Tracy Chevalier: Hulló angyalok


Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:
Már régebbóta a várólistámon volt, de aztán nem is olyan régen valamelyik általam gyakran olvasott könyves blogban olvastam egy szuper jó bejegyzést erről a könyvről, ami azt váltotta ki belőlem, hogy azonnal kézbe akartam kapni, és olvasni akartam. Annak rendje és módja szerint felmentem tehát az egyetemi könyvtár honlapjára, és a netes katalógus segtségével kikértem a raktárból, és miután késedelmi díj gyanánt megint adakoztam a könyvtárnak (mindig lefelejtem visszavinni a könyveket. illetve nem is szándékosan támogatom a könyvtárakat :P) már hozhattam is haza. Aztán mégsem ez került sorra, mert időközben belekezdtem a karácsonyra kapott Garabonc-ba, aztán befaltam négy Agatha-t, és közben megérkezett a hőn várt Green Rider is. Olyan szívesen belinkelném azt a szuper bejegyzést ide, aminek okán elolvastam ezt a könyvet, holott nem is volt az idénre betervezett polcomon sok saját könyv vár a polcon, de az a bosszantó eset állt elő, hogy nem emlékszem kinél olvastam, és akikre gondoltam, azoknál nem is találtam bejegyzést a Hulló Angyalokról.

A tartalmáról/fülszöveg:
1901 januárja. Egy nappal Viktória királynő halála után két család látogatja meg egymás mellett álló családi sírját egy divatos londoni temetőben. Az egyik síron az érzelgős angyalszobor, a másikon díszes urna áll. A Waterhouse család mélyen megsiratja az elhunyt királynőt, és foggal-körömmel ragaszkodik a viktoriánus hagyományokhoz. A Coleman család arccal a modernebb társadalom felé fordul. Mindkét család legnagyobb bánatára életük visszavonhatatlanul összefűződik, mivel lányaik a sírkövek mögött örök barátságot kötnek. A lányok lassacskán felnőnek, és az új évszázad nagy változásokat hoz: a lovas kocsik helyét elfoglalják az autók, a gázvilágítás helyett bekapcsolják a villanyt, és Anglia a nyomasztó viktoriánus árnyak után egy napsugarasabb edwardiánus korszakra ébred. Ebben a légkörben történhet meg az, hogy a szépséges Mrs. Coleman kissé nagyobb személyes szabadságot szakít magának, amely azonban tragikus következményekkel jár, és a Colemanek és Waterhouse-ok élete mindörökre megváltozik. A Hulló angyalok két család megrendítő történetének, egy gyerekkori barátság intimitásainak, a szexualitás ébredésének és az ember törékenységének leírása. Ugyanakkor korrajz is, hiszen híven tolmácsolja a történelmi változásokat, bemutatja a nők jogaiért vívott harcot, és könyörtelenül szembesít a hit alapkérdéseivel.
Véleményem általában az egész könyvről:
Először nagyon furcsa volt, mert nem tudtam megkedvelni a szereplőket (nem mindig előny vagy akár jó dolog, de nekem fontos, hogy legalább egy szereplőt szeretni tudjak a könyvben - lehetőleg a főszereplőt ha van - és neki drukkolni tudjak és együtt érezzek vele vagy legalább megértsem). Az is furcsa volt, hogy olyan a könyv szerkezete, hogy évszámokkal és hónapokkal is jelzett, sokszor egészen rövid kis fejezetekre tagolódik különböző szereplők szemszögéből. Az első fejezetek Richard és Kitty Coleman-hoz tartoztak, és ők épp nem viselkedtek valami szimpatikusan, meg nagyon rövidek is voltak, és emiatt távolságtartónak éreztem a könyvet. Aztán ahogyan tovább olvastam, megismertem a többi szereplőt is, és jobban megismertem őket, kezdtem őket megérteni, ha nem is szeretni, de megérteni, és drukkoltam nekik, hogy legyenek boldogok. De persze ez egy realisztikus regény, és a boldogság nem egyszerű dolog :)

