Neil Abramson: Ki ​nem mondott szavak


Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam: 
Egy könyvmoly alapvető jellemzője, hogy mindig olvas. Akkor is, ha vidám, akkor is, ha szomorú. Hol azért hogy felviduljon, elterelje a figyelmét a gondjairól, vagy épp azért, hogy választ találjon rájuk. Először isolde blogján láttam az idézetet, miszerint "They say life is the thing, but I prefer reading". Mintha csak rólam írták volna. Nem is könyvmoly vagyok, hanem bookaholic, egy igazi könyvfüggő, akinek sokszor nehezen megy, hogy egészséges kapcsolatot tartson fel a könyveivel, ne olvasson szünet és "emésztés" nélkül folyamatosan, illetve a való világnak is hagyjon teret a minimálison túl. Ennek fényében nem meglepő, hogy sokszor különböző problémáimat is könyvekkel próbálom orvosolni. Következményesen túlzottan sok önsegítő könyv vásárolok, amiket rendszerint aztán nem olvasok el, legalábbis nem végig. De eltértem a tárgytól. Arra akartam kitérni, hogy miért szólított meg ez a könyv. Most több okból is nehéz időszakon megyek keresztül. Meghalt a legjobb barátnőm, akivel együtt nőttünk fel. Az utóbbi években eltávolodtunk egy kicsit egymástól, de nem szűnt meg a legjobb barátnőm lenni. Igazságtalanul fiatalon és hosszú, fájdalmas betegségben hunyt el. A legnehezebb Neki volt... de a hiányát szeretteinek  sem könnyű feldolgozni. Emellett párkapcsolatilag is nehéz időszakban vagyunk a párommal. Nem akarom most egyiket sem ezen túl kifejteni, vagy megvitatni,csupán azért említettem ezt meg, mert emiatt talán erősebben szólhatott most nekem ez a könyv, talán fogékonyabb voltam rá mint máskor lennék.
A szép, pasztelles borítón túl a cím fogott meg igazán, amikor egy Tesco-s vásárlás során hirtelen ötlettől vezérelve betévedtem a könyvsorra. Elolvastam a fülszöveget, és rájöttem, hogy a tartalma miatt is fontos lehet számomra. Végül a lírában vettem meg, ott akciós volt.
Jó döntésnek bizonyult! Bár még csak február van, és nem szoktam így rangsorolni, azt hiszem, az év könyve lesz most nálam.

A tartalmáról/fülszöveg:
"Helena ​állatok tucatjait segítette át könyörületességből a túlvilágra állatorvosként. Most, hogy maga is meghalt, nem képes továbblépni élet és halál határmezsgyéjéről – ideláncolják el nem végzett feladatai, jóvá nem tett bűnei, rettegése a büntetéstől, és egy elfecsérelt, kisszerű élet rémképe. Lelke odaszegődik egykori élete legfontosabb szereplői mellé – sikeres ügyvéd férje, David mellé; egykori kutatótársa, Jaycee mellé, aki a főemlősök kommunikációs képességét vizsgálja, és különös kapcsolatot alakított ki egy Cindy nevű csimpánzzal, aki – Jayce állítása szerint – egy négyéves gyermek értelmi szintjén képes az emberi kommunikációra.
Amikor Jaycee kutatását leállítják, és Cindyt az a veszély fenyegeti, hogy halálos kimenetelű, kegyetlen orvosbiológiai kísérletek alanya válik belőle, Helena túlvilági küldetése értelmet nyer David, Jaycee és még néhány humánus ember összefogásában. A Cindy megmentésére tett erőfeszítéseik választ adnak Helena kínzó kérdéseire a földi lét értelméről, és váratlan módon elhozzák a megváltást is."

A könyvről:
Nehéz témákat boncolgat a könyv, halál, gyász, állatkísérletek. A történet mindegyik témában érdekes kérdéseket vet fel, anélkül hogy mindentudónak tettetné magát. Nem mondom, hogy most túlsegített a problémáimon, ez egyetlen könyvtől sem elvárható, de mégis jó volt most olvasni.
Elgondolkodtatott, bár nem leltem válaszokra. Talán említettem bár korábbi bejegyzésben, hogy gyermekorvos vagyok, így tanulmányaim és munkám során is sok beteg emberrel, gyermekkel találkoztam, számtalanszor daganatos betegségben szenvedő gyerekekkel is. Most személyes érintettségen keresztül is érzem, milyen fontos különböző kísérleteken keresztül új gyógymódokhoz jutni. Ugyanakkor állatszerető emberként azt is tudom, hogy mennyire kegyetlen sokszor az, ahogy válaszokhoz jutunk. Nincs ennek az ellentmondásnak feloldására válaszom nekem sem, de mégis fontos kérdés ez. Fontos látnunk, hogy miért van erre szükség, de azt is, hogy a mód nem mindig megfelelő. Nem vakíthat el minket felsőbbrendűségünk tudata, és céljaink szentsége; hiszen a cél nem szentesítheti az eszközt.
A gyásszal, az elengedéssel kapcsolatban sem jutottam egetrengető felismerésre, de mégis mélyen a szívemből szólt most a könyv. Nem fogok rövidebb ideig, vagy kevésbé gyászolni, nem találtam meg céltalan "miért" és "mi lett volna ha" kezdetű kérdéseimre a választ, és mégis, úgy érzem hogy segített most a könyv. Több szakaszon úgy éreztem, különösen hozzám, nekem szólt. Azt hiszem, hosszabb ideig fogom még érlelgetni magamban ezt a történetet. Szomorú, de mégis reménykeltő, nagyszerű olvasmány. Van benne egy kis misztikum és spiritualitás, de csak a háttérben, nem tolakodóan. Vallásos és nem vallásos emberek is bátran olvashatják. Nem könnyű könyv, de mégis, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Kedvenc idézetem: 
"Engem úgy neveltek, hogy Isten az áldozatok nyelvét beszéli. Elvárják tőled, hogy áldozatokat hozz, mert ez a hited mélységének mércéje. Ez Ábrahám és Izsák, vagy Jób és Dávid Istene. …. Túl sok áldozatot láttam már ahhoz, hogy elhiggyem, Isten áll mind mögött, és láttam olyan áldozatokat, melyeken sehol sem láttam Isten kézjegyét. A veszteség nem mindig egy nagyobb terv része, mely megmagyarázható egy isteni lény isteni cselekedeteivel. Néha bizonyos események, melyek nyomán nem marad nekünk más, csak a gyász, szimplán véletlenül történnek…. és emberi mivoltunk igazi próbatétele az, hogy ennek a tudásnak a birtokában képesek vagyunk-e valaha felépülni. Amikor annak ellenére is boldogulunk, hogy képesek lennénk mélyebb értelmet találni szenvedésünkben; azt hiszem Isten olyankor mosolyog ránk, büszkén a teremtménye erejére. …"
171. oldal

