkoztatni a könyvtől, és kicsit más, talán reálisabb színben látni az eseményeket. Az alkotók az első rész 2/3-ig gyönyörűen, könyvhűen, tényleg szinte szó szerint követik a regény eseményeit. Gyönyörű és megható, és Anne felnőtt fejjel nézve a nagy szavaival és drámai gesztusaival tényleg olyan furcsa, szeretnivaló és mulatságos, mint amilyennek a felnőttek látják a könyvben.
Aztán jön az a bizonyos, 90°-os fordulat az első rész 2/3 részénél, és a rajongó kicsit beledermed a fotelbe: "De hát ez a könyvben nem is így történt!"
Emlékeztek, amikor a Két torony filmben Faramir nem engedi el a Hobbitokat, hanem fogolyként magával viszi őket? Anno a barátaimmal a moziban szinte egy emberként hördöltünk fel... Szükséges drámaibb fordulat? Igaz, ami igaz a második kötete Tolkien trilógiájának nem olyan fordulatos :) De meg tudtam bocsátani a filmnek ezt, és még sok mást, mert létrehozott egy olyan saját, filmes Gyűrűk Ura világot, ahol jól éreztem magam, és ahol minden a helyén volt.

Ilyen ez az új sorozat is, kicsit realistább felfogással veszi be magát Avonlea-ba.
Hiszen legyünk őszinték: L. M. Montgomery leányregényt írt. És valószínűleg szándékosan, de kihagyta belőle az élet legcsúfabb oldalát. Olyan ez mint egy tündérmese: ahogy Anne elnyeri méltó helyét a Zölmanzárdos házban, csodálatos közegbe kerül, s tündérmesei bukkanókon át ugyan de boldogan él, amíg. Igen, van a sorozatban bánat és szomorúság, van benne gyász, de mintha végig egy rózsaszín függönyön át szemlélnénk a világot, és ettől lesz olyan mesés minden. És igen, ez része a varázsnak, oka annak hogy ennyire imádom a könyveket.
De ha belegondolsz, igazából, a valóságban így történhetett volna mindez? Egy kicsi, pletykás faluban, teli puritán, vallásos és valljuk be, szűklátókörű emberekkel, vajon rögtön befogadnák a különc Cuthbert testvérpár által befogadott lelencet? Akit ugye, ki tudja honnan szalajtottak? Szerintetek, Josie Pye-on kívül soha nem csúfolta Anne-t senki?

És nem, nem teszik az eseményeket teljesen komorrá, és szürkévé, megmarad a derű, és a báj, de mégis, kicsit realisztikusabb az egész. Anne nem csak bájos, hanem a könyvben is leírt módon a kicsit eltúlzott drámai gesztusai, nagy szavai szándéka ellenére viccesé teszik; habókos, és néha bizony önző és hisztis is. De 13 éves kora létére most lehet először igazán gyerek, így belefér, nem?

Az első rész után tényleg csak nagyjából követjük a könyv eseményeit, Gilbert családja és sorsa sem olyan mint a könyvben. Ruby Gillis is másabb, egy bájos kislány alakítja, de itt Jody a legcsinosabb (és változatlanul leggonoszabb) lány az osztályban. Egyenlőre csak Mr. Philips van, Miss Stacey-nek és az Allen házaspárnak még se híre se hamva.
A szereposztás egyébként egészen remek szerintem: nem csak Anne, de Marilla és Matthew is nagyon hasonlít a könyvbeli karakterükre. Nem teljesen úgy történnek a dolgok, ahogy ott, de ők ugyanazok az emberek, karakterek. És Mrs. Lynde! Írtam a molyon, hogy előszörre furcsa volt, túl fiatalnak találtam, de ahogy a karakterét hozza, valami fergeteges! Irtó jókat nevettem rajta. Diana is jó választás volt, de ő nem annyira kiemelkedő számomra. A Gilbert-et játszó fiú nagyon Gilbert-es, és Miss Josephine Barry is nagyon jó.

A molyon azt írtam, hogy "azt hiszem, innentől számíthatok rá, hogy a forgatókönyv csak nagyjából követi a könyv eseményeit. Ami részben baj, hiszen az eredeti történet is igencsak megállja a helyét, s mint ilyen igenis maradhatott volna. De ha marad az első rész színvonala, ha lesz oka és értelme, értéke a változtatásoknak, akkor meg tudok vele barátkozni." Nos, eddig az első évad során a sorozat számomra hozza az első rész színvonalát, és a könyvtől eltérő eseményekkel annyit mindenképpen elértek, hogy a könyvtől függetlenül, önálló alkotásként kell értékelnünk azt. Nekem eddig tetszik! Ha teljesen a könyves hangulatra vágysz, valóban nem teljesen a te alkotásod ez a sorozat, hiszen ahhoz csak az első részben hűek. De ha elfogadsz egy időnként nem fekete-fehér, hanem a szürke árnyalataiban játszó, de még mindig gyönyörű Avonlea-t, akkor tetszeni fog.
A fényképezés is megérdemel egy külön misét, nagyon szépen van filmezve az egész sorozat, maga a táj, és az emberek is, ahogy néha egész közelről mutatja azokat a kis rezdüléseket, gesztusokat, majd ismét eltávolít, nekem nagyon bejött.