Hangulata, atmoszféra: 
Olyan családregényes. Na, ezt jól megmondtam  :D sajnos nem tudom ennél jobban leírni, nem kifejezetten szomorú, nem is vidám, nem nyomasztó, szóval nem is tudom. Valamilyen pedig van neki, és nem is rossz. Felidézi bennünk a különleges gyermekkori emlékek érzését, a mindennapok csalódottságát, azt az elkeseredett hangulatot ami néha úrrá lesz mindenkin, de a szeretet néha megfoghatatlan érzését, és a szenvedély mámorát is. Bár rövidek a fejezetek, és a szereplők nagyon esendőek és szinte soha nem cselekszenek helyesen, érzéseiket mégis át tudjuk érezni, és ezáltal kötődni hozzájuk.

Ami nagyon tetszett benne:
Tulajdonképpen ezt az előző résznél már leírtam.

Ami nem:
Nem igaz, de megint nem tudok ilyet mondani! Csomó dolog volt amivel nem értettem egyet, amikor legszívesebben jól megráztam volna egy-egy szereplőt, hogy " vedd már észre...", de ezek nem hibák. Jó volt így, ezekkel a végtelenül emberi karakterekkel. Jobb, vagy örömtelibb lett volna, ha néhány dolog másképpen történik, de végül is az életben sem szokott direkt is boldogan alakulni semmi :)

Külcsín (kívül-belül):
Puha kötésű könyvtári könyvet olvastam, de nagyon megkímélt volt, és egy kis matricától eltekintve semmi sem árulkodott kölcsönzött mivoltáról. A borító nekem nagyon tetszik, valahogy olyan jó ránézni, at hiszem ez is az egyik oka, hogy felkerült a várólistámra.  Jó minőségű könyv, a gerinc nem törik, a lapok könnyedén nyílnak. A papírra sem lehet panasz, és a betűméret is kellemes. Minden klappol.

Belbecs (nyelvezet, fogalmazás és hasonlók):
Igényes fordítás, szép a megfogalmazás, kerek mondatokkal, ahogyan azt kell. Helyesírási, központozási hibát nem vettem észre.

Értékelés:
Ismét egy nagyon jó könyv. Sikerül jól válogatnom mostanában :)
9/10
És hogy miért nem tíz? Mert hibátlan, és tényleg érdemes elolvasni, de nem volt olyan katartikus élmény mint a Tizenharmadik történet, és nem szerettem meg annyira mint például a Green Rider-t.

Könyv adatai:
  • Szerző: Tracy Chevalier
  • Cím: Hulló angyalok
  • Eredeti cím: Falling Angels
  • Fordító: Kiss Marianne
  • Kiadó: Geopen
  • Kiadás éve: 2007
  • Oldalszám: 368
  • Forrás: DEENK Bölcsészettudományi és Természettudományi Könyvtár
  • Értékelés könyves oldalakon: Moly: 82% 61 vélemény után Goodreads: 3,44 / 5 8125 vélemény után  (de a goodreads csillagfelfogása kicsit más: 1 - didn't like it=nem tetszett, 2 - it was ok= jó volt/elment, 3 - liked it = tetszett, 4 - really liked it= nagyon tetszett, 5 - it was amazing=lenyűgöző volt)

A tovább után egy kis spoileres elmélkedés következik a történet eseményeiről és végkifejletéről. Ha már Ti is olvastátok a könyvet, osszátok meg a véleményeteket velem ezzel kapcsolatban!
Tracy Chevalier

