Frank Tallis: Gyilkos illúziók - A Monarchia Krimik sorozat új kötete.

Első könyvcsendéleteim egyike - nézzétek el, ha kissé kezdetleges :)

Hol hallottam róla, mi indított arra, hogy elolvassam:

Ahogy azt már egy molyos karcomban jeleztem, ez a legeslegelső recenziós könyv amit valaha is kaptam, és rettentő hálás vagyok a Magistra kiadónak a lehetőségért, és ezúton is szeretném nekik megköszönni a könyvet. A molyon januárban kelt a kiadó karca, miszerint tesztolvasókat keresnek a kötethez. Mivel nagyon szeretem a krimiket, főleg a cosy mystery köteteket illetve a történelmi regényeket és az orvos szereplőket is, egyből megtetszett a könyv, így jelentkeztem, és nagyon örültem, hogy minden jelentkezőt kiválasztottak. Március elején érkezett meg hozzám a könyv, de sajnos csak most tudtam az olvasásának nekilátni. 
Bécs a XX. század elején, eredetileg orvos önjelölt nyomozó, mi kell még? Egyébként pedig kiválóan beleillik az idei könyveim vonulatába, az Ambrózy és Dávid Veron könyvek közé, korhangulatban maradok :) Először Ókanizsán, majd Budapesten, most pedig Bécsben nyomozunk a századfordulón.

A tartalmáról/fülszöveg:

"Bécs, 1902. Belülről bezárt szobájában holtan találják Charlotte Löwensteint, az ismert médiumot. A fiatal nő halálát kétséget kizáróan pisztolylövés okozta, azonban sem a gyilkos fegyvernek, sem az áldozat életét kioltó golyónak nincs nyoma sehol.

Oskar Reinhardt felügyelő megoldhatatlannak tűnő rejtély előtt áll, miközben a városban már természetfeletti erők bosszújáról keringenek a hírek. A modern kriminológia híveként Reinhardt szakértőt von be a nyomozásba: barátját, Max Liebermann pszichiátert, a híres-hírhedt Freud doktor tanítványát. Liebermann lenyűgöző intelligenciájáról és rendhagyó módszereiről ismert, s amint bekapcsolódik a nyomozásba, az máris új irányba fordul…

A könyv szerzője, Frank Tallis maga is ismert klinikai pszichológus, egyetemi oktató, számos szakkönyv és tanulmány elismert szerzője, aki tudományos munkássága mellett kikapcsolódásként kezdett történelmi krimiket írni. Könyvei közül a Liebermann-sorozat első kötetét jelenteti most meg a Magistra Kiadó – de a folytatásra sem kell majd sokáig várni!"

Véleményem általában az egész könyvről:

Szerintem nagyon jó könyv volt!  Könnyen beleéltem magam a cselekménybe, a leírások nem túl hosszadalmasok, de mégis érzékletesek. Bár csak két alkalommal jártam még Bécsben, mindkétszer villám Karácsonyi Vásározás céljából, mégis oda tudtam magam képzelni Bécs utcáira. A cselekmény fordulatos, de pörgősnek nem mondanám, kicsit lassan haladnak előre az események, miközben tulajdonképpeni főszereplőnket, Max Liebermann pszichiáter doktor urat és barátját Oskar Reinhardt felügyelőt jobban megismerjük.  Engem ez egyáltalán nem zavart, nagyon szerettem azokat a részeket is, amikor Max a klinikán dolgozott, érdekes volt betegének, Miss Lydgatenek a történetszála is, őt is igazán megkedveltem és szurkoltam neki, hogy meggyógyuljon. Az ördögi főnököknek és kollégáknak pedig természetesen keményen ellenszurkoltam. Max kedvesét nem tudom hova tenni, nekem is legalább annyi kétségem van vele kapcsolatban mint neki, bár úgy gondolom hogy fontos és jó tulajdonság hogy el tudjon nevetgélni a 16 éves húgával. Mindenkinek ajánlom, aki kedveli Agatha Christie-t, vagy a hangulatos, kicsit lassabb folyású regényeket, és szívesen megpróbálkozna egy krimivel is. Daisy Dalrymple, vagy Dávid Veron és Ambrózy Báró Úr kedvelőinek kötelező olvasmány. Izgalmas, de nem félelmetes, és szerintem nem naturalista. Van benne egy mértéktartó leírás egy boncolásról, meg a holttestről, ennyi a naturalitás, és nem is kellett több bele. A végén természetesen van izgalom azért. A fő nyomozás lezárul a könyv végén, de én határozottan kíváncsi vagyok doktor Liebermann és Reinhardt nyomozó további hivatalos és magánéleti történéseire. Várom a Liebermann sorozat többi köteteit! Addig is a Báró Úr kell hogy megvigasztaljon, talán talál magában elegendő empátiát ehhez a női szeszélyhez :)