Értékelés: maximálisan 10/10

Könyv adatai: 
Szerző: Neil Abramson
Cím: Ki ​nem mondott szavak
Eredeti cím: Unsaid
Fordító: Fehér Fatime
Kiadó: Pioneer Books
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 288
Forrás: saját könyv

Értékelés könyves oldalakon: Moly: 98% 12 csillagozás alapján Goodreads: 4,03/5 6568 értékelés alapján. (de a goodreads csillagfelfogása kicsit más: 1 - didn't like it=nem tetszett, 2 - it was ok= jó volt/elment, 3 - liked it = tetszett, 4 - really liked it= nagyon tetszett, 5 - it was amazing=lenyűgöző volt) 

Amanda Stevens - Graveyard Queen / Sírkertek királynője


Összességében nagyon jó és izgalmas sorozat a Graveyard Queen, igazán ár, hogy magyarul csak az első három kötet jelent meg. Emiatt sokáig azt hittem trilógia, de nem sokkal azután hogy beszereztem az elő hármat magyarul egy kedves molytárstól, felfedeztem, hogy a sorozat nem zárult le a harmadik kötetben, és angolul további három kötet jelent meg. Gy az első három kötet elolvasása után " kénytelen" voltam angolul folytatni a sorozatot. Bár nem zsánerem a horror, illetve a thriller, nem bántam meg hogy elolvastam a könyveket. Nem igazán mondanám a könyvet horrornak, annyira nem félelmetes, de egyedül olvasva este nem éppen a a legandalítóbb esti mese :) ennek ellenére éjszakába nyúlóan faltam a könyveket, muszáj volt megtudnom mi történik.

"A fiatal és titokzatos Amelia Gray sírkő-restaurátor, aki látja a szellemeket. Az élősködő kísértetek nem tudhatják meg, hogy látja őket, hiszen akkor élete is veszélybe kerül. A lány ezért elkerüli azokat az élőket, akiknek nyomában szeretteik nyughatatlan szellemei járnak.
John Devlin detektívnek brutális gyilkosságok felderítésekor lesz szüksége Amelia segítségére, ám a férfit árnyékként követi elhunyt felesége és kislánya.
A lány hiába küzd a férfi iránt érzett vonzalmával, nem hozhatja a kísértetek tudomására, hogy látja őket, sőt látja azt is, ahogy parazitaként szívják el a férfi életerejét. Azonban hiába igyekszik tartani a távolságot, a kettejük közti vonzalom elmossa a határokat e világ s a másvilág között…"

Mindegyik kötetben van egy valamennyire önálló sztori, ami Amelia aktuális munkájához, az adott temetőben felgöngyölítendő rejtélyhez kapcsolódik, ez lezárul az adott kötet végén. Amelia személyes élete, s Devlinnel való kapcsolata, illetve képességének fejlődése és elfogadása viszont legalább ennyire szerves részét képezi a történetnek, s ilyen szempontból kicsit függővégesek a történetek. Bár a goodreads-en nem voltak vele egyöntetűen megelégedve, a hatodik kötet vége ilyen téren is viszonylag kerek lezárást ad. Izgalmas, sokszor letehetetlen olvasmány, kísértetekkel és romantikával fűszerezve.

Alapvetően nem igazán érdekelnek mélyebben a sírkövek vagy a temetők, az első kötet  megjelenést követően mégis várólistás lett, s azóta is jó néhányszor a látóterembe került. Majd az idén tavasszal láttam egyik molytársunknál, hogy milyen jó áron adja együtt a három könyvet, s ezt a lehetőséget nem hagyhattam ki. Mint mondtam, nem vagyok nagy thriller rajongó, nem nagyon bírom az ijesztgetést, de ez a könyv nekem is bejött. Nem mondom, egy csomószor a frászt hozta rám, s időnként össze-össze rezzentem, ha az üres lakásban reccsent vagy csöppent valami, netán a cica motozott :) Bár talán pont bajszos kedvencem hozta mindig a megnyugvást, ha ő nem figyelt fel az adott zajra, én is nyugodtabb voltam (elvileg az állatok, a kutyák illetve a cicák is észlelik a szellemeket s egyéb természetfeletti jelenségeket. A könyvben Ameliának is lesz egy kutyája, aki mindig jelez ha valami nem oké :) )... Így természetesen ha ő is fülelt valamire amire én is felfigyeltem, s éppen egy hátborzongatós részt olvastam kicsit megfagyott az ereimben a vér, de itt, szerencsére semmi természetfeletti nem történt. A kötetek olvasása alatti napokban nem volt éppen a legjobb az alvásminőségem, s a kipihentségem, de ez inkább az éjszakába nyúló olvasásoknak köszönhető, rossz álmokat nem okozott :)
Mint írtam, nem annyira érdekelnek a sírok, de mégis olyan hangulatosak voltak  könyvek, a délvidék, a "Lowcountry", Charlston, a spanyolmohától roskadozó fák, a gyönyörű ódon temetők, a faragott angyalok.... nagyon tetszett. A temetőkről, a sírkövekről és a helyi sokféle néphitből, kicsit vodoo-ból összeálló helyi legendák is igazán érdekesek voltak. A szerelmi szál nekem nagyon tetszett, végig drukkoltam Ameliának és Devlinnek :) A krimis-szellem rejtélyes zsálak is nagyon izgalmasak voltak, mindig hozzá is tettek egy kicsit ahhoz amit Amelia örökségéről és családjáról megtudunk. Volt egy-egy kiszámítható fordulat, egy-egy kicsit inkonzekvensnek érződő szereplő, de valahogy egyik sem zavart kifejezetten, nagyobb hibát nem tudnék felróni a könyveknek. Ebben persze az is szerepet játszik, hogy az adrenalinfaktor miatt igencsak faltam az oldalakat, s mivel egyedül voltam itthon, nem merengtem sokat szellemeken és egybeken ha épp nem olvastam, mert így is épp elég volt az izgalom gyenge idegeimnek :D
De mindenképpen ajánlom olvasásra, szerintem megéri :) Tapasztalt thriller olvasóknak valószínűleg nem ennyire körömrágós azért :)
8/10

