Maryrose Wood: Éjmély (Méregnaplók - Poison Diaries #2)


Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam: 
Az első kötetről nagyon sok jót olvastam tavaly különböző könyvesblogokon, minekutána nem tudtam ellenállni és megvettem magamnak, mert akciós volt, meg érdekelt is, és így muszáj volt. Aztán elolvastam, és nekem is nagyon tetszett, alig vártam a második kötet megjelenését. Sokszor rákerestem, hogy vajon mikorra várható a megjelenés, de nem találtam semmi magyar infót, és láttam hogy az angol is csak idén ősztől kapható, így aztán azt hittem, hogy várhatok a magyarra még jó pár hónapot, de egyszer csak azt találtam december elején, hogy nemhogy előrendelhető, de már kapható is a Líránál, így aztán rögtön lecsaptam rá. (nagyon szeretem a Lybrum kiadót, jók a könyveik, de igazán tartalmazhatna a honlap kissé több infót, és sok rész már vagy egy éve feltöltés alatt, háát jó lassú a feltöltés :D) A Líránál ez volt az első netes rendelésem, és hirtelen elmebajtól vezérelve hozzácsaptam a Kísértés Rt.-t is, amin alig pár hete akadt meg a szemem. (el is kezdtem olvasni, és tetszik is, de szegény egyenlőre alulmaradt a többi könyvvel és az időhiánnyal szemben). Pár nappal később kaptam is e-mailt, hogy átvehetem, örömmel loholtam gyakszi után délután a boltba, és ott kicsit csalódott lettem, mert Éjmély helyett Méregnaplókat hoztak nekem, és az eladónő sem volt túl kedves. Mondta, hogy nekik van bolti készleten, de nem tud abból adni csak teljes áron, aztán otthon mégis várt este az e-mail, hogy másnap mehetek, mert adnak egyet a bolti készletből. Szóval aztán csak megkaptam, és hamarosan el is kezdtem olvasni, és hamar végeztem is vele, ezt követően azonban jó sokat vártam a bejegyzés megírásával, úgyhogy emlékeim már nem a legfrissebbek.

A tartalmáról/fülszöveg:
 A mondás szerint ami nem öl meg, az erősebbé tesz. Nincs ez másként a növények világában sem – minden csak a dózison múlik. A tizenhat éves Jessamine Luxton épp hogy felépült súlyos betegségéből, ám azzal kell szembesülnie, hogy az általa ismert világban semmi nem az, aminek látszik. A Méregnaplók-trilógia második kötetében újra elmerülhetünk a gyógyító és mérgező növények sötét és veszedelmes birodalmában, ahol sosem szabad elfelejtenünk, hogy a megfelelő dózisban minden méreg: még a szerelem is.

Véleményem általában az egész könyvről:
Nem tudtam letenni, csak faltam a sorokat, oldalakat, hamar ki is olvastam. Tetszett is, nagyon, csak valahogy megülte kicsit a hangulatomat, nem véletlenül, hiszen ez sokkal sötétebb és nyomasztóbb mint az első kötet. És ez nem egy rossz dolog, azt hiszem csak én voltam érzékenyebb lelkiállapotban, talán a Drága Tess! után jól jött volna még néhány Zafírkékhez hasonló nagyszerűen könnyed és vidám olvasmány.
Ezúttal két szemszögből követhetjük az eseményeket, a Gyom és Jessamine által átélteket is láthatjuk. Emellett kicsit többet megtudhatunk ezen kitalált világ mozgatórugóiról, nekem nagyon tetszenek az írónő által felvázolt eszmék.

Hangulata, atmoszféra:
Számomra igazán sötét és nyomasztó volt, igazi dark gothic hangulat. Kicsit úgy éreztem, hogy nagy volt a váltás az első kötethez képest, bár a befejezése alapján várható volt. Ennek ellenére nagyon jó tetszett, igazán erős atmoszférája volt, teljesen magával ragadott és nem eresztett, csak a végén kissé megtépázva :D
Úgy gondolom, hogy ez a könyv már tényleg young adult. Nem mintha annyira durva lenne (bár előfordul benne gyilkosság. szex meg minden), inkább tényleg a hangulat miatt.

