Azért fura


Valahogy nem akaródzik most letenni a klaviatúrát. Átpörgettem  a blogot, nincs valami sok bejegyzésem, a tervezett rovatokból egyik sem folytatódott... de nem ez a fura, ez csak tipikus kai :) Viszont  rábukkantam a Twilight-os bejegyzésemre, és hogy most mennyire másképp látom most retrospektíve a sorozat... Nagyon olvasmányos, és akkor alig tudtam letenni, de kétségtelen hogy nem sok irodalmi értéke van (bár ez mióta is zavar engem? :P) és hát valóban az üzenete erősen megkérdőjelezhető... akkor nagyon tetszett, most pedig már nem sokra tartom. Ennyi lenne a különbség 25 és 30 között? Mi jön még? És bár nem alkottam maradandót a flameheart freeblog-os blogomra, most mégis szíven ütött, hogy eltűnt a süllyesztőben. Emléknek jó lett volna...

Ígéret szép szó...


Amikor bejelentkeztem, az idei év elején a blogra, eredetileg nemcsak az hajtott, hogy a már piszkozat formában meglévő két bejegyzést közzétegyem, hanem szerettem volna veletek megosztani a Green Rider sorozat újabb kötetei kapcsán szerzett élményeimet, erre tettem akkor egy ígéretet.


Annál is inkább, mert mielőtt folytattam a sorozat olvasását a tavaly augusztusban megszerzett harmadik kötettel, kicsit fülszöveget és második rész spoilert olvastam a goodreads-en és a wikipedián, hogy felidézzem mi is történt az első két kötetben. Ekkor vettem észre, hogy a molyon az enyémen kívül van még egy értékelés, ennek először nagyon megörültem, majd mikor elolvastam mit ír el is szomorodtam majd fel is bosszantottam magam, hogy szerintem mennyire nem így van. Szóval amikor elolvastam a harmadik kötetet, eredetileg egy nagyon szuper és lelkendezős bejegyzést szerettem volna írni róla, csak aztán elkapott a gépszíj, elolvastam a még meglévő két kötetet, az ihlet elszállt és időm sem volt már blogot írni. Pedig ez nem a könyvek hibája! Sőt! A sorozat nekem továbbra is nagyon-nagyon tetszik, és a Mirror Sight, szóval ez egy akkora mindfuck nagyon jó kötet volt, hogy úgy éreztem, ha rendes értékelést nem is, ezt azért mindenképpen rögzítenem kell a blogon. Most pedig megyek, mert holnap alvajáró leszek:) A Firebrand megjelenését pedig nagyon-nagyon várom, ahogy azt is, hogy Kristen végre elárulja, hogy hány kötetesre is terezi ezt a sorozatot...

Alan Brennert - Honolulu


Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam: 
Véletlenül találtam rá a munkahelyem mindenes büféjében miközben az ebédre vett hotdog elkészültére vártam. Mivel ez egy gyermekosztály büféje, van itt minden sütemény, csoki, keksz, szendvics, játék, mesekönyv... A kaja kicsit túl van árazva, de a könyvek és a játékok nem. A mesekönyvek közé néha akciós útikönyv és regény is keveredik. Megláttam a könyvet, a borító felkeltette a figyelmemet, és a fülszöveg annyira megtetszett, hogy nem tudtam otthagyni. Nem bántam meg :)

A tartalmáról/fülszöveg: 
 "A ​​legtöbb ember fejében Hawaii egyfajta földi mennyországként jelenik meg: kék ég, pálmafák, fehér homok, türkizszínű tenger. Pedig ennek a mesevilágnak a múltja sötét, erőszakkal teli időszakokat is rejt.
Ebben a regényben Alan Brennert új perspektívából mutatja be Hawaiit, mégpedig egy fiatal koreai lány sorsán keresztül, aki a múlt század elején érkezik Oahu szigetére. Csin mindössze tizenhét éves, amikor „fényképmenyasszony”-ként száll a Hawaiira tartó hajóra egy gondtalan élet reményében. Ám álmai összeomlanak, amikor szembesül azzal, hogy gazdagság és továbbtanulás helyett durva, részeges férj, kemény munka és megaláztatás vár rá. Csin azonban nem törődik bele a sorsába. Megszökik a férjétől, és meg sem áll egészen Honoluluig, ahol új életet kezd, amely bár buktatókkal és nehézségekkel teli, mégis egyedül az övé.
Az 1914-ben kezdődő történet végigkíséri Csin életútját, de nem csak egy tradicionális koreai családból származó nő sorsát ismerhetjük meg. Részletgazdag leírást kapunk a korabeli Honoluluról, megismerkedhetünk mind a keleti, mind a hawaii kultúrával, a nők helyzetével egy régi és egy új világban."