Diane Setterfield: A tizenharmadik történet


Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam: 
Nagyon sok blogon olvastam már róla olvasásra buzdító bejegyzéseket, de valahogy nem fogott meg, nem akartam elolvasni. Aztán tavaly decemberben sokat kellett várnom az egyik postán, amiben annyi pozitívum volt, hogy hívószámos rendszer működik, és közben meg tudtam nézni a postabolt akciós könyveit. Általában rengeteg a kétes minőségű ponyva, aztán vannak olyan akciós könyvek amik kicsit sem akciósak (pl puhakötéses ütött-kopott Shiver 2999-ért), és vannak olyanok is, amik tényleg akciósak, és megérősek. Mindig lehet számítani néhány Rushide könyvre, ami nem tudom miért de engem egyenlőre annyira nem érdekel (kivéve a Firenzei varázslónő), és vannak ilyen csemegék mint ez a könyv is. Szóval, egészen addig a pillanatig, amíg meg nem láttam az állványon 790-ért, úgy gondoltam, hogy nem akarom elolvasni, ez engem  nem érdekel. De akkor egyszeriben azt éreztem, hogy kell nekem ez a könyv mindenáron, nagyon akarom, és rejtélyes okoknál fogva még sokkal később is így gondoltam, amikor csak azért mentem vissza, hogy megvegyem, mivel először nem volt már nálam rá annyi pénz. Aztán januárban amikor már itthon kellette magát a polcomon, akkor is úgy gondoltam, hogy mennyire érdekel, de akkor bel szigorlatra készültem, és nem olvastam ilyeneket (csak olyan regényeket amiket kb 4-5 óra kiolvasni :D) Aztán most, amikor olvashattam volna, megint nem érdekelt annyira :D De aztán csak rá került a sor, amikor minden ami érdekesebbnek tűnt, ki lett olvasva.

A tartalmáról/fülszöveg:
Margaret Lea kisasszony egy angol kisvárosban éli nem túl izgalmas életét. Édesapjával egy antikváriumban dolgoznak. Egy nap furcsa levelet kap Miss Wintertől, aki felkéri írja meg az ő életrajzát. Margaret kideríti, hogy bár sokan írtak már az életéről, karrierjéről, úgy tűnik mindannyiszor más változattal lepte meg a közönséget. A lány elindul a nő házába, ahol még több titok, meglepetés és szellemi kaland vár rá.

Véleményem általában az egész könyvről:
Bár eleinte nem nagyon tetszett, a végére teljesen magával ragadott. Igazából az, hogy az elején nem tetszett, nem a könyv hibája, saját hangulati eltérés volt. Margaret életét nagyon üresnek és szürkének éreztem, aki csak a könyveiben él, és ez túlságosan emlékeztetett saját magamra :P De aztán mégiscsak szimpatikus volt, és a cselekmény is beindult, és elmúlt ez az érzés, Miss Winter története pedig elvarázsolt.

Hangulata, atmoszféra: 
Azt hiszem misztikus regényt eddig még nem olvastam, vagyis most egyet sem tudnék mondani, szóval nem mondhatom rá, hogy olyan hangulata van mint egy rendes misztikus regénynek, de tényleg olyan, amit egy ilyen címkével ellátott regénytől elvár az ember. Titokzatos és rejtélyekkel teli, és egy kicsit borzongató is, hiszen Miss Winter történetében szinte csak nagyon furcsa emberek vannak, és nem tudjuk eldönteni, hogy van-e valaki akinek drukkolunk.

Ami nagyon tetszett benne:
Az, ahogyan a hangulatot megteremti, a helyszínek, főleg a könyvesbolt és Miss Winter háza, és ahogy a végére majdnem minden kiderül, hogy kapunk egy szép befejezést, de azért marad min gondolkozni.

Ami nem:
Ilyen nem is volt. Megint. Ajjaj :D Hová lett a kritikai érzékem? Vagy csak túl jó könyveket olvasok mostanában?

Külcsín (kívül-belül):
Szép kiállítású, jó minőségű könyv. Eleinte nem tetszett az a szinkronban a világgal felírat a fedlapon, de már megbarátkoztam vele, de az a kicsit ormótlan üveges kiadói logó a gerincen továbbra sem nagyon tetszik. A belseje is szép, kellemesen olvasható betűk, jó elrendezés, a papír is jó minőségű, szép tört-fehér színű, a vastagsága a könyvnek is pont megfelelő.

Belbecs (nyelvezet, fogalmazás és hasonlók):
A megfogalmazás nagyon szép volt, kivételesen jó minőségű a fordítás, egyetlen furcsán megfogalmazott mondattal sem találkoztam, ami mostani könyveknél ritkaság, pedig szerintem elvárható. Helyesírási, központozási hibával sem találkoztam.