A magyar könyvek nagyon szépek egyébként, főleg az első, a zöld levelekkel, az angyallal és az extra fényes borostyánlevelekkel és girlandokkal. Igazán kár, hogy angolul sem folytatódott a sorozat ezzel a design-al, a 4-5-6 kötet már csak másfajta borítóval jelent meg, ami szerintem nem ennyire szép. Az első hármat magyarul, saját könyvből, a többit angol e-bookban olvastam. Mindenesetre igazán jó volna, ha megjelenne végig, szép borítóval magyarul a sorozat, de nem hiszem, hogy tervezik folytatni a kiadást...

Libba Bray - Látók #1-2 - A látók és az Álmok mélyén

Amikor a molyon megláttam és elolvastam Heloise csodás blogbejegyzését a könyvről, nem volt kérdés, hogy el akarom olvasni. Egyik kedvencem a Miss Pettigrew nagy napja című film, és imádtam a Miss Fisher rejtélyes esetei című sorozatot is.

Akár Evie is lehetne :) kicsit idősebben és Miss Fisher-esebben :)
És azt hittem, ez a könyv is olyan lesz némi fantasy elemekkel. Tévedtem? Igen is, meg nem is. Mindenesetre a könyvet még tavasszal megszereztem egy molytárstól, s amikor 30%-os kuponnal rendeltem a book24-ről, a második kötet sem maradhatott ki.
New York anno
Amanda Stevens remek de hátborzongató sorozata után valami kissé könnyedebbet szerettem volna, s könnyelműen ezt emeltem le a polcomról. Mekkorát tévedtem! Azt gondoltam, hogy mivel piros pöttyös ez biztosan nem hátborzongató. Pedig de. A 16 éves kortól ajánlott címke gyanús lehetett volna :)

Mindenesetre nem bántam meg, hogy nekikezdtem a könyveknek, felejthetetlen élménnyel ajándékoztak meg, és alig várom a harmadikat. Kíváncsi vagyok mikor jelenik meg :)
A könyvek remekül visszaadják a kor hangulatát, de a szereplők, és a történet is igazán remek :) Az első kötetben Evie O'Neill az egyértelmű főszereplőnk, majd a másodikban a többi látó is legalább ilyen fontos szerephez jut.
 Igazán szerettem Evie-ben, hogy bár jó a szíve, eleinte mégis igazi antihős, szinte csak magával törődik, s azzal, hogy neki mi a jó. Minden szereplőnek érdekes háttértörténete van, ami olyanná alakították őket, amilyennek a könyvek idején látjuk őket, de a fejlődésük nem áll meg. Leginkább Evie karakterfejlődése a szembetűnő, de ő is lassan, valósághűen változik csak.



Nagyon lekötött a történet, alig tudtam letenni a könyveket, bár kevés időm volt, többször éjszakába nyúlóan olvastam. Mivel az első két kötet magyarul van meg, mindenképpen szándékomban áll a harmadikat is így beszerezni és elolvasni, de nem tudom hogy fogom kibírni! Csak ajánlani tudom!

R. Kelényi Angelika A ​grófnő árnyékában (Az ártatlan 1.)


Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:
Nem meglepő módon erre a könyvre is a molyon figyeltem fel, a sok pozitív értékelés illetve témája (történelmi regény)  miatt. Mostanában tényleg nagy kedvet kaptam a magyar írók munkáihoz. Mielőtt elkezdtem volna a Shirzan-t kicsit féltem, hogy túl nagy elvárásokat támasztok vele szemben, és majd csalódni fogok. Már-már hajlottam arra, hogy először inkább ezt olvasom, hiszen R. Kelényi Angelika már tapasztalt írónő, nála úgymond több a garancia, hogy valóban jó könyvet ír. Ehhez képest a Shirzan sokkal jobban tetszett, de ezzel együtt nem mondanám, hogy ez olyan rossz könyv volt, sőt.

A tartalmáról/fülszöveg: 
"1609 októberében Fabricius Flóra, a pozsonyi orvos lánya Báthory Erzsébet udvarába érkezik, hogy megkeresse eltűnt nővérét. Ha tudta volna, mi vár rá, talán útnak sem indul.
Ám hamarosan megtanulja, semmi sem az, aminek látszik, és semmi sem biztos, csak a halál. Ki mozgatja vajon a szálakat? Ki az, aki befolyásolja az eseményeket, és a gyilkolástól sem riad vissza?
Minden erejére szüksége van, hogy legyőzze az akadályokat és kibogozza a sötét titkot, melyet a csejtei vár falai rejtenek. 
Egyetlen emberre számíthat csupán, az Itáliából érkezett, kétes jellemű, mégis rendkívül vonzó férfira, akiről azt sem tudja pontosan, hogy kicsoda, és azt sem, miért segít neki.


R. Kelényi Angelika, Terézanyu-díjas írónő 17. század elején játszódó regénye kalandos, izgalmas, és vérfagyasztó történetet mesél el. Ahogy azt már megszokhattuk, írása nem nélkülözi a romantikát, a politikai cselszövést és a korhű történelmi háttér megjelenítését sem."

Véleményem általában az egész könyvről:
Összességében jó könyv, szimpatikussá és érdekessé váló főszereplőkkel, érdekes történelmi háttérrel. A történelmi kor megjelenítése érzékletes, sok háttérmunkáról árulkodik, bár be kell vallanom annyi ismeretem nincs a korról hogy hitelességét igazolni tudjam. Mind a pozsonyi, mind a csejtei részek leírása igazán élethőre sikerült. A szereplők bemutatása a főszereplők esetében élethűre sikerült, azonban a mellékszereplők személyisége némileg kiforratlan, nem átérezhető (? lehet ezt személyiségre mondani? de így érzem szóval mindegy) volt. Mármint nem tudtam ilyen embereket elképzelni, és ez zavart.

