Avagy Kai és a klasszikus angol irodalom
Hosszú hallgatás után egy hosszú és rendhagyó könyvkritikával jelentkezem.

Az első Jane Austen-em és vakmerően rögtön angolul kezdtem, emiatt meglehetősen felemás élmény lett.
Bár saját kissé önhitt megítélésem szerint elég jól tudok angolul és kortárs angol irodalmat minden nehézség nélkül szoktam olvasni, be kell valljam Miss Austen régies nyelvezete kissé kifogott rajtam, a szenvedő szerkezetek, a többszörösen összetett, gyakran három-négysoros mondatok, és a régies szavak. Egy szó mint száz, az angolomnak van még hová fejlődnie, és emellett a türelmemnek is, mert emiatt a köny a szokásos tempómnál jóval lassabbat kívánt volna, hogy minden mondatot gondosan elolvassak és értelmezzek, hogy rájöjjek melyik tagmondat kire-mire vonatkozik. Ez egy darabig működött is, szépen lassan nagyjából megértettem miről van szó, de aztán kezdett beindulni a történet, én meg haladtam volna csak nem tudtam, és így naponta csak egy-két órára volt türelmem a dologhoz, aztán regényhez méltatlan módon elálmosodtam és elvonultam aludni. Pénteken pedig az történt hogy megérkezett a hőn várt Game of Thrones (kissé megtépázott angol önbizalmam miatt kicsit félek milyen lesz a megértésem). Nagy önuralmat igényelt, de a belelapozgatáson, megnézegetésen és a végén lévő függelék olvasgatásásán kívül nem történt mélyebb ismerkedés.
A klasszikus irodalomhoz talán a nagy hőség miatt sem volt már annyi türelmem, meg tényleg látni szerettem volna merre alakul a történet, így levadásztam egy magyar példányt is, és a felétől kezdve először elolvastam egy bekezdés angolt, aztán magyarul azokat a részeket amit nem értettem, aztán megint az angolt. Ezt viszont elég fárasztónak találtam, és aztán már csak a magyar változatot olvastam csak az utolsó 120 oldalon.
Maga a történet tetszett, sokkal jobban is tetszett volna azt hiszem ha most nem kínzom magam az angollal, de be akartam bizonyítani, hogy megy ez nekem, csak aztán nem volt hozzá türelmem, illetve ismételten rájöttem hogy regényeket a szórakozás kedvéért olvasok, és semmi kedvem 30 Celsius fok felett kínozni magam, illetve még sokat szeretnék olvasni és szórakozni amíg el nem kell kezdenem a szülészetre készülni.
Azért nem volt új élmény az érthetetlen angol, korábban jártam már így Agatha
Christie-vel (még gimiben de azóta is csak magyarul olvasom), Ruyard Kipling Kim-jével és Carson McCullers Magányos vadász a szív című regényével, de azt hittem azóta fejlődött az angolom, mert azóta meglehetősen sokat olvastam már angolul. Tulajdonképpen valamennyit fejlődött is, mert amikor volt türelmem lassan olvasni, egész jól megértettem, csak ez a türelem sajnos nem tartott ki 370 oldalon kersztül.
De azt hiszem most már nem ártana a könyvről is írnom:
egyetlen Austen-t sem, csak az Értelem és érzelmet láttam filmen, illetve ez anyukámnak könyvebn is megvan, így egyértlmű volt, hogy a másik legismertebb könyvet választom bár még az Emma is vonzott, de aztán ezt választottam mert az Emmáról elég vegyes kritikákat olvastam.
egészet magyarul olvastam volna.
Eredetileg publikálva a http://flameheart.freeblog.hu/-n 2011. szept. 4. 22:05
Hosszú hallgatás után egy hosszú és rendhagyó könyvkritikával jelentkezem.