Véleményem általában az egész könyvről: 
Nagyon tetszett, a Silver Bay -ig (mert tulajdonképpen azt olvastam később) rég volt könyv, ami ennyire megfogott volna. A regény egyes szám első személyben követi a főszereplő Csin életét, egészen koreai gyermek- és fiatalkorától hawaii-n eltöltött felnőtt éveiig. Az ő szemén keresztül nyerhetünk bepillantást a koreai illetve hawaii történelem és kultúra egy-egy szeletébe. Csin nagyon rokonszenves volt nekem, józan gondolkodású, szeretetre méltó szerettem az ő szemén keresztül nézni a világot. Maga a történet, az élete is nagyon érdekes volt, szerettem olvasni. Hawaii elgondolkodtatott a diszkriminációról, a rasszizmusról és a liberalizmusról, nem tudtam nem reflektálni a mostani helyzetre, és bár nem jutottam tulajdonképpen semmi konklúzióra, mégis jó volt kicsit más szemszögből nézni a dolgokra.

Hangulata, atmoszféra: 
Napfény, hőség, ültetvények, tenger, boldogság és nyomor. Néha sírtam, néha mosolyogtam, nem akartam letenni, nem akartam hogy elfogyjon :) - nagyon jó!


Ami nagyon tetszett benne: 
Az egész

Ami nem: 
A kritikus énemet megint elhagytam valahol, de nekem úgy tetszett ahogy volt :)

Külcsín (kívül-belül): 
A borítóval kicsit vegyesek az érzéseim, figyelemfelkeltő, de nem tetszik, hogy a védőborítón a lány arára is rátették a hibiszkusz virág mintát, ráadásul pirossal, olyan mintha himlőhely vagy zúzódás lenne (lehet ez utóbbi volt a cél?). A hátoldalon lévő varrógép nagyon szép, és a védőborító alatt lévő kicsit egyszerűbb narancssárga-sárga hibiszkusz mintát is nagyon szerettem. A lapok is nagyon jók, vastag, vajszínű papír, sok szép betűvel :)

Belbecs (nyelvezet, fogalmazás és hasonlók):
Magyar fordításban olvastam, szerintem jó volt a nyelvezete. Helyesírási, szerkesztési hibát nem vettem észre. Az jó lett volna, ha a koreaiul és hawaiiul meghagyott kifejezésekhez lett volna lábjegyzet, vagy a végén egy kis szószedet, így csak találgathattam, hogy mi mit jelent. Persze a google mindent tud, de nem voltam olvasás közben mindig gépközelben és lusta is voltam hozzá...

Értékelés: 
10/10
 Tuti újraolvasós :)


Könyv adatai: 
 
 Szerző: Alan Brennert
 Cím: Honolulu
 Eredeti cím: Honolulu
 Fordító: Páll Márta
 Kiadó: Tercium Kiadó
 Kiadás éve: 2012
 Oldalszám: 435
 Forrás: saját példány

Értékelés könyves oldalakon:
Moly: 90% 11 csillagozás alapján
Goodreads: 4,02 16096 db értékelés alapján


Jojo Moyes: Silver Bay



Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam: 
Láttam Jojo Moyes könyveket a könyves oldalakon, főként a Mielőtt megismertelek-et, jó értékelései miazz is tervbe volt véve ennek az olvasása, de aztán, ahogy az már lenni szokott, jöttek más könyvek. Viszont mikor ment a Mielőtt megismertelekből készült film a moziban, meglepő módon egy férfi kollégám ajánlotta megnézésre, nagyon elismerőn nyilatkozott róla. Ezt követően nem hagyhattam ki a film megtekintését, és Khaleesi és a szemöldökei nem hagytak cserben :D Viccet félretéve tényleg nagyon jó film volt, olyannyira hogy a megtekintése után rögvest el is akartam olvasni a folytatásával együtt. Csakhogy a megszokott e-book beszerző helyemen a Me before you sőt a még kinézett The One Plus One/Páros, páratllan sem volt elérhető, viszont megtaláltam a Paris for One-t (ami egy nagyon jó novella) és a Silve Bay-t is. Miután a párizsi novellát kivégeztem, elkezdtem hát olvasni a Silver Bayt is.