Hangulata, atmoszféra:
Kicsit sötét, és bajlós. Szinte érzi az olvasó végig, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni.

Ami nagyon tetszett benne:
A helyszínek leírása. Ezek nagyon élethűre sikerültek, könnyedén oda tudtam magam képzelni polgári házba, palotába és kunyhóba egyaránt.

Ami nem:
A negatív szereplők bemutatása. Hogy nem igazán tudtam ilyen embereket elképzelni. Az ő viselkedésüket kicsit sem tudta számomra érthetővé tenni az írónő. Pont emiatt a cselekmény gerincét  adó rejtély megoldása is kicsit keserű szájízt hagyott maga után. Nem szeretem, ha lelepleződik egy könyvben a nagy titok, "A" rejtély, és én azt érem, hogy: ennyi? Ezért volt minden? Mármint .... a bejegyzés végén a továbbra kattintva spoileresen....
Emellett Báthory Erzsébet bemutatásától is többet vártam. Jól érzékelteti a könyv a személyiségének kettősségét, a pletykáknak táptalajt adó ellentmondásait, de kicsit sem oldja fel ezeket, vagy mutatja be, hogy milyennek képzeli őt igazából az írónő. Értem, hogy csak Flóra szempontjából látjuk az eseményeket, és ezeket ős sem tudja, de ez hiányérzetet hagyott számomra. Elfért volna egy-két rövidke, csak Erzsébetre fókuszáló fejezet, ami valahogy nem is tudom - kontextusba helyezi őt, amiben összeáll az alakja egy karakterré, hogy ne csak ellentmondó darabkákat, töredékeket lássunk. A valóságban nem láthatunk tisztán - kevés a hiteles adat, de arra kíváncsi lettem volna, hogy itt voltaképp ki is ő. 

Külcsín (kívül-belül):
Csinos könyv, nagyon ötletes a megoldás ezzel a képkerettel. Belsőleg is szép, jó a betűtípus, betűméret, lapvastagság, papírszín és a könyvméret is.

Belbecs (nyelvezet, fogalmazás és hasonlók):
A nyelvezet is rendben volt, helyesírási vagy tördelési hibát nem vettem észre.

Értékelés:
Most kicsit bajban vagyok. Összességében tetszett a könyv, érdekel a folytatás, de mégis - kicsit csalódott vagyok. Többet vártam. Pedig erre nem hype-oltam magam annyit mint a Shirzan-ra, de mégis. Angelika sokkönyves írónő, azt hittem ez valami etalon lesz vagy nem is tudom. Egyedi történet de minőségben mégis átlagos. A molyon közvetlenül az olvasás után négy pontot adtam, de most, hogy ülepedtek bennem az olvasás élmenyei, csak:
6,5/10
Mindenesetre a folytatásokra kíváncsi vagyok, bár kicsit tartok is tőlük. Lehet hogy az írónő Szulejmános sorozata jobban fog tetszeni. Azzal is mindenképpen teszek majd egy próbát.

Könyv adatai: 
  Szerző: R. Kelényi Angelika
  Cím: A grófnő árnyékában - Az ártatlan
  Kiadó: Álomgyár kiadó
  Kiadás éve: 2017
  Oldalszám: 410
  Forrás: saját könyv

Értékelés könyves oldalakon:
Moly: 96%

Képek később lesznek. Most nincs kedvem hozzájuk, csak össze akartam írni a gondolataimat a második kötet elkezdése előtt.

Ha már Ti is olvastátok a könyvet, osszátok meg a véleményeteket velem ezzel kapcsolatban!
A tovább után spoilerek következnek.

Budai Lotti - Ágyas és úrnő - Shirzan szerelme és Shirzan bosszúja

Könyves csendélet - saját kép

Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:
Molyon figyeltem fel az első részre, amikor az első értékelések, blogbejegyzések megjelentek róla. Mostanában sok jót hallok kortárs magyar írók könyveiről, így hogy Baráth Katalin és Böszörményi Gyula könyvein fellelkesülve tudatosan keresem azokat, amik műfajban, témában engem érdekelnek. Budai Lotti írónőről eddig nem hallottam, azonban a Shirzan szerelmének gyönyörűséges borítója azonnal felkeltette a figyelmemet. Sorra jöttek a jó molyos értékelések, szinte mindenki abszolút pozitívan nyilatkozott róla. Alapból is szeretem a történelmi regényeket, Indiáról pedig eddig még nem olyan sok mindent olvastam, így nagyon érdekelt. Innentől nem az volt a kérdés, hogy elolvasom-e, hanem hogy mikor. Aztán könyvhéten plázában jártunk a barátnőmmel, mikor megláttam a Libri kirakatában, hogy az első kötet 50%-ra le van árazva. Naná, hogy velem jött :) Amint elkezdtem olvasni, tudtam, hogy a második rész is instant kelleni fog, így megrendeltem azt is, és kihasználva a könyvheti leárazás utolsó óráit, jött az Ártatlan (R. Kelényi Angelika könyve) is :)
Mivel egyben daráltam be a két kötetet, egyben írok róluk, és próbálok nem ellőni semmi fontos infót.