Értékelés:
Kicsit belebonyolódtam a pontozási rendszerembe, ezzel a +kedvenc faktor nem kedvenc faktor dologgal, és még nem bogoztam ki, de mindenesetre, ez
10/10
mert sehol sem tudok belekötni, tejesen magával ragadott, nagyon jó könyv. Kedvenc faktort nem kap, de csak azért mert nem olyan sokszor újraolvasós könyv. 

Könyv adatai:
  • Szerző: Diane Setterfield
  • Cím: A tizenharmadik történet
  • Eredeti cím: The Thirteenth Tale
  • Fordító: Szaffkó Péter
  • Kiadó: Partvonal Kiadó
  • Kiadás éve: 2006
  • Oldalszám: 453
  • Forrás: saját könyv, akciósan postaboltból 790. Ft-ért
  • Értékelés könyves oldalakon: Moly: 92% 168 vélemény alapján Goodreads: 3,9 / 5 70739 vélemény alapján  (de a goodreads csillagfelfogása kicsit más: 1 - didn't like it=nem tetszett, 2 - it was ok= jó volt/elment, 3 - liked it = tetszett, 4 - really liked it= nagyon tetszett, 5 - it was amazing=lenyűgöző volt)
A tovább után egy kis elmélkedés következik a történet végkifejletéről. Ha már Ti is olvastátok a könyvet, osszátok meg a véleményeteket velem ezzel kapcsolatban!

Diane Setterfield


J. K. Rowling új könyve


Nemrég olvastam a hírt, hogy Rowling hamarosan új könyvet ad ki, ezúttal felnőtt olvasók számára.
Az írónő nagyon keveset árult el eddig a könyvről, a címe, tartalma és műfaja is csak később lesz majd bejelentve. Ms. Rowling ezt tweetelte nemrég: "Ahogyan talán hallották már, új könyvem jön ki az idén.Nagyon különbözik Harry-től, bár az megírását éppannyira élveztem" Ezen kívül még annyi biztos, hogy a könyvet Amerikában a Little, Brown kiadó fogja kiadni. Természetesen a neten mindenféle találgatások zajlanak, hogy miről fog majd szólni, a legtöbben arra tippelnek, hogy krimi lesz. Nos, majd meglátjuk, én mindenesetre nagyon várom, hogy mivel rukkol elő Rowling néni.

Christopher Paolini: Inheritance (Inheritance Cycle # 4.)


Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:
Miután sokakkal ellentétben az első három kötetért is rajongtam, természetes volt, hogy ezt is beszerzem és elolvasom. Bejegyzés csak a harmadik kötetről van itt, az első és második kötet olvasásának idején még nem volt blogom. A linkelt bejegyzésben nem írok arról, hogy hogy bukkantam rá erre a sorozatra, most viszont eszembe jutott, így leírom. Még a könyves blog olvasós korszakom előtt volt, 2006-ban, amikor  beiratkoztam a H-B megyei könyvtárba. Akkor még a Piac utcán volt, és a lépcsőfordulóban volt egy vitrin az újdonságokról, ide volt kitéve az Eragon védőborítója. Megtetszett és a fülszöveg is érdekes volt, elolvastam, és szerelem lett első olvasásra.
Most ősszel pedig megjelent angolul a befejező kötet, ismét véget ért egy kedvenc sorozatom, és kicsit úgy érzem hogy egy korszak lezárult :) Persze nem végleg, hiszem bármikor leemelhetem a polcról, és elmerülhetek Alagaesia világában.

A tartalmáról/fülszöveg:
Not so very long ago, Eragon—Shadeslayer, Dragon Rider—was nothing more than a poor farm boy, and his dragon, Saphira, only a blue stone in the forest. Now the fate of an entire civilization rests on their shoulders.


Long months of training and battle have brought victories and hope, but they have also brought heartbreaking loss. And still, the real battle lies ahead: they must confront Galbatorix. When they do, they will have to be strong enough to defeat him. And if they cannot, no one can. There will be no second chances.