 A tartalmáról/fülszöveg: 

"When Mike Dormer heads out from London to a small seaside town in Australia to kick-start a hotel development, he expects just another deal. But Silver Bay is not just any seaside town, and the inhabitants of the eccentric ramshackle Silver Bay Hotel - the enigmatic skipper Liza McCullen, her ten-year-old daughter, and her legendary shark-catching aunt Kathleen, as well as the crews of the local whale-watching boats - swiftly begin to temper his own shark-like tendencies. He is left wondering who really has the greater right to the bay's waters. As the development begins to take on a momentum of its own, and the effect on the whales that migrate past the bay begins to reveal itself, Mike's and Liza's worlds collide, with dramatic results. New, unforeseen hazards emerge to confront both the creatures and the McCullen women. How close can you get, before you end up destroying what you love?"


Véleményem általában az egész könyvről: 
Elavarázsolt és teljesen a hatása alá vont. Sírtam és nevettem, nem akartam hogy véget érjen, és alig vártam hogy megtudjam hogyan is végződik. Váltott nézőpontú a történet, és részben emiatt is - számomra kicsit lassan indult be. Az elején nem igazán kedveltem meg a szereplőket, Kathleen-t és Hannah-t kivéve, és eleinte zavaró volt a narratíva váltás. Aztán megismertem egy kicsit mindenkit, "belerázódtam" a történetbe, és onnan alig akartam letenni. Szerencsére a mai napon volt is időm a könyv utolsó 3/4 részének befalására kivételesen :)
/giddy sense of freedom/



Hangulata, atmoszféra: 
Eleinte kicsit melankolikus, és később sem vidám, bár vannak mosolygós, napfényes, családias hangulatú részei a regénynek, de mégis belengi a Liza múltját övező rejtély és a készülő beruházás miatti feszültség.


Ami nagyon tetszett benne:
A helyszín, az első részek után a szereplők, a hangulata is nagyon jó volt. Tulajdonképpen imádtam az egész regényt. Ilyenkor mindig bajban vagyok, nehéz megmondani, pontosan mi volt a jó. Számomra nagyon érzékletes volt a könyv, szinte éreztem a tengert -illetve óceánt, a sót, a napfényt a szelet, a szereplők örömével és bánatával együtt.

Ami nem: 
Flavia de Luce óta, illetve Amadea Pite kritikája óta sokat gondolkodtam rajta, hogy a különböző regényekben megjelenített gyerekszereplők - különösen a Flaviához illetve ebben a tekinttben Hannah-hoz is hasonlóan koravén gyerekek ábrázolása mennyire tekinthető reálisnak. Sajnálattal kell közöljem, hogy úgy általánosságban nem jutottam semmi eget rengetőre. A helyzetem kicsit sajátos - nincs testvérem vagy saját gyerekem még akikből kiindulhatnék, viszont a sógornőm ilyesmi korú volt mikor megismerkedtünk, illetve a munkámból kifolyólag is sok gyerekkel találkozom. A valóságban és a könyvekben sem lehet általánosítani. Hannah karaktere szerintem reális lehet, el tudok képzelni egy ilyen kislányt mint ő.
Miután a könyv elolvasása által okozott élmény és eufória lecsillapodott bennem egy kicsit, elgondolkodtam azon is, hogy vajon az a bizonyos rejtély történhetett-e úgy, ahogy elvileg történt, de tulajdonképpen azt hiszem igen.
A könyv eleje valóban egy kicsit rázós volt, nehezebben sikerült ráhangolódnom, annyira nem kötött le, de aztán már nem volt gond.
A végét talán ki lehetett volna részletesebben fejteni, be lehetett volna még egy új nézőpont fejezetet szúrni, de az epilógussal tulajdonképpen lezárt, kerek történet az egész.
Akárhogy keresgélek olyan igazi belekötnivalót nem sikerül találnom. Lehetséges, hogy nem vagyok eléggé kritikus.

Külcsín (kívül-belül): 
E-book volt, úgyhogy nem tudom. A Kindle-m jól néz ki :)

Belbecs (nyelvezet, fogalmazás és hasonlók): 
Érthető, érzékletes nyelven volt megírva. A fogalmazás finomságaira angolul nem vagyok úgy kihegyezve mint magyarul, de mindenesetre nekem tetszett. A fejezetek elosztása világos, jól követhető volt, minden fejezet elején egyértelmű jelöléssel, hogy kinek a nézőpontjából olvassuk a dolgokat.

Értékelés: 

9/10 


Könyv adatai: 
 Szerző: Jojo Moyes
 Cím: Silver Bay
 Eredeti cím: Silver Bay
 Fordító: magyar fordítása ég nem jelent meg
 Kiadó: Hodder
 Kiadás éve: 2008
 Oldalszám: 392
 Forrás: Kinde e-book

Értékelés könyves oldalakon: Moly: -; Goodreads: 3.57 /5