A főcímet és a dalt is sikerült megkedvelnem. A főcím szerintem Anne álomvilágát mutatja, nekem tetszik. Elsőre furcsa, de jó. A dal is furcsa volt, kicsit country-s, de illik a sorozathoz, megtetszett ez is.
Nekem eddig: 8/10.


A sorozat Netflixen elérhető!

Képek forrása:

http://www.artofthetitle.com/title/anne/
http://www.indiewire.com/2017/05/netflix-anne-with-an-e-main-titles-imaginary-forces-brad-kunkle-tragically-hip-1201833015/
http://www.imdb.com/title/tt5421602/?ref_=ttawd_awd_tt
http://anne-with-an-e.wikia.com/wiki/Anne_with_an_E_Wiki
http://anne-with-an-e.wikia.com/wiki/Special:Images
https://en.wikipedia.org/wiki/Anne_(TV_series)

Kathryn Hughes: The ​Letter


Még 2016 őszén kezdtem el egy bejegyzést írni erről a könyvről, ami egészen mostanáig piszkozat stádiumban ragadt, ebből is látszik, milyen gyakran látogatom a blogomat. Mostanra kissé már megfakult a könyv olvasásának élménye, így csak közzéteszem az akkor született rövidke értékelést.


Kapok mindenféle e-mailt könyvesboltoktól, és az új megjelenések között ajánlották a regény magyar kiadását. A borító, majd a fülszöveg egyből felkeltette az érdeklődésemet. Ilyenkor szokásom a könyv értékeléseinek is utánanézni molyon és goodreadsen is. Mivel új, a molyon nem nagyon volt róla sok értékelés, de goodreadsen viszont egész jókat írtak róla. Úgy gondoltam, pont hangulatban vagyok ehhez a könyvhöz így gyorsan beszereztem egy angol e-bookot :-) Nem bántam meg!



 A tartalmáról/fülszöveg:
"Kathryn Hughes’ new book The Letter offers readers a chance to absorb themselves in the lives of two women, born decades apart but whose lives share a number of parallels. The novel explores two historical strands, bringing together an abused housewife from the 1970s and a young girl from the early 1940s in a story of love, loss and unexpected consequences.

The Letter follows the life of Tina in the 1970s who seeks respite from her abusive marriage by volunteering at a charity shop. One day, while sorting through the pockets of a second-hand suit, she comes across an old letter. It is still firmly sealed and un-franked. Unable to resist the pull of curiosity, Tina opens the letter. It was written on 4th September 1939. She is so moved by the contents and bemused as to why the letter was never delivered, she embarks on a quest to find out what became of the writer and his intended recipient.

The mystery of how this love letter ended up in Tina’s hands is also uncovered through Billy’s story from the early 1940s. He writes a letter that will change his life forever, unaware that it will not be read for another 34 years, and then by a complete stranger.

With a swift pace, memorable characters and a wonderful conceptual depth, Hughes’ novel is one that simply can’t be put down."


"1939-ben ​a huszonegy éves Billy Stirling táncolni indul barátjával, és az este folyamán megismerkedik az elragadóan bájos Chrissie Skinnerrel. A két fiatal egymásba szeret, és egy felhőtlenül boldog nyarat töltenek együtt. Billy teljes szívéből szereti Chrissie-t, de amikor szeptemberben kitör a háború, és még ugyanazon a napon a fiú megtudja, hogy kedvese kisbabát vár, inába száll a bátorsága. Később megbánja, hogy olyan csúnyán cserben hagyta a lányt, és érzéseit egy levélben vallja meg neki. A levelet azonban soha nem adja fel. Vajon miért gondolta meg magát Billy? Egymásra talált végül a két szerelmes? Tina Craig is ezekre a kérdésekre kutatja a választ, miután a hetvenes évek elején egy használt öltöny zsebében véletlenül megtalálja Billy levelét. Hogy elterelje a figyelmét saját boldogtalan házasságáról, elhatározza, hogy kideríti, mi történt a hajdani szerelmespárral, nem is sejtve, hogy ez a nyomozás az ő életét is fenekestül felforgatja majd.

Kathryn Hughes első regénye lebilincselően izgalmas, szívbemarkoló olvasmány, valódi csemege a romantikus történetek kedvelőinek.
"



Véleményem általában az egész könyvről:

Hatalmas élmény volt! Elvarázsolt, magába szippantott, ott voltam Chrissie-vel a 40-es évek Manchesterjében, és Tinával is a 70-es években. Velük együtt örültem, reménykedtem és sírtam.

Párom nagymamája is nagyon szeret olvasni, így ő ezt kapta karácsonyra magyar papír formátumban, és nála is nagy sikert aratott ez a regény.
Csak ajánlani tudom!

9/10 

Képek forrása:
https://www.carrybeans.com/wp-content/uploads/2017/11/Old-fashioned-Love-Letters.jpg
https://urbandaisy.wordpress.com/tag/old-letter/
http://www.infosalonsgroup.com/wp-content/uploads/2014/09/shutterstock_11297959-compressed.jpg