The Rider and his dragon have come further than anyone dared to hope. But can they topple the evil king and restore justice to Alagaësia? And if so, at what cost?

Szabad fordítás általam: "Nem is olyan régen Eragon - Árnyékölő (nem emlékszem ez hogy volt magyarul a könyveben), Sárkánylovas - még nem volt több mint egy szegény földműves fiú, és sárkánya Saphira csak egy kék kő volt az erdőben. Most egy egész civilizáció sorsa nyugszik vállaikon.
Kiképzéssel és háborúval telt hosszú hónapok a remény mellett borzasztó veszteséget is hoztak. És az igazi harc még mindig előttünk van: hőseinknek szembe kell nézniük Galbatorix-al. Amikor ez megtörténik, elég erősnek kell lenniük ahhoz, hogy legyőzzék. És ha ők nem tudják, senki sem tudja. Nem lesz  második esély.


A lovas és sárkánya tovább jutott mint azt bárki remélni merte volna. De le tudják-e győzni a zsarnok királyt, és elhozni az igazságot Alagaesiánk? És ha igen, vajon milyen áron?"

(elnézést az esetleges hibákért - ez csak egy gyors fordítás, nem volt most türelmem a megfogalmazáson filózni)

Véleményem általában az egész könyvről:
Izgatottan és kissé félve vettem kézbe ezt a kötetet - féltem, hogy vajon sikerült-e méltó befejezést írnia Christopher-nek. Örömmel jelenthetem ki, hogy igen, sikerült! Nagyon is jól sikerült! Fordulatokban, izgalmakban nem szűkölködik a regény, a végéhez közeledve pedig elszoruló szívvel veszünk búcsút Alagaesia-tól. A befejezés nagyon jó lett, a szálak le lettek zárva, de mégis kellőképpen nyitott ahhoz, hogy gondolatban továbbfűzzem a történetet. rendszerint jobban szoktam szeretni a teljesen lezárt befejezéseket, de ez most  nagyon tetszett, jó pár órát töltöttem kellemes ábrándozással az elolvasása óta, Eragon, Saphira és Arya jövőjén töprengve :)

Hangulata, atmoszféra:
Kicsit sötétebb mint az előző köteteké, hiszen Eragon és Saphira egyre közelebb kerülnek a végső küzdelemhez, és bár tudják ugyan, hogy nagy utat jártak be a kezdetektől, de érzik azt is, hogy erejük még mindig semmi Galbatorixéhoz képest. Szembe kell nézniük a királlyal, hiszen ők az egyetlenek akik legyőzhetik, de van-e esélyük rá?

Ami nagyon tetszett benne:
Sokakat idegesíthet , hogy mint mindegyik kötet, ez is elég hosszú lélegzetvételű, és ugye előre tudjuk, hogy milyen csaták közelednek, de mégis vannak viszonylag hosszú leíró részek, történetszálak amik csak lassan viszik előre a cselekményt. Én nagyon szerettem ezeket a részeket is, hangulatosak voltak.
A karakterek szerintem jól el lettek találva, Eragont és Saphirát kezdetektől nagyon szeretem, és szerintem a fejlődésük is reális. Látszik, hogy sokat fejlődtek, erősebbek lettek, változtak, azonban ez nincs eltúlozva, nem váltak hirtelen a több száz éves király egyenlő ellenfeleivé. Arya és Nasuada is kedvenc továbbra is, meg mindenki más is. Roran fejezeteit is szerettem, őt nagyon emberinek festette le Christoper, nagyon átélhetőek a vele történtek. Kíváncsi voltam már nagyon Galbatorix-ra, hiszen vele eddig nem találkozhattunk, Eragon is csak történeteket hallott róla. Nem csalódtam benne sem, tényleg gonosz, de mégis érthető karakter lett. Végső soron minden nagyon tetszett :))

Ami nem:
Ilyen végső soron megint csak nem volt. Amiket logikátlannak éreztem, végiggondolva azok is logikusak voltak. Lehet, hogy ez jellemhiba, de a szeretett könyvekbe sokszor nem tudok belekötni :)) Pedig van olyan  könyv is amit meg olyan jó szétcincálni hogy mi volt benne rossz, de ebbe nem tudok, és valahol azt hiszem nem is akarok belekötni :)