- Az élményről:
Az első Jane Austen-em és vakmerően rögtön angolul kezdtem, emiatt meglehetősen felemás élmény lett.
Bár saját kissé önhitt megítélésem szerint elég jól tudok angolul és kortárs angol irodalmat minden nehézség nélkül szoktam olvasni, be kell valljam Miss Austen régies nyelvezete kissé kifogott rajtam, a szenvedő szerkezetek, a többszörösen összetett, gyakran három-négysoros mondatok, és a régies szavak. Egy szó mint száz, az angolomnak van még hová fejlődnie, és emellett a türelmemnek is, mert emiatt a köny a szokásos tempómnál jóval lassabbat kívánt volna, hogy minden mondatot gondosan elolvassak és értelmezzek, hogy rájöjjek melyik tagmondat kire-mire vonatkozik. Ez egy darabig működött is, szépen lassan nagyjából megértettem miről van szó, de aztán kezdett beindulni a történet, én meg haladtam volna csak nem tudtam, és így naponta csak egy-két órára volt türelmem a dologhoz, aztán regényhez méltatlan módon elálmosodtam és elvonultam aludni. Pénteken pedig az történt hogy megérkezett a hőn várt Game of Thrones (kissé megtépázott angol önbizalmam miatt kicsit félek milyen lesz a megértésem). Nagy önuralmat igényelt, de a belelapozgatáson, megnézegetésen és a végén lévő függelék olvasgatásásán kívül nem történt mélyebb ismerkedés.
A klasszikus irodalomhoz talán a nagy hőség miatt sem volt már annyi türelmem, meg tényleg látni szerettem volna merre alakul a történet, így levadásztam egy magyar példányt is, és a felétől kezdve először elolvastam egy bekezdés angolt, aztán magyarul azokat a részeket amit nem értettem, aztán megint az angolt. Ezt viszont elég fárasztónak találtam, és aztán már csak a magyar változatot olvastam csak az utolsó 120 oldalon.
Maga a történet tetszett, sokkal jobban is tetszett volna azt hiszem ha most nem kínzom magam az angollal, de be akartam bizonyítani, hogy megy ez nekem, csak aztán nem volt hozzá türelmem, illetve ismételten rájöttem hogy regényeket a szórakozás kedvéért olvasok, és semmi kedvem 30 Celsius fok felett kínozni magam, illetve még sokat szeretnék olvasni és szórakozni amíg el nem kell kezdenem a szülészetre készülni.
Azért nem volt új élmény az érthetetlen angol, korábban jártam már így Agatha

De azt hiszem most már nem ártana a könyvről is írnom:
- Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:
- A tartalmáról/fülszöveg:
- Véleményem általában az egyész könyvről:

- Ami nagyon tetszett benne:
- Ami nagyon nem:
- Értékelés:
8/10
- Könyv adatai:
Szerző: Jane Austen 
Cím: Pride and Prejudice
Kiadó: Collins Classics Harper-Collins Publishers
Kiadás éve: eredetileg 1813, ez a kiadás 2010
Oldalszám: 373
Forrás: saját könyv.
Külcsíny: Tetszetős könyv, jó mértet, szép papír, erős könyv, a borító is hangulatos, de azért vmi szebb lányt is tehettek volna rá :)

Cím: Pride and Prejudice
Kiadó: Collins Classics Harper-Collins Publishers
Kiadás éve: eredetileg 1813, ez a kiadás 2010
Oldalszám: 373
Forrás: saját könyv.
Külcsíny: Tetszetős könyv, jó mértet, szép papír, erős könyv, a borító is hangulatos, de azért vmi szebb lányt is tehettek volna rá :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Hozzászóló!
Nagyon örülök minden hozzászólásnak, és éppen ezért nem szeretnék semmilyen hozzászólás korlátozást bevezetni. De egy bejegyzés kapcsán kialakuló beszélgetést sokszor nehéz nyomon követni, ha már a sokadik "Névtelen" ír hozzászólást.
Ezért ha nincs goggle fiókod / open ID-d stb. kérlek: használd a megjegyzés írása mint: név/URL opciót!
AZ URL-hez bármely oldalt linkelhetsz, pl a moly.hu profilodra mutatót is!