Böszörményi Gyula: Ambrózy báró esetei #1 - #4

Saját képcsendélet :)
Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:
Már nagyon régen, nem sokkal az első kötet megjelenése után felkeltette a figyelmemet a Leányrablás Budapesten. Először azt hittem, egyedülálló könyv lesz, de nagyon tetszett. Szeretem a történelmi krimiket, így egy olyan, ami Budapesten játszódik igazi csemege lett volna. Feltéve ha jó - mert nem tudom ki hogy van vele, de a magyar könyvekkel szemben van bennem egy kis ellenérzés. Hogy a kortárs magyar könyv amatőr munka lesz, amire nem biztos hogy megéri áldozni - akár pénzt, akár időt. Aztán leesett, hogy az író az a Böszörményi Gyula aki a Gergő és az álomfogók sorozatot és még több sikeres ifjúsági sorozatot is írt. Ez biztató jel volt, hiszen minden Harry Potter utánérzés miatti ellenérzésem dacára csak jókat hallottam szinte a Gergőről, bár még nem olvastam. Aztán sorra jelentek meg a pozitív értékelések a könyvről, kiderült hogy sorozat, és én még mindig csak szemeztem vele. Mindig jött más, mígnem megtalált a hír, hogy megjelenik a lezáró kötet. Ekkor szembesültem vele, hogy Ambrózy bárónak mekkora rajongótábora van már, és ahogy blogbejegyzéseket, a zóna karcait olvasgattam, egyre inkább jött a "mostazonnalkell" érzés. Így először az első, majd az összes többi kötetet is megrendeltem a kiadótól, és kicsit sem bántam meg :)

A tartalmáról/fülszöveg: 
Az első kötet, a Leányrablás Budapesten fülszövege:
"Budapest, ​1896.
A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.
Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.
A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz."
Saját csendélet 2

Véleményem általában az egész könyvről: 
Nehéz feladat elé állítottam magam azzal, hogy egyben írok a sorozatról. Hosszú volt az utazás, amit a báró úrral és kompániájával megtettem, de ráadásként nem is tegnap zárult le. Emellett természetesen azoknak, akik nem olvasták a könyveket, semmiféle fordulatot nem szeretnék lelőni, de mégis szeretném átadni valahogyan azt az egyedülálló élményt, amit a sorozat olvasása jelentett számomra. Ahogy az a fülszövegből is kiderül, a könyvek nagyobbrészt a századfordulós Budapesten játszódnak. A sorozatban végig több idősíkú fejezetek vannak jelen: az első kötetben például hol Milit követjük, ahogy a  nővére után nyomoz, hol Emma szempontjából látjuk az elrablását megelőző és követő eseményeket. A századfordulós főváros, a csillogás és nyomor, a konflisok mellett hömpölygő emberáradat, az időnként a valós életből kölcsönzött mellékszereplőkkel együtt élénken, elevenen jelenik meg a könyv lapjain. Az olvasó mintha maga is ott járna a Monarchia Budapestjén, érzi az eső illatát, a nyomaszó szürkeséget és hideget, vagy épp a tűző napsütést, s persze néha a halcsont fűző kényelmetlen szorítását is. Nem tudok jobb jelzőt találni, mintsem hogy a a szereplők és  a cselekmény is olyan élő, átélhető és hihető lett. Morc de rajongott bárónk, Richárd, Mili, Emma és a mellékszereplők is eleven, szinte lélegző karakterek. Gondoltátok volna, hogy egy középkorú férfiember képes olyan lányszereplőket írni, hogy kis képzavarral élve, sehol sem lóg ki a lóláb? Pedig itt ez a helyzet. Mili 1/1-ben és Emma 1/3-ban megírt fejezetei is olyan hitelességgel festi elénk a fiatal lányok érzéseit, lelkivilágát, hogy nekem is csak utólag jutott eszembe elcsodálkozni ezen. De Böszörményi úr nem elégszik meg ennyivel, rövidebb jelenetek erejéig, de Fecska a cigánylány, Márika a tabáni cselédlány nézőpontját is hasonló érzékletességgel, hitelesség érzettel tárja elénk. És akkor Erdős Reneé írónőről, aki valós történelmi személy, de itt Mili legjobb barátnőjévé válik, Tarján Viliről, Agáta mamáról, Papuskáról, Istiről és Terka néniről még nem is beszéltünk. Ami néhány könyvben hiba szokott lenni, hogy a szereplők személyisége a sorozatban nem következetes, időnként meghasonulnak önmagukkal, itt nem fordul elő, mindenki jól felépített személyiséget kap. Emellett a cselekmény, a kötetek gerincét adó, Emma elrablása körüli rejtély is igazán szuperlatívuszokra méltó, fordulatos, hangulatos, izgalmas és letehetetlen szinte végig az egész sorozat.