Külcsín (kívül-belül):
Nagyon szép lett ez a zöld sárkányos borító szerintem. Az én példányom egy keményborítós box-set, ami, mint ahogy az előző bejegyzésben írtam, az utazástól és a nem megfelelő csomagolástól kissé megviselten érkezett hozzám. A box maga nagyon szép, vastag kemény kartonból van, amit fényes papír borít, és a négy oldalán a négy könyv borítója látható. A könyvek keménykötésűek, a védőborító alatt sima vászonkötés van, aminek csupán a gerincén van aranybetűvel a cím és az író. Illetve ez csupán vászonhatású papír valójában, ami a gerincen egy olvasás után csúnyán megtört egy vonalban :( A gerinc a könyvet kinyitva mindig egy helyen hajlott meg, és mire kiolvastam meg is tört. Pedig végig azstalnál olvastam a könyvet, az asztalra téve, vagy kézben tartva. Amúgy kellemes tapintású ez a borítás, de a gerinc túl merev, ilyen vastag könyvhöz hajlékonyabb, rugalmasabb kellene. Szóval az utazási ártalmak mellett azért a minőség sem a legjobb sajnos. De a polcon nagyon szép a négy egyforma könyv egymás mellett :) A könyvek amúgy viszonylag nagy alakúak, a legelső lapon Alagaesia térképe, a betűk viszonylag nagyok, könnyen olvashatóak, a sorok szellősek. A papír vastag, kellemes törtfehér színű.

Belbecs (nyelvezet, fogalmazás és hasonlók):
Ez idegen nyelven olvasva kissé nehezen megítélhető. Most csak a negyedik kötetet olvastam el, a többit már régebben, szóval nem emlékszem annyira, de ez talán szebben, mívesebben és egyúttal bonyolultabban volt megfogalmazva mint az előző kötetek.

Értékelés:
Nem tudok rá kevesebb pontot adni, bárki mondhat rá amit akar, hasonlíthatja amihez akarja (és nem mondom, hogy nem lehet) de attól még nekem

10/10
Ahhoz képest, hogy a harmadik rész ajánlójánál ezt írtam: "Ilyen könyvet nem értékelek, mivel nekem kedvenc, számomra egyértelműen max pont, de aki nem kedveli ezt a stílust, vagy zavaró áthallása van egy másik hasonló mú miatt, annnak már rögtön nem akkora szám. Szóval túl szubjektív lenne.", most mégis jól megpontoztam :D

Könyv adatai:
  • Szerző: Christopher Paolini
  • Cím: Inheritance
  • Sorozat: az Inheritance ciklus 4., utolsó kötete.
  • Kiadó: Doubleday
  • Kiadás éve: 2011
  • Oldalszám: 880
  • Forrás: saját könyv, ebay-ről vettem a Bangzoo books-tól.
  • Értékelés könyves oldalakon: Moly: jelenleg 100%-on áll 6 értékelést követően. Nyilván ez egyenlőre csak a hardcore rajongók véleményét tükrözi :) Goodreads: jelenleg 4,07/5-ön áll 14498 értékelés után. Ez nagyon szép szám!  (a goodreads csillagfelfogása kicsit más: 1 - didn't like it=nem tetszett, 2 - it was ok= jó volt/elment, 3 - liked it = tetszett, 4 - really liked it= nagyon tetszett, 5 - it was amazing=lenyűgöző volt)
 A magyar megjelenés időpontjáról egyenlőre nem tudok semmit, ha megtudok valamit, mindenképpen írok majd róla. Az Európa Kiadó azt tanácsolja a türelmetlen rajongóknak, hogy iratkozzanak fel a hírlevelükre, így egyből megtudják, ha közeleg a kiadás dátuma. Én is innen fogok róla értesülni majd. De ha Ti tudtok valami más infót, szóljatok!

Ezzel a bejegyzéssel részt veszek a Könyvmolypárbaj második felvonásán!