Könyves csendélet - saját kép
A tartalmáról/fülszöveg:
A Shirzan szerelmének ismertetője:
"Louise Elsfieldnek, ennek a bátor és gyönyörű asszonynak a kalandjai 1685-ben veszik kezdetüket. A II. Jakab, angol király ellen indított felkelés elsodorja főhősnőnk vonzó férjét: Lord Elsfieldet ártatlanul börtönbe vetik, majd Indiába száműzik, ahol a halálnál is rosszabb sors vár rá. De Louise állhatatos szerelmétől hajtva követi férje nyomát a lenyűgöző és ismeretlen országba, s ezzel kezdetét veszi veszélyekkel, csalódással és szenvedéllyel teli utazása. Kalandjai során kalózok rabolják el, majd megismeri a csillogó paloták és a császári háremek világát is. Tanúi lehetünk, mint válik főhősünkből egy bosszúszomjas amazon, vagy ahogyan a régi perzsák harcos asszonyaikat nevezték: Shirzan."
Angol vidéki kastély - kép forrása: google
Angol úrihölgy - kép forrása: google
Véleményem általában az egész könyvről:
Összességében nagyon tetszett. Hihetetlenül fordulatos és izgalmas a történet, sok mai regényhez viszonyítva csekély oldalszámuk ellenére is nagyon mozgalmas mindkét kötet, mégsem éreztem úgy, hogy bárhol is kidolgozatlan lett volna. Könnyed, olvasmányos, de mégsem sekélyes. A történelmi kor bemutatása, az angol udvar, az indiai hárem - hihetetlenül érdekes. Külön tetszett, hogy éreztem a történelmi hitelességre való törekvést, és hogy szinte észrevétlenül tanultam meg dolgokat a helyszínül szolgáló országokról, kultúrákról, történelemről. Nem is tudom eldönteni, melyik részek tetszettek jobban - India,vagy Anglia. Szívfacsaró volt látni azt a rövidke bekezdést, ami leírja, hogyan sodorták el a világtörténelem viharai a mi Rákóczi-szabadságharcunkat is... A történelem órák nem helyezték ilyen perspektívába az eseményeket.
Indiai palota illetve hotelbelső - kép forrása: google

Hölgy indiai viseletben - szerintem a modell azonos a borítón lévővel nem?  - kép forrása: google

Hangulata, atmoszféra:
Rendkívül érzékletesen leírta a helyszíneket, körülményeket, láttam magam előtt az angol vidéket, kastélyokat, s az egzotikus indiai vidéket is. Sokáig úgy gondoltam, egyáltalán nem érdekel az indiai kultúra, annyira ellenszenves az egész kasztrendszer meg a kosz és minden, de valahogy mégis lenyűgöző.
Ismerős épület, de gyönyörűséges - kép forrása: google

 kép forrása: google

Ami nagyon tetszett benne:
Az izgalmas és fordulatos történet, s a lenyűgöző helyszínek, a történelmi miliő. Ha szóismétlés, akkor azt hiszem ebben a bejegyzésben a fordulatos szót használhatnám a legtöbbet, de komolyan, főleg a második kötet második felében csak úgy pörgettem a lapokat, s pislogtam nagyokat hogy mennyi váratlan csavar volt a történetben.
 kép forrása: google

kép forrása: google
Ami nem:
"Egy angol úrhölgy útja egy indiai herceg ágyába." Ez a mondat szerepel feltűnő helyn az első kötet borítóján.
Valahol erről van szó, de mégis, úgy érzem, hogy ezzel a hangzatos mondattal lealacsonyították a történetet, s valahol a sorozat címével  - Ágyas és úrnő - is. Louise volt feleség, és volt szerető, de ágyas nem. Életem párja a sors kifürkészhetetlen útjainak hála finoman fogalmazva nem egy könyvmoly, s néha értetlenül áll olvasási és könyvbirtoklási szenvedélyem előtt. Már a Házasságtörő című könyvemet is le "Romana"-zta, de mikor megmutattam neki gyönyörű szerzeményemet, a Shirzan-t, közölte, hogy ahogy öregszem (sic!) egyre több Romana-t olvasok. És ezzel  sak arra akarok rávilágítani, hogy valakinek, aki nem ismeri a könyvet, ez volt róla a benyomása. Pedig sokkal több ennél. Szóval figyelemfelkeltő a cím, és ez a mondat, de mégis értéktelenebbnek láttatja a könyvet mint amilyen.
kép forrása: google

kép forrása: google
kép forrása: google
Külcsín (kívül-belül):
Gyönyörűséges mindkét borító, s a fényes mandala-mintával nem győzök betelni  :) Gratula a tervezőnek! A lapok is jó minőségűek, vastagok, a betűméret is kellemes, kézreálló mindkét könyv. Viszonylag jól bírták a strapát, mert utazott hátizsákban mindkettő  - igaz sálba csomagolva. Nem látszik meg az olvasás, csak a puhafedelesek örök átka a borító-sarok pödrődés látszik sajnos.

Ugye milyen szépek? :)


kép forrása: google

kép forrása: google
Belbecs (nyelvezet, fogalmazás és hasonlók):
A nyelvezettel egészen meg voltam elégedve, jól volt megfogalmazva. Egy-egy hely volt csak, ahol kicsit mesterkéltnek éreztem néhány szófordulatot. Helyesírási hibát csak egy helyen véltem felfedezni, az első kötet vége felé valamilyen művészeti alkotás kapcsán szerepel a "kiszült" szó ami szerintem valójában készült akart lenni. Vagyis remélem :) Mást nem vettem észre.
kép forrása: google

Értékelés:
9/10
Remek könyv, bátran ajánlom mindenkinek aki szereti a történelmi és történelmi romantikus regényeket.

Könyv adatai:
Szerző: Budai Lotti
Cím: Ágyas és úrnő - Shirzan szerelme és Shirzan bosszúja
Kiadó: Álomgyár kiadó
Kiadás éve: 2017 és 2018
Oldalszám: 414 illetve 440 oldal
Forrás: saját könyvek

Értékelés könyves oldalakon:
Moly: 90 illetve 96%

Ha már Ti is olvastátok a könyvet, osszátok meg a véleményeteket velem ezzel kapcsolatban!
kép forrása: google

kép forrása: google

Böszörményi Gyula: Ambrózy báró esetei #1 - #4

Saját képcsendélet :)
Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:
Már nagyon régen, nem sokkal az első kötet megjelenése után felkeltette a figyelmemet a Leányrablás Budapesten. Először azt hittem, egyedülálló könyv lesz, de nagyon tetszett. Szeretem a történelmi krimiket, így egy olyan, ami Budapesten játszódik igazi csemege lett volna. Feltéve ha jó - mert nem tudom ki hogy van vele, de a magyar könyvekkel szemben van bennem egy kis ellenérzés. Hogy a kortárs magyar könyv amatőr munka lesz, amire nem biztos hogy megéri áldozni - akár pénzt, akár időt. Aztán leesett, hogy az író az a Böszörményi Gyula aki a Gergő és az álomfogók sorozatot és még több sikeres ifjúsági sorozatot is írt. Ez biztató jel volt, hiszen minden Harry Potter utánérzés miatti ellenérzésem dacára csak jókat hallottam szinte a Gergőről, bár még nem olvastam. Aztán sorra jelentek meg a pozitív értékelések a könyvről, kiderült hogy sorozat, és én még mindig csak szemeztem vele. Mindig jött más, mígnem megtalált a hír, hogy megjelenik a lezáró kötet. Ekkor szembesültem vele, hogy Ambrózy bárónak mekkora rajongótábora van már, és ahogy blogbejegyzéseket, a zóna karcait olvasgattam, egyre inkább jött a "mostazonnalkell" érzés. Így először az első, majd az összes többi kötetet is megrendeltem a kiadótól, és kicsit sem bántam meg :)