Hangulata, atmoszféra: 
Ez az egyik olyan tényező, ami számomra az olvasás élményét nagyban meghatározza. Ha egy könyv erős atmoszférával bír, ami nekem tetszik, akkor sok esetben egyéb hiányosságait is hajlandó vagyok megbocsátani. Itt erre nem volt szükség, noha igazán remek hangulata van a könyveknek. A helyszínek, ahogyan a szereplők is, megelevenednek a szemünk előtt, valóban ott vagyunk 1901-ben Budapesten, Kassán, Marosvásárhelyen, a Tabánban, látjuk magunk előtt ahogy az író lefesti elénk a helyszíneket. A hangulat igazán egyedi, sokszor melankolikus, szomorkás, de nem annyira hogy nyomasztó legyen. Sokszor adódik egy kis vidámság, egy kis könnyedség, de a történetet mindig belengi egy kis mélabú. Úgy érzem, hogy nem tudtam ezt igazán jól átadni, hiszem mindemellett igazán élvezetes az olvasása, a könyv világában való elmerülés.

Ami nagyon tetszett benne: 
Minden, amiről eddig írtam. Rendkívül színvonalas, igényes és egyedi sorozatot hozott létre az író! Bátran ajánlom mindenkinek, inkább 13-14 év felett a krimis vonulat, egy-egy naturalisztikusabb rész miatt. Külön egyedisége a könyveknek a rengeteg lábjegyzet, ahol az író leírja, hogy a helyszínekből, eseményekből, szereplőkből mi igaz, és mi kitaláció. Iszonyú kutatómunka lehet mögötte! A szórakoztatás mellett a könyv ismeretet is terjeszt, azt hiszem egyetlen történelemkönyvből sem tanulhatunk ennyit a korabeli magyarok életéről. Műfajának illetve a korszak és a helyszín hasonlósága miatt is párhuzamba hoztam már Baráth Katalin Dávid Veron sorozatával, ami egy másik új kedvencem. A párhuzamok ellenére nincs indíttatásom összehasonlítgatni őket - szépen kiegészítik egymást. Az Ambrózy báró rejtélyeiben rengeteg nemzetiség, társadalmi réteg, hivatás jelenik meg hitelesen és érzékletesen, ha az ember kicsit el tud tekinteni az emelt pulzusszámtól amit a cselekmény fordulatai okoznak (mi történik ezután???), felmerül egynéhány társadalmi kérdés, amiknek megéri gondolatot szentelni. Akár összehasonítani a jelenlegi helyzettel - azóta mennyivel lettünk jobbak? (ha egyáltalán azok lettünk...) A sorozat igazi gyöngyszem a könyvek között, megéri megismerkedni vele. Szépirodalmi igényességgel megírt szórakoztató mű.

Ami nem:
Meglepő, de lesz ilyen is. A kedvenc faktoros, nagyon tetsző könyveknél (márpedig ez egészen biztosan ebbe a kategóriába esett) sokszor nehéz a hibát találnom (elvakít a rajongás). Itt tulajdonképpen csak a negyedik kötettel kapcsolatban tudok bármit is hibaként felróni a sorozatnak. Először is a kötet hossza. Önmagában nem biztos, hogy baj lenne, hogy a harmadik kötet 702 míg a negyedik 494 oldalas, de annyi minden várt a befejező kötetben lezárásra, hogy ahogy pörögtek az események, fogytak az oldalak, bizony komoly kétségeim támadtak hogy méltó lezárást kap-e mindenki, megválaszoltatnak-e kérdéseink. S bár a főbb kérdések megválaszolásra kerültek, ahogy az utolsó kötethez írt molyos értékelésemben is jeleztem, a lezárás bizony olyan bárósan szűkszavúra sikerült. S bár megvan ennek is a szépsége, nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy főszereplőink ettől többet érdemeltek volna. Nem tudom, a kiadótól volt-e nyomás, hogy mihamarabb jelenjen meg a kötet, vagy szándékosan lett ilyen szűkszavú, de úgy érzem, hogy akárcsak egy klasszikus népmesében, a lényeg itt is a "boldogan éltek amíg..." után jöhetne, kifejtést érdemelne, hogy hogyan sikerül összecsiszolódnia az ifjú házasoknak, s hogy boldogul a pártában maradt testvér.
Ezen kívül War karakterét sem hagyhatom szó nélkül. Egyedül ő az a szereplő, aki valahogy kicsit hiteltelen, inkonzekvens volt a számomra. Mondhatnánk, hogy ne keressem az őrületben az értelmet, vagy a következetességet, de mégis úgy érzem, hogy egy két oldallal több neki is dukált volna, hogy megérthessük hogyan csúszott bele az őrületbe, mi billentette át. A kevesebb néha több, de itt -szerintem- pont nem ez a helyzet. Viszont lelkesen várok minden további kiegészítést, vagy akár folytatást a könyvekhez... Esetleg egy 4,5-ik kötet? Naaa, légyszi-légyszi :))

