Daniel Kehlmann: A világ fölmérése

Daniel Kehlmann: A világ fölmérése

Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam

Szintén könyves blog, viszont tuti hogy *Sam** bejegyzése volt a ludas. http://konyvmolyok.blogspot.com/2010/06/daniel-kehlmann-vilag-folmerese.html Az oldal keresője ezt sem lelte meg, de ebben az esetben biztos voltam a forrásomban és a google megtalálta.

A tartalmáról/fülszöveg

Két öreg, kissé bogaras tudós ember (Alexander von Humboldt és Carl Friedrich Gauss) először 1828-ban találkozik Berlinben, hogy a tudomány érdekében összefogjanak. A világot járt felfedezőnek és a szobájába zárkózó tudósnak azonban csak egy közös vonása van: a szenvedélyes tudásvágy. A szerző humorral teli, élvezetes stílusban meséli el a két zseni életét, sikereiket és kudarcaikat, kötéltáncukat nagyság és nevetségesség határán. A regény rafinált játék a tényekkel és fikcióval; különös fantáziával, erővel és ragyogó technikával megírt mű.

Véleményem általában az egyész könyvről

Még két ilyen nyavalygó frátert mint akik ebben a könyveben szerepelnek... Ennél a két zseniális embernél fárasztóbb karaktert nehezen találni az irodalomban, annyi tuti. Illetve Gauss egy hisztis vén... Humbolt pedig csak simán Aspererger szindrómában szenved. Én is szenvedtem velül együtt. A könyvmolyok értékelése alapján nagyon ráindultam, de félig olvasottan ment vissza a könyvtárba

Ami nagyon tetszett benne

Semmi.

Ami nagyon nem

Az hogy az a "humorral teli, élvezetes stílus" nekem nagyon nem jött át. Ezt azt hiszem említettem már egy bejegyzésben, de egyik este lefekvés előtt véletlenül belöktem az ágy alá, és csak akkor halásztam ki mikor vissza kellett vinnem a könyvtárban. Általában nem bánokilyen méltánytalanul a könyvekkel, de ez esetben semmi indítékom nem volt hogy előszedjem. Párszor eszembe jutott hogy csak végig kellene olvasni, de gyorsan elvetettem az ötletet.

Értékelés: 3/10 de csak mert megtudtam egy két érdekességet a térképekről.

Könyv adatai

Szerző: Daniel Kehlman

Cím: A világ fölmérése

Kiadó: Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft.

Kiadás éve: 2006

Oldalszám: 293

Forrás: egyetemi könyvtá

Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:
Természetesen ez esetben is könyves blog, méghozzá *Sam** bejegyzése a könyvmolyoknál hozta meg a kedvem hozzá.
A tartalmáról/fülszöveg:
Két öreg, kissé bogaras tudós ember (Alexander von Humboldt és Carl Friedrich Gauss) először 1828-ban találkozik Berlinben, hogy a tudomány érdekében összefogjanak. A világot járt felfedezőnek és a szobájába zárkózó tudósnak azonban csak egy közös vonása van: a szenvedélyes tudásvágy. A szerző humorral teli, élvezetes stílusban meséli el a két zseni életét, sikereiket és kudarcaikat, kötéltáncukat nagyság és nevetségesség határán. A regény rafinált játék a tényekkel és fikcióval; különös fantáziával, erővel és ragyogó technikával megírt mű.
Véleményem általában az egyész könyvről:
Még két ilyen nyavalygó frátert mint akik ebben a könyveben szerepelnek... Ennél a két zseniális embernél fárasztóbb karaktert nehezen találni az irodalomban, annyi tuti. Gauss egy hisztis vén... Humboldt pedig csak simán Aspererger szindrómában szenved. Én is szenvedtem velül együtt. A könyvmolyok értékelése alapján nagyon ráindultam, de félig olvasottan ment vissza a könyvtárba.
Hangulata, atmoszféra:
Ez eléggé változó volt. A Gaussról szóló részek neurotikusak és depresszívek voltak, olyan szürke esős hangulatuk volt; úgyhogy ezeket nem nagyon élveztem. Humboltdt-nál volt egy két hangulatosabb, kalandozós felfedezős rész, de aztán jobbára már ők is csak szenvedtek a moszkitóktól meg a sárgaláztól, vagy a hidegtől és megfagyásról. Ok, hogy tudom hogy a valóságban sem egy kellemes kis gyalogtúra volt a földrészek feltérképezése, de attól ez még nem tette élvezetesebbé az olvasást. Olyan vagyok tudom, de ez van.
Ami nagyon tetszett benne:
Semmi.
Ami nagyon nem:
Az, hogy az a "humorral teli, élvezetes stílus" nekem nagyon nem jött át. Illetve borzasztóan zavart ahogy Humboldt a társával bánt. Szüksége volt rá, hogy ott legyen vele, de mégis úgy csinált mintha neki semmi szerepe nem lett volna a felfedezéseikben. Nem gonoszságból, vagy számításból, hanem eszébe se jutott megemlíteni. A könyv végzete végül az lett (ezt említettem már egy korábbi bejegyzésben) hogy egyik este lefekvés előtt véletlenül belöktem az ágy alá, és csak akkor halásztam ki mikor vissza kellett vinnem a könyvtárba. Azt hiszem ez elárulja, milyen érdeklődéssel olvastam. Pedig sokáig próbáltam megőrizni a pozitív hozzáállásomat, de nem sikerült. Általában nem bánok ilyen méltánytalanul a könyvekkel, de ez esetben valahogy semmi indítékom nem volt hogy előszedjem a pormacskák mellől. Nem lett semmi baja :) Párszor eszembe jutott hogy csak végig kellene olvasni, de gyorsan elvetettem az ötletet.
Értékelés:
3/10 de csak mert megtudtam egy két érdekességet a térképekről.
Könyv adatai:

• Szerző: Daniel Kehlman
• Cím: A világ fölmérése
• Kiadó: Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft.
• Kiadás éve: 2006
• Oldalszám: 293
• Forrás: egyetemi könyvtár

Please note: az olvasás során egyetlen könyvnek sem esett bántódása

Eredetileg publikálva a http://flameheart.freeblog.hu/-n 2011. jan. 10. 11:29