Hangulata, atmoszféra: 

Olyan Monarchiás :) Ezt eltalálta szerintem az író. Érzékeljük a tudományos és technikai fejlődést, a politikai és világnézeti indulatokat, de Bécs elbűvölő szépségét is. Kedvem támadt ismét ellátogatni oda, és megnézni a könyv helyszíneit :)

Ami nagyon tetszett benne:

A hangulata, a doktor, a szereplők. Ha ismerném a komolyzenét, biztosan sokat mondott volna a sok zenei utalás, leírás, de így is jó volt olvasni.

Ami nem:

A címadással nem vagyok teljesen kibékülve, tulajdonképpen a Monarchia krimik egyikének címe sem tetszik igazán. A gyilkos illúziók emellett egyáltalán nem egyedi, ugyanilyen című regény is van, de én a Nellie Bly sorozat második kötetével A gyilkosság illúziójával keverem mindig. Viszont el kell ismernem, hogy erre a könyvre jobban illik mint a Nellie Bly-ra. Kriminek mindig nehéz jó, illő és egyedi címet adni, nehéz elkerülni a késztetést hogy nem szerepeljen benne a halál vagy a gyilkosság szavak valamely formája, így nagy hibának nem rovom fel. És még a borító az, ami nem annyira tetszik, de erről lentebb...

Külcsín (kívül-belül): 

Alapvetően szép kiállítású, igényes kötet, a lapok vastag, krémszín papírból vannak (a kedvencem), a betűméret is teljesen jó, a szedés, a fejezetek elválasztása is jó. Először nagyon megtetszett a borító is, kicsit elcsavarták a fejem az aranyszínű, kacskaringós minták, a dombornyomott cím, a gyönyörű Monarchia-krimis logó. 

Aztán az előzetes megnézegetést követően, a Nagy Könyvínségem (értsd: szakvizsgára készülés alatti regény-tilalom) idején gyorsan feltettem a polcra, nehogy véletlenül elolvassam. Most ő volt az első a nagy esemény után, már csak azért is, mert cserébe a könyvért ígértem egy áprilisi értékelést. Viszont most jobban megnézegettem, és rájöttem, hogy bár először a színösszeállítás, és a ciráda elbolondított, de mégsem tetszik igazán a borító. Főleg a pasi miatt. Először is, ki ez? Doktorunknak túl fiatal, Reinhardt-nak végképp, legfeljebb Otto Braun lehet, de miért pont ő lenne a borítón. Másodszor: mi ez a dzsigolós műselyem ing? Gáz, és nem is korhű. És azok a gombok… Stíluskatasztrófa :) A pasi állának és sármjának a hiánya a legfájóbb azonban, ha férfi van egy borítón, úgy az legyen minőségi :) Emberünk arcberendezése szabályosnak mondható, sokan jóképűnek mondanák, én viszont nyálasnak, bocsi. (tudom-tudom szubjektív de hát na) És nem szeretek nyálas férfiakat nézegetni. Emellett említhetném még a kanapén fekvő nő ruháját (ha már színben nem stimmel, legalább valamelyest korhű lenne) a haját (ha százszor nem írják hogy szőke egyszer sem…), a háttérben lévő Anubisz szobrot (nem Anubisz hanem Seth vagy Széth - rémlik a regényből?!), illetve valahogy a montázs is sántít. 