Ami nagyon tetszett benne:
A háttéreszme, és Gyom részei, ezek felüdülést jelentettek Jessamine fejezetei után. Ő nagyon sokat változik az első részhez képest, bár egyetérteni sokszor nem tudok vele, de végig érthető marad mit miért csinál. És itt is megmutatkozik a regény egydisége, Jessamine sorsa egyáltalán nem úgy alakul, haogy azt egy sablonos hősnőtől megszokhattuk, és egyáltalán, tényleg nincs sok sablon ebben a sorozatban

Ami nem:
Ilyen tulajdonképpen nem volt, bár most annyira nem passzolt a hangulatomhoz a könyv (vagyis inkább túl jól passzolt), ez a történet így jó.

Külcsín (kívül-belül):
Én ismét a puhakötésű verziót szereztem be. Jó minőségű, tartós könyv. A borítója szerintem sokkal szebb mint az első részé, abból nekem jobban tetszett az angol kiadásé. Persze a magyaron is szép a két kéz, meg mögöttük a gótikus boltív, meg illik is a könyvhöz, de élőben valahogy nem az igazi, túl animált. Az angol borítók talán egységesebb megjelenést kölcsönöznek a sorozatnak, nem is tudom a két második kötet közöül melyik tetszik jobban. A lapok szép törtfehér/vajszínűek ahogy én szeretem, és kellően vastagok, a betűk kényelmesen olvasható méretűek.

Belbecs (nyelvezet, fogalmazás és hasonlók):
Ez teljesen jó volt, nem emlékszem rá, hogy lettek volna benne olyan mondtatok vagy szófordulatok amiket nem éreztem megfelelőnek, minden a helyén volt.

Értékelés:
9 + kedvenc faktor / 10
Az előző bejegyzésben írt értékelési nehézség után, azt hiszem megújítom egy kicsit a pontozási rendszeremet, de csak annyiban, hogy a pontszámban nem fog érni, hogy kedvenc-e vagy sem. Próbálom objektíven felmérni a könyvek "abszolút értékét", az olvasási élmény, a történet, a szereplők, a hangulat és a nyelvezet szépsége alapján, ami persze lehetetlen, de azért próbálkozom. Most  kicsit úgy érzem, hogy ettől nagyrészt független, és nagyon szubjektív az, hogy én mennyire szeretem meg az adott történetet. Persze az élmény, a tetszés faktor így is benne marad a pontozásban, csak az imádom faktort veszem ki, de majd meglátjuk. REz kost így kissé zavaros, de én értem. Azt hiszem :D
Így aztán 9 pontot kap az Éjmély, ami nagyon jó volt, és tetszett is, csak valami miatt mégsem érzem 10 pontos élménynek, de lehet hogy ez csak az akkori depire érzékenyebb lelkiállapotom miatt van.
De hogy mindenkit összezavarjak visszamenőleg nem írom át a pontszámokat. Egyrészt azt hiszem ez a pontozás úgyis változni fog, másrészt pedig néha a véleményem is változik idővel.

Könyv adatai:

Szerző: Maryrose Wood
Cím:Éjmély -Méregnaplók #2
Eredeti cím: Nightshade - Poison Diaries #2
Fordító: Hudácskó Brigitta
Kiadó: Lybrum Kiadó
Kiadás éve: 2011 (angol kiadás dátuma:2011)
Oldalszám: 214
Forrás: saját könyv
Értékelés könyves oldalakon: Molyon még nincs elég értékelés ahhoz hogy százalékot jelezzen ki, Goodreads-en pedig 3,76 / 5 152 értékelés alapján. (de a goodreads csillagfelfogása kicsit más: 1 - didn't like it=nem tetszett, 2 - it was ok= jó volt/elment, 3 - liked it = tetszett, 4 - really liked it= nagyon tetszett, 5 - it was amazing=lenyűgöző volt)