Külcsín (kívül-belül): 
Én a puhakötéses köteteket birtoklom örömmel, s a grafikailag szép kidolgozású borítók mellett a fényes és matt felületek találkozása, a domború cím, a szép betűtípus, mind-mind egy igazi igénye KMK könyvre vall. Mindemellett be kell vallanom, hogy bár szépnek találom a borítókat, de nem vagyok oda értük. Egy kicsit kitávolított, egész alakos szépia-színezetű grafikás, városi hátteres borítót mindegyiknek jobban el tudnék képzelni, de hát semmi sem lehet tökéletes. Tudom, hogy most népszerű egy arc vagy egy izmos felsőtest a borítón, de nekem nem feltétlenül ezek a kedvenceim.
A lapok KMK-s an vastag krémszínűek, s igazán szépek a fejezetcímek felett csíkban megjelenő kis fotók, képek is. A szedés,a betűméret kellemes, mindegyik kötet kézbe való, kényelmes volt. A negyediket (is) ágyban (is) olvastam, s így sikerült véletlenül belöknöm az ágy és a fal közé. A sarkára esést sajnos kisebb blazűrrel úszta meg, de egyébként nem igen látszik a könyveken hogy elolvastam őket.

Belbecs (nyelvezet, fogalmazás és hasonlók): 
Mit is mondhatnék? Valóban: Szépirodalmi igényességgel megírt szórakoztató mű. Szép a kötetek nyelvezete, tényleg egyetlen kilógó szó, mondat sem fedezhető fel. Könnyen érthető, de mégis kerek mondatok alkotják, amiket a korabeli kifejezések, szleng szavak használata (az imádnivaló lábjegyzetekben mind egytől-egyig magyarázatot kap természetesen) csak tovább színesít, még élvezetesebbé tesz. Emellett a szereplők kifejezésmódja is származásuknak megfelelő, egész egyszerűen élvezet olvasni ez a sorozatot. Márika, vagy épp Fecska egy-egy sora nem egyszer mosolyt csal az olvasó szájára. Le a kalappal!

Értékelés: 11/10 
Rég olvastam ilyen igényes, jól összerakott könyvet! Hihetetlen munka és kutatás van emögött, és igazán, csak azt tudom mondani, le a kalappal! Ez volt az első, amit Böszörményi Gyulától olvastam, de most már bátran kijelenthetem: biztosan nem lesz az utolsó. Menet közben valamikor az író életrajza is a szemem elé került, és egészen elcsodálkoztam. Azt kell mondanom, hogy nem csak ez az alkotása, de egész életútja is csodálatra méltó. Hihetetlen erő, kreativitás és intelligencia lakozik benne, és én nagyon büszke vagyok arra, hogy a honfitársa és olvasója lehetek. A munkám során, ha csak rövidebb időre is, de gyakran találkozom intézetben, állami gondozásban nevelkedő gyermekekkel, és így számtalan szomorú sorssal, kallódó fiatallal. Ez még mélyebb tiszteletet, és megbecsülést ébresztett bennem. Igazi példakép Böszörményi úr, munkássága és életútja miatt is.
Kedves Író Uram, igazi megtiszteltetés volt Önnel kalandozni a régmúlt Budapesten, köszönöm!

Könyvek adatai: 
Szerző: Böszörményi Gyula
Cím: Ambrózy báró esetei
1 - Leányrablás Budapesten
2 - A Rudnay-gyilkosságok
2,5 - Beretva és tőr
3 - Ármány és kézfogó
3,5 - Bitó és borostyán
4 - Nász és téboly
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2015-2017
Forrás: saját könyvek :)

Értékelés könyves oldalakon: Moly: I: 94% II: 97% 2,5: 94% III: 96% 3,5: 96% 4: 98% .

Ha már Ti is olvastátok a könyvet, osszátok meg a véleményeteket velem ezzel kapcsolatban!