A tartalmáról/fülszöveg: 
Az első kötet, a Leányrablás Budapesten fülszövege:
"Budapest, ​1896.
A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.
Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.
A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz."
Saját csendélet 2

Véleményem általában az egész könyvről: 
Nehéz feladat elé állítottam magam azzal, hogy egyben írok a sorozatról. Hosszú volt az utazás, amit a báró úrral és kompániájával megtettem, de ráadásként nem is tegnap zárult le. Emellett természetesen azoknak, akik nem olvasták a könyveket, semmiféle fordulatot nem szeretnék lelőni, de mégis szeretném átadni valahogyan azt az egyedülálló élményt, amit a sorozat olvasása jelentett számomra. Ahogy az a fülszövegből is kiderül, a könyvek nagyobbrészt a századfordulós Budapesten játszódnak. A sorozatban végig több idősíkú fejezetek vannak jelen: az első kötetben például hol Milit követjük, ahogy a  nővére után nyomoz, hol Emma szempontjából látjuk az elrablását megelőző és követő eseményeket. A századfordulós főváros, a csillogás és nyomor, a konflisok mellett hömpölygő emberáradat, az időnként a valós életből kölcsönzött mellékszereplőkkel együtt élénken, elevenen jelenik meg a könyv lapjain. Az olvasó mintha maga is ott járna a Monarchia Budapestjén, érzi az eső illatát, a nyomaszó szürkeséget és hideget, vagy épp a tűző napsütést, s persze néha a halcsont fűző kényelmetlen szorítását is. Nem tudok jobb jelzőt találni, mintsem hogy a a szereplők és  a cselekmény is olyan élő, átélhető és hihető lett. Morc de rajongott bárónk, Richárd, Mili, Emma és a mellékszereplők is eleven, szinte lélegző karakterek. Gondoltátok volna, hogy egy középkorú férfiember képes olyan lányszereplőket írni, hogy kis képzavarral élve, sehol sem lóg ki a lóláb? Pedig itt ez a helyzet. Mili 1/1-ben és Emma 1/3-ban megírt fejezetei is olyan hitelességgel festi elénk a fiatal lányok érzéseit, lelkivilágát, hogy nekem is csak utólag jutott eszembe elcsodálkozni ezen. De Böszörményi úr nem elégszik meg ennyivel, rövidebb jelenetek erejéig, de Fecska a cigánylány, Márika a tabáni cselédlány nézőpontját is hasonló érzékletességgel, hitelesség érzettel tárja elénk. És akkor Erdős Reneé írónőről, aki valós történelmi személy, de itt Mili legjobb barátnőjévé válik, Tarján Viliről, Agáta mamáról, Papuskáról, Istiről és Terka néniről még nem is beszéltünk. Ami néhány könyvben hiba szokott lenni, hogy a szereplők személyisége a sorozatban nem következetes, időnként meghasonulnak önmagukkal, itt nem fordul elő, mindenki jól felépített személyiséget kap. Emellett a cselekmény, a kötetek gerincét adó, Emma elrablása körüli rejtély is igazán szuperlatívuszokra méltó, fordulatos, hangulatos, izgalmas és letehetetlen szinte végig az egész sorozat.

Hangulata, atmoszféra: 
Ez az egyik olyan tényező, ami számomra az olvasás élményét nagyban meghatározza. Ha egy könyv erős atmoszférával bír, ami nekem tetszik, akkor sok esetben egyéb hiányosságait is hajlandó vagyok megbocsátani. Itt erre nem volt szükség, noha igazán remek hangulata van a könyveknek. A helyszínek, ahogyan a szereplők is, megelevenednek a szemünk előtt, valóban ott vagyunk 1901-ben Budapesten, Kassán, Marosvásárhelyen, a Tabánban, látjuk magunk előtt ahogy az író lefesti elénk a helyszíneket. A hangulat igazán egyedi, sokszor melankolikus, szomorkás, de nem annyira hogy nyomasztó legyen. Sokszor adódik egy kis vidámság, egy kis könnyedség, de a történetet mindig belengi egy kis mélabú. Úgy érzem, hogy nem tudtam ezt igazán jól átadni, hiszem mindemellett igazán élvezetes az olvasása, a könyv világában való elmerülés.

Ami nagyon tetszett benne: 
Minden, amiről eddig írtam. Rendkívül színvonalas, igényes és egyedi sorozatot hozott létre az író! Bátran ajánlom mindenkinek, inkább 13-14 év felett a krimis vonulat, egy-egy naturalisztikusabb rész miatt. Külön egyedisége a könyveknek a rengeteg lábjegyzet, ahol az író leírja, hogy a helyszínekből, eseményekből, szereplőkből mi igaz, és mi kitaláció. Iszonyú kutatómunka lehet mögötte! A szórakoztatás mellett a könyv ismeretet is terjeszt, azt hiszem egyetlen történelemkönyvből sem tanulhatunk ennyit a korabeli magyarok életéről. Műfajának illetve a korszak és a helyszín hasonlósága miatt is párhuzamba hoztam már Baráth Katalin Dávid Veron sorozatával, ami egy másik új kedvencem. A párhuzamok ellenére nincs indíttatásom összehasonlítgatni őket - szépen kiegészítik egymást. Az Ambrózy báró rejtélyeiben rengeteg nemzetiség, társadalmi réteg, hivatás jelenik meg hitelesen és érzékletesen, ha az ember kicsit el tud tekinteni az emelt pulzusszámtól amit a cselekmény fordulatai okoznak (mi történik ezután???), felmerül egynéhány társadalmi kérdés, amiknek megéri gondolatot szentelni. Akár összehasonítani a jelenlegi helyzettel - azóta mennyivel lettünk jobbak? (ha egyáltalán azok lettünk...) A sorozat igazi gyöngyszem a könyvek között, megéri megismerkedni vele. Szépirodalmi igényességgel megírt szórakoztató mű.