Maryrose Wood

Julie Kagawa: Iron King - Vaskirály (Iron Fey - A vas igézete #1)

Az idén sor került egy igazán Könyvmolybarát rendezvényre: a Lámpagyújtásra, hat kiadó közreműködésével, akik mind válogatott akciókkal kedveskedtek az olvasóknak. Ezen a rendezvényen a Könyvmolyképző Kiadó egy egyedülálló és nagyszerű szokást honosított meg itthon: előzetes olvasópéldányokat adott ki ehhez a könyvhöz, amihez ezen a rendezvényen juthattak hozzá az olvasók.
Ehhez a Karácsony előtti rohanásban szemfülesnek kellett lenni, hiszen csak néhány nappal a rendezvény kezdetezte előtt küldtek e-mailt ezzel kapcsolatban. Összesen 260 valamennyi példány talált gazdára, garantált példányok a bloggereknek, és 11h és 15 h-kor a sorba állók is kaptak a WestEnd-ben. Nekem, mint vidéki könyvmolynak szerencsém volt, hogy van egy fővárosi hugicám, aki betegen is vállalkozott arra, hogy benéz a Lámpagyújtásra, és elhozza nekem a könyvet, ha nincsen túl nagy sor, mondván úgyis az itteni patikába menne. Ezúton is nagyon szépen köszönöm Neki! Kiderült, hogy az én példányomat bármikor átvehette volna, mivel regisztráltam a blogger hírlevélre, egy példányt valóban félretettek, de mivel osztási időben ment, ő is kapott egyet :)) . Bevallom ez a garantált példány vs. osztogatás kissé zavaros volt nekem, mivel kaptam értesítőt erről is, arról is, így aztán nem tudtam hogy most akkor hogy is lesz.
De lényeg a lényeg: Megkaptam, és nagyon szépen köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak ezt a nagyszerű ajándékot!  Nagyon jó ötlet volt ezt külföldről átvenni, remélem még sok könyvnél lesz ilyen... :D (pl Iron Daughter de nem akarnék célozgatni...)

Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:
Ezen régi bejegyzésem tanulsága szerint Nima blogján láttam meg a borítóját még régen, és akkor kaptam kedvet hozzá. Tervbe volt véve az angol kiadás beszerzése, de mindig valami elé tolakodott a bookdepository-s rendelések során, így aztán nagyon örültem mikor megkaptam a Könyvmolyképző e-mailjét az ARC-ről, és izgatottan vártam, hogy kézbe vehessem . Amikor Karácsonykor megkaptam, azonnal elkezdtem olvasni, amint volt egy kis időm rá.
Elöljáróban el kell mondanom, hogy a karácsonyi készülődés közben, és már az ünnepkor is sokat éjszakáztam, így aztán olvasás közben, és most is nagyon fáradt vagyok, nem igazán vagyok formában, a bejegyzés hibáit kérlek írjátok ennek a számlájára.

A tartalmáról/fülszöveg:
Meghan Chase-re titkokkal teli sors vár – olyan, amit még kigondolni sem tudott volna.
Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hatéves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől. Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… és otthon sem.
Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer.
De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért, hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni… és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtam, semhogy közel engedje jeges szívéhez.

Véleményem általában az egész könyvről:
Tegnap csak keveset tudtam olvasni, felkelés után még kómásan egy kicsit, meg este elalvás előtt még ki nem esett a kezemből. Már az elején is izgalmasnak találtam a történetet, és tetszett, de talán a fáradtságom és az idő rövidsége miatt nem tudtam igazán ráhangolódni. Ma aztán már több időm volt rá, és be is faltam a megmaradt oldalakat. Összességében nagyon tetszett.


Hangulata, atmoszféra: 
Erőteljes hangulatot teremt, ott éreztem magam a főhősnővel együtt bármerre járt, szinte filmszerűen láttam magam előtt, éreztem a napfényt, esőt vagy épp a hideget.

