Diane Setterfield: A tizenharmadik történet


Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam: 
Nagyon sok blogon olvastam már róla olvasásra buzdító bejegyzéseket, de valahogy nem fogott meg, nem akartam elolvasni. Aztán tavaly decemberben sokat kellett várnom az egyik postán, amiben annyi pozitívum volt, hogy hívószámos rendszer működik, és közben meg tudtam nézni a postabolt akciós könyveit. Általában rengeteg a kétes minőségű ponyva, aztán vannak olyan akciós könyvek amik kicsit sem akciósak (pl puhakötéses ütött-kopott Shiver 2999-ért), és vannak olyanok is, amik tényleg akciósak, és megérősek. Mindig lehet számítani néhány Rushide könyvre, ami nem tudom miért de engem egyenlőre annyira nem érdekel (kivéve a Firenzei varázslónő), és vannak ilyen csemegék mint ez a könyv is. Szóval, egészen addig a pillanatig, amíg meg nem láttam az állványon 790-ért, úgy gondoltam, hogy nem akarom elolvasni, ez engem  nem érdekel. De akkor egyszeriben azt éreztem, hogy kell nekem ez a könyv mindenáron, nagyon akarom, és rejtélyes okoknál fogva még sokkal később is így gondoltam, amikor csak azért mentem vissza, hogy megvegyem, mivel először nem volt már nálam rá annyi pénz. Aztán januárban amikor már itthon kellette magát a polcomon, akkor is úgy gondoltam, hogy mennyire érdekel, de akkor bel szigorlatra készültem, és nem olvastam ilyeneket (csak olyan regényeket amiket kb 4-5 óra kiolvasni :D) Aztán most, amikor olvashattam volna, megint nem érdekelt annyira :D De aztán csak rá került a sor, amikor minden ami érdekesebbnek tűnt, ki lett olvasva.

A tartalmáról/fülszöveg:
Margaret Lea kisasszony egy angol kisvárosban éli nem túl izgalmas életét. Édesapjával egy antikváriumban dolgoznak. Egy nap furcsa levelet kap Miss Wintertől, aki felkéri írja meg az ő életrajzát. Margaret kideríti, hogy bár sokan írtak már az életéről, karrierjéről, úgy tűnik mindannyiszor más változattal lepte meg a közönséget. A lány elindul a nő házába, ahol még több titok, meglepetés és szellemi kaland vár rá.

Véleményem általában az egész könyvről:
Bár eleinte nem nagyon tetszett, a végére teljesen magával ragadott. Igazából az, hogy az elején nem tetszett, nem a könyv hibája, saját hangulati eltérés volt. Margaret életét nagyon üresnek és szürkének éreztem, aki csak a könyveiben él, és ez túlságosan emlékeztetett saját magamra :P De aztán mégiscsak szimpatikus volt, és a cselekmény is beindult, és elmúlt ez az érzés, Miss Winter története pedig elvarázsolt.

Hangulata, atmoszféra: 
Azt hiszem misztikus regényt eddig még nem olvastam, vagyis most egyet sem tudnék mondani, szóval nem mondhatom rá, hogy olyan hangulata van mint egy rendes misztikus regénynek, de tényleg olyan, amit egy ilyen címkével ellátott regénytől elvár az ember. Titokzatos és rejtélyekkel teli, és egy kicsit borzongató is, hiszen Miss Winter történetében szinte csak nagyon furcsa emberek vannak, és nem tudjuk eldönteni, hogy van-e valaki akinek drukkolunk.

Ami nagyon tetszett benne:
Az, ahogyan a hangulatot megteremti, a helyszínek, főleg a könyvesbolt és Miss Winter háza, és ahogy a végére majdnem minden kiderül, hogy kapunk egy szép befejezést, de azért marad min gondolkozni.

Ami nem:
Ilyen nem is volt. Megint. Ajjaj :D Hová lett a kritikai érzékem? Vagy csak túl jó könyveket olvasok mostanában?

Külcsín (kívül-belül):
Szép kiállítású, jó minőségű könyv. Eleinte nem tetszett az a szinkronban a világgal felírat a fedlapon, de már megbarátkoztam vele, de az a kicsit ormótlan üveges kiadói logó a gerincen továbbra sem nagyon tetszik. A belseje is szép, kellemesen olvasható betűk, jó elrendezés, a papír is jó minőségű, szép tört-fehér színű, a vastagsága a könyvnek is pont megfelelő.

Belbecs (nyelvezet, fogalmazás és hasonlók):
A megfogalmazás nagyon szép volt, kivételesen jó minőségű a fordítás, egyetlen furcsán megfogalmazott mondattal sem találkoztam, ami mostani könyveknél ritkaság, pedig szerintem elvárható. Helyesírási, központozási hibával sem találkoztam.

Értékelés:
Kicsit belebonyolódtam a pontozási rendszerembe, ezzel a +kedvenc faktor nem kedvenc faktor dologgal, és még nem bogoztam ki, de mindenesetre, ez
10/10
mert sehol sem tudok belekötni, tejesen magával ragadott, nagyon jó könyv. Kedvenc faktort nem kap, de csak azért mert nem olyan sokszor újraolvasós könyv. 

Könyv adatai:
  • Szerző: Diane Setterfield
  • Cím: A tizenharmadik történet
  • Eredeti cím: The Thirteenth Tale
  • Fordító: Szaffkó Péter
  • Kiadó: Partvonal Kiadó
  • Kiadás éve: 2006
  • Oldalszám: 453
  • Forrás: saját könyv, akciósan postaboltból 790. Ft-ért
  • Értékelés könyves oldalakon: Moly: 92% 168 vélemény alapján Goodreads: 3,9 / 5 70739 vélemény alapján  (de a goodreads csillagfelfogása kicsit más: 1 - didn't like it=nem tetszett, 2 - it was ok= jó volt/elment, 3 - liked it = tetszett, 4 - really liked it= nagyon tetszett, 5 - it was amazing=lenyűgöző volt)
A tovább után egy kis elmélkedés következik a történet végkifejletéről. Ha már Ti is olvastátok a könyvet, osszátok meg a véleményeteket velem ezzel kapcsolatban!

Diane Setterfield


 A tűz éjszakájáról gondolkodtam. 
Nekem úgy tűnt, hogy még Miss Winter sem biztos abban, hogy kit is mentett meg. És úgy gondolom, hogy az a szörnyű gondolat, hogy talán mégis Emmeline kínhalálát okozta azon az éjszakán az, ami arra készteti, hogy egyik történetet a másik után írja meg. Hogy minél kevesebbet kelljen ezen töprengenie. Épp elég lehetett számára, hogy erre gondol, valahányszor ránéz. Az alapján, hogy ennek az eseménynek leírását követően úgy emlegetik a nőt, hogy "az általa Emmeline-nek nevezett nő" úgy tűnik, hogy szinte biztosra veszik, hogy mégis Adeline az. De a nő Margaret által látott viselkedése pedig inkább Emmeline-re utal.
Ti mit gondoltok?

2 megjegyzés:

  1. Nálam meg pont fordítva volt :-) : az eleje teljesen magával ragadott, aztán egyre jobban úgy éreztem, hogy fojtogat a könyv, és ezért végül félbe is hagytam.
    De örülök, hogy neked tetszett a könyv :-) azt hiszem, az én készülékemben volt a hiba.
    A fordítás pedig tényleg jól sikerült, szerintem is :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-) Tényleg volt egy nyomasztó vonása a könyvnek, a család amiről Miss Winter mesél nagyon nem normális, meg Margaret sem épp az a vidám szereplő, de annyira lekötött és faltam (éjjel fél háromig...) hogy így valahogy nem zavart. Nagyon kíváncsi voltam, hogy egy ilyen zizzent családból hogy kerül ki egy olyan intelligens és művelt nő mint az írónő, és ez hajtott előre. És végül tényleg kaptam egy jó magyarázatot :-)

      Törlés

Kedves Hozzászóló!

Nagyon örülök minden hozzászólásnak, és éppen ezért nem szeretnék semmilyen hozzászólás korlátozást bevezetni. De egy bejegyzés kapcsán kialakuló beszélgetést sokszor nehéz nyomon követni, ha már a sokadik "Névtelen" ír hozzászólást.

Ezért ha nincs goggle fiókod / open ID-d stb. kérlek: használd a megjegyzés írása mint: név/URL opciót!

AZ URL-hez bármely oldalt linkelhetsz, pl a moly.hu profilodra mutatót is!