Ami nem:
Meglepő, de lesz ilyen is. A kedvenc faktoros, nagyon tetsző könyveknél (márpedig ez egészen biztosan ebbe a kategóriába esett) sokszor nehéz a hibát találnom (elvakít a rajongás). Itt tulajdonképpen csak a negyedik kötettel kapcsolatban tudok bármit is hibaként felróni a sorozatnak. Először is a kötet hossza. Önmagában nem biztos, hogy baj lenne, hogy a harmadik kötet 702 míg a negyedik 494 oldalas, de annyi minden várt a befejező kötetben lezárásra, hogy ahogy pörögtek az események, fogytak az oldalak, bizony komoly kétségeim támadtak hogy méltó lezárást kap-e mindenki, megválaszoltatnak-e kérdéseink. S bár a főbb kérdések megválaszolásra kerültek, ahogy az utolsó kötethez írt molyos értékelésemben is jeleztem, a lezárás bizony olyan bárósan szűkszavúra sikerült. S bár megvan ennek is a szépsége, nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy főszereplőink ettől többet érdemeltek volna. Nem tudom, a kiadótól volt-e nyomás, hogy mihamarabb jelenjen meg a kötet, vagy szándékosan lett ilyen szűkszavú, de úgy érzem, hogy akárcsak egy klasszikus népmesében, a lényeg itt is a "boldogan éltek amíg..." után jöhetne, kifejtést érdemelne, hogy hogyan sikerül összecsiszolódnia az ifjú házasoknak, s hogy boldogul a pártában maradt testvér.
Ezen kívül War karakterét sem hagyhatom szó nélkül. Egyedül ő az a szereplő, aki valahogy kicsit hiteltelen, inkonzekvens volt a számomra. Mondhatnánk, hogy ne keressem az őrületben az értelmet, vagy a következetességet, de mégis úgy érzem, hogy egy két oldallal több neki is dukált volna, hogy megérthessük hogyan csúszott bele az őrületbe, mi billentette át. A kevesebb néha több, de itt -szerintem- pont nem ez a helyzet. Viszont lelkesen várok minden további kiegészítést, vagy akár folytatást a könyvekhez... Esetleg egy 4,5-ik kötet? Naaa, légyszi-légyszi :))

Külcsín (kívül-belül): 
Én a puhakötéses köteteket birtoklom örömmel, s a grafikailag szép kidolgozású borítók mellett a fényes és matt felületek találkozása, a domború cím, a szép betűtípus, mind-mind egy igazi igénye KMK könyvre vall. Mindemellett be kell vallanom, hogy bár szépnek találom a borítókat, de nem vagyok oda értük. Egy kicsit kitávolított, egész alakos szépia-színezetű grafikás, városi hátteres borítót mindegyiknek jobban el tudnék képzelni, de hát semmi sem lehet tökéletes. Tudom, hogy most népszerű egy arc vagy egy izmos felsőtest a borítón, de nekem nem feltétlenül ezek a kedvenceim.
A lapok KMK-s an vastag krémszínűek, s igazán szépek a fejezetcímek felett csíkban megjelenő kis fotók, képek is. A szedés,a betűméret kellemes, mindegyik kötet kézbe való, kényelmes volt. A negyediket (is) ágyban (is) olvastam, s így sikerült véletlenül belöknöm az ágy és a fal közé. A sarkára esést sajnos kisebb blazűrrel úszta meg, de egyébként nem igen látszik a könyveken hogy elolvastam őket.

Belbecs (nyelvezet, fogalmazás és hasonlók): 
Mit is mondhatnék? Valóban: Szépirodalmi igényességgel megírt szórakoztató mű. Szép a kötetek nyelvezete, tényleg egyetlen kilógó szó, mondat sem fedezhető fel. Könnyen érthető, de mégis kerek mondatok alkotják, amiket a korabeli kifejezések, szleng szavak használata (az imádnivaló lábjegyzetekben mind egytől-egyig magyarázatot kap természetesen) csak tovább színesít, még élvezetesebbé tesz. Emellett a szereplők kifejezésmódja is származásuknak megfelelő, egész egyszerűen élvezet olvasni ez a sorozatot. Márika, vagy épp Fecska egy-egy sora nem egyszer mosolyt csal az olvasó szájára. Le a kalappal!

Értékelés: 11/10 
Rég olvastam ilyen igényes, jól összerakott könyvet! Hihetetlen munka és kutatás van emögött, és igazán, csak azt tudom mondani, le a kalappal! Ez volt az első, amit Böszörményi Gyulától olvastam, de most már bátran kijelenthetem: biztosan nem lesz az utolsó. Menet közben valamikor az író életrajza is a szemem elé került, és egészen elcsodálkoztam. Azt kell mondanom, hogy nem csak ez az alkotása, de egész életútja is csodálatra méltó. Hihetetlen erő, kreativitás és intelligencia lakozik benne, és én nagyon büszke vagyok arra, hogy a honfitársa és olvasója lehetek. A munkám során, ha csak rövidebb időre is, de gyakran találkozom intézetben, állami gondozásban nevelkedő gyermekekkel, és így számtalan szomorú sorssal, kallódó fiatallal. Ez még mélyebb tiszteletet, és megbecsülést ébresztett bennem. Igazi példakép Böszörményi úr, munkássága és életútja miatt is.
Kedves Író Uram, igazi megtiszteltetés volt Önnel kalandozni a régmúlt Budapesten, köszönöm!

Könyvek adatai: 
Szerző: Böszörményi Gyula
Cím: Ambrózy báró esetei
1 - Leányrablás Budapesten
2 - A Rudnay-gyilkosságok
2,5 - Beretva és tőr
3 - Ármány és kézfogó
3,5 - Bitó és borostyán
4 - Nász és téboly
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2015-2017
Forrás: saját könyvek :)

Értékelés könyves oldalakon: Moly: I: 94% II: 97% 2,5: 94% III: 96% 3,5: 96% 4: 98% .

Ha már Ti is olvastátok a könyvet, osszátok meg a véleményeteket velem ezzel kapcsolatban!

Alwyn Hamilton: A ​homok leánya (A sivatag lázadója #1.)

Könyves csendéleteim második felvonás - saját kép
Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam: 
Gyönyörű, megkapó borítójának köszönhetően figyeltem fel a molyon a könyvre, majd a fülszöveg alapján igazán érdekesnek tűnő tartalom hatására még valamikor az év elején vettem fel a várólistámra a Homok leányát és kezdtem el figyelni. A növekvő számú kedvező molyos értékelések hatására év eleji könyvvásárlási hullámomban be is szereztem a kötetet, de csak most olvastam el.
 

A tartalmáról/fülszöveg: 
"Egy ​mesterlövész. Egy álmodozó. Egy piszok jó hazudozó.
Bár Mirádzsi sivatagjait már az emberek uralják, az elhagyatott, vad területeken még mindig a mitikus lények irányítanak, és az a hír járja, hogy a dzsinnek mágiája sem veszett el. Az emberek számára ez egy könyörtelen hely, pláne ha az illető szegény, árva vagy nő.
Amaniról mindhárom elmondható. Tehetséges lövész, aki remekül céloz, azonban nem tud elszabadulni Porfészekből, ebből a halálra ítéltkisvárosból, ahol két lehetősége van a jövőre nézve: megházasodik vagy meghal.
Ám egy nap találkozik Jinnel, a karakán, jóképű idegennel, aki tökéletes szökési tervet tár elé. Bár Amani hosszú éveken át álmodozott az otthona elhagyásáról, azt sohasem gondolta, hogy egy körözött szökevénnyel menekül majd, ráadásul egy mitikus lovon vágtatva el a vérszomjas Szultán serege elől. Arra pedig végképp nem számított, hogy beleszeret a titokzatos idegenbe, aki nemcsak a sivatag titkait mutatja meg neki, de felfedi, ki is valójában a lány, és milyen nagy dolgok várnak rá."


Véleményem általában az egész könyvről: 

Bár összességében remek könyvnek tartom, bevallom, kicsit nehezemre esett belerázódni, úgy tűnik rögös út vezet Bécs polgári szalonjaiból a varázslattal teli sivatagba. 
Nagyszerű sorozatindító kötetet tarthatunk kezünkben a Homok leányával. Alig néhányszáz oldal, de úgy pörögnek az események, akár homokszemek a sivatagi szélben, melyek során Amani-ból, a lobbanékony, csupán menekülni, Porfészekből eltűnni vágyó lányból önmagát megtaláló, bátor hősnő lesz. Nagyon tetszett az ő karakterfejlődése, ahogy a csendes lázadónak szülőfaluja fogságából kiszabadulva lehetősége nyílik megismerni önmagát, kiteljesíteni a személyiségét. Jin személyében is érdekes karaktert kapunk, ő a titokzatos idegen, akiről csak apró villanásokban derül ki valami,és még a könyv végére érve sem érezhetjük úgy, hogy igazán kiismertük őt. A könyvben megjelenő, és a a későbbiekben valószínűleg fontos szerepet kapó mellékszereplők is olyan karakterek akikkel jó lesz még találkozni a többi kötetben, amik remélhetőleg minél hamarabb megjelennek.

Hangulata, atmoszféra: 
Sokan kiemelték a vadnyugat és az arab világ találkozását a könyvvel kapcsolatban. Számomra a könyv világában sokkal hangsúlyosabb volt az arab világ megjelenése, a lények, a szokások, a sivatag, a karaván; inkább arab ez a világ. A vadnyugati hangulatból egyedül a pisztolyok jelennek meg szerintem. De ez nem hibája a könyvnek, igazán hangulatos és egyedi világot teremt. Szinte éreztem a sivatag forróságát, a homokszemeket a bőrömön, láttam magam előtt a dűnéket és sziklákat. A vallás megjelenítését ügyesen kezeli az írónő, nem igazán iszlám vallásúak a könyv szereplői, de egy ahhoz hasonló, a keleti mondavilág lényeivel benépesített egyistenhitük van; emellett a nők szerepe is hasonló. A dzsinnek mindannyiunknak ismerősek, ha máshonnan nem is hát az Aladinból, de a többi, eddig nem látott lény is lenyűgöző vagy félelmetes.

Ami nagyon tetszett benne: 
Tulajdonképpen minden, nehéz lenne csak egy dolgot kiemelnem, egy nagyon jól összerakott könyvről van szó szerintem.
Könyves csendéleteim második felvonás - saját kép

Ami nem:
Nem volt ilyen.
Könyves csendéleteim második felvonás - saját kép

Külcsín (kívül-belül): 
Nem tagadom, a borító levett a lábamról. Bár a cselekmény ismeretében ezúttal is beleköthetnék a borítóba, de egy annyira jól összerakott, szép és hangulatos borítóról van szó, hogy mégsem teszem. Nincs aranyozás, domborítás, mattítás vagy egyéb extra, de mégis nagyon szép, tetszetős a könyv. A borító belsején lévő sivatag is nagyon hangulatos, akárcsak a fejezetek elején lévő homokszemek. A papír vastag, krémszínű, szép a szedés és a betűk is, kellemes volt olvasni.
Könyves csendéleteim második felvonás - saját kép

Belbecs (nyelvezet, fogalmazás és hasonlók): 
A fordítással nem volt gond, szép, kerek mondatokat kapunk. Helyesírási vagy központozási hiba sem tűnt fel.

Értékelésem: 10/10

Könyv adatai: 
Szerző: Alwyn Hamilton
Cím: A homok leánya
Eredeti cím: Rebel of the Sands
Fordító: Béresi Csilla
Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 296 oldal
Forrás: saját könyv

Értékelés könyves oldalakon: 
Moly: 88%  86 csillagozás alapján 

Goodreads: 3,96 / 5  31324 értékelés alapján
(de a goodreads csillagfelfogása kicsit más: 1 - didn't like it=nem tetszett, 2 - it was ok= jó volt/elment, 3 - liked it = tetszett, 4 - really liked it= nagyon tetszett, 5 - it was amazing=lenyűgöző volt) 

Ennyi :)