Életjel

Múlt héten sikerül valami jó kis vírust összeszednem, minek eredményeképpen jelenleg is vacakul érzem magam, és az ágyban olvasok.
Ebből is látszik, hogy minden rosszban van valami jó, bár mennyivel kellemesebb lenne, ha azért tennék így, mert a világon semmi más dolgom nem volna... Bár ha sikerül megfelelő olvasnivalóra találnom, akkor kis időre megfeledkezem a nyavalyámról, csupán az a gond, hogy nem elég hogy átmenetileg zsémbes és rémes lettem, még a könyveimet is finnyálom. Ma délelőtt a szükséges orvoslátogatást összekötöttem némi (8 db) tegnap oly vágyott Christie könyv könyvtárból való beszerzésével, és hát, jó-jó, de hol van már a First Rider's Call? Vagy pedig miért s nem inkább Percy-t rendeltem még??? Jajj nekem.
De ne sajnáljatok, nem halálos, és mellesleg sajnálom én magamat :D
Amúgy ennek köszönhetően jól megugrott elolvasott könyveim száma, de sajnos a róluk való bejegyzés íráshoz nem érzek sok ingerenciát. Azért igyekszem majd legalább a Muránói üvegfúvóról és a Sarah kulcsáról összeütni valamit. Vagy nem :D