Seth

Anubisz

A photoshop-hoz illetve társult programokhoz, grafikához nem értek, nem tudom megmondani mi a baj, csak valami nem jó. Nem mondom, valamelyik angol  borító átvétele sem lett volna sokkal jobb. Szóval, kedves kiadó, csicsa megvan, az csillagos ötös, a pasikon, nőkön, a ruháikon (!) és az egyiptomi isteneken (sértődékeny teremtmények ám, és főként Seth-el jobb vigyázni) illetve főként photoshop-on még tessék dolgozni. EZ a montázs, a gyönyörű díszítést levéve amatőr hatást kelt. Ha egyedi borítót tetszenek csinálni, tessék előtte elolvasni a könyvet, mert ezek bosszantó dolgok ám. Bagatell, de a könyvmolyoknak számít, a mi szemünkben igenis megalapozza egy kiadó renoméját. Márpedig erre is igényes kiadó könyveire könnyebben elcsábul a borítómániás molyocska :)

Belbecs (nyelvezet, fogalmazás és hasonlók):

A nyelvezet, és a fordítás abszolút rendben volt szerintem, hiba ebben nincs. Szép, kerek, összetett magyaros mondatok, ahogy kell. Mondanám, hogy helyesírási és központozási hiba sem volt, de betűfalási sebességem miatt ezek felett könnyen átszökik a szemem, nekem mindenesetre egy sem tűnt fel. Kiemeltem a karcomban, hogy piros pont az, hogy volt valaki, aki „a fordítást szakmai szempontból lektorálta”, ami a kiadó igényességre vall. Ezt továbbra is tartom. Mivel orvosi szempontból a szerző is tudja, miről beszél, és a fordítást is átnézte egy szakmabeli, én félig laikus nem pszichiáter orvosként szakmai szempontból nem találtam hibát. A rendőrségi részt nem tudom, de korrektnek tűnt. Ez a része teljesen rendben volt.

Értékelésem: 9,5/10
Összességében nagyon tetszett, számomra meghozta azt az élményt amit én a krimi nagyasszonyánál az első elolvasott krimi kötetemben A tizenhárom rejtélyben megleltem. Ez pedig az, hogy nem a rejtély, hanem az atmoszféra, a leírás, a karakterek azok, amik miatt jó olvasni a könyvet, számomra ehhez a bűntény, a rejtély megoldásának izgalma csak adalék :) Fura, miért szeretem akkor mégis az efféle krimiket, történelmi jellegű cosy mystery-ket jobban minta a sima történelmi regényeket, de ez van :D Lényeg a lényeg, hogy ezt az igényemet maximálisan kielégítette ez a könyv, megkedveltem a főszereplőket, szerettem a századforduló Bécsét. Pont emiatt, hogy úgymond a rejtély számomra másodlagos, nem nagyon szoktam találgatni, hogy ki lehet a gyilkos (talán megszoktam hogy Agatha-nál sosem jöttem rá) és emiatt itt sem zavart, hogy nem kapunk elég nyomot ahhoz, hogy Liebermann doktor előtt vagy éppen vele együtt rájöjjünk ki az.

Könyv adatai:

Szerző: Frank Tallis

Cím: Gyilkos illúziók

Eredeti cím: Mortal Mischief

Fordító: Balla Judit

Kiadó: Magistra Könyvkiadó

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 441

Forrás: recenziós példány :) jeey még-még! :D

Értékelés könyves oldalakon: Moly: még nincs elég csillagocska a statisztikához Goodreads: 3,69/1733

(de a goodreads csillagfelfogása kicsit más: 1 - didn't like it=nem tetszett, 2 - it was ok= jó volt/elment, 3 - liked it = tetszett, 4 - really liked it= nagyon tetszett, 5 - it was amazing=lenyűgöző volt)

Ms. Amelia Lydgate (a valóságban Evelyn Nesbit)

Ilyen lehetett Charlotte -  csak szőkében

A tovább után egy kis elmélkedés következik a történetről, ami a cselekményre nézve azonban spoilereket tartalmaz. Ha már Ti is olvastátok a könyvet, osszátok meg a véleményeteket velem ezzel kapcsolatban!