Ami nagyon tetszett benne:
Az, hogy tündéres, és ez a hangulat, filmszerűség. Nagyon szeretem a tündéres és elfes történetekben a természet leírását, a fa házakat, minden ilyesmit. Minden sablon ellenére a történet is izgalmas lett, a főszereplőt, Meghan-t is megkedveltem. Többeket zavart a történetben az, hogy a Szentivánéji álom szereplőinek nevét használja, de engem nem zavart. Nem csak azért mert már régen olvastam a darabot, és nem igen emlékszem rá, de szerintem kellően meg is van indokolva, hiszen a tündéreket az emberek érzései, álmai táplálják, addig élnek, amíg emlékeznek rájuk, és hisznek bennük, így a nagy hatalmú tündéreknek híreseknek kell lenni. emellett, ahogyan a Szentivánéji álom, és egyéb hasonló témájú könyvek is az angol és kelta mitológián lapulnak így ez is. Nekem Máb és Tir Na Nog ismerős a kelta mitológiából (amit amúgy nem ismerek túl jól), de ugyanígy a többiek is előfordulhatnak máshol is. Emiatt nem értem sokak ezzel kapcsolatos nemtetszését.

Ami nem:
A sablonok. Miért kell ezeknek az YA urban fantasy-knek sok tekintetben ennyire hasonlónak lenniük? Nem értem... Ismét a kétbalkezes  de mégis különleges és hatalommal bírólány és a titokzatos, veszélyes jóképű srác... Kéne már valami új... De mégis ennek ellenére működik, és elnézem ezt a hibát a könyvnek.

Külcsín (kívül-belül):

Nagyon tetszetős, bár ez az előzetes példány nélkülöz minden extrát, ami a Könyvmolyképzős könyvek sajátja  (domború betűk és pötty, matt és fényes részek váltakozása), és az a piros csík sem olyan szép a tetején, de  nagyon szép. megtartották az angol kiadás borítóját, ami gyönyörűséges, és minden fejezet elején visszaköszön a borítón látható kacskaringós minta.  Az ARC-t is jellemzi a Könyvmolyképzős könyvek jó minősége, még ha a fedél kissé puritánabb is.

Belbecs (nyelvezet, fogalmazás és hasonlók):

Természetesen észrevehető, hogy előzetes ellenőrzés nélküli példány, a fordításra ráfér még egy pár átolvasás. Előfordulnak magyartalan szókapcsolatok,  furcsa jelzők és  (szerintem) valószínűleg rosszul lefordított mondatok.  De mivel ez csak előzetes, azt mondanám, hogy a végleges kiadásnál nem lesz ezzel probléma, az átlagos színvonal jó.

Értékelés:  

10/10 alá
Kicsit bajban vagyok most ennek a könyvnek az értékelésénél, belegabalyodtam a magam alkotta pontozási rendszerbe. Kedvenc lett, emiatt a 10 pontos kategóriába tartozik, de mégis úgy érzem, hogy nem üti meg az abszolút kedvenceim szintjét (most csak a HP-t, az Anne-t, Végtelen történetet, Rubint-Zafírt, Tintaszívet és a Song of Ice and Fire-t említeném), ugyanakkor igazságtalan lenne lepontoznom, hiszen ha ez lenne az első urban fantasym, és nem a Twilight meg a Mortal Instruments, akkor szemrebbenés nélkül adnám a tíz pontot, és  az egyik abszolút kedvencemet, az Eragont vagyis az Örökség tetralógiát pedig sokan egyenesen plágiummal vádolják. Hiába, az ember elvárásai változnak, ahogy egyre többet olvas, és a korábban jött könyvek előnyben vannak, holott az abszolút érték nem feltétlenül áll arányban. De azért megy a 10 és kész, mert nagyon-nagyon várom a többi részt!!!

Egy kis info a sorozatról: 
Angol nyelven eddig hat könyv jelent meg, amiből négy képezi a sorozat szerves részét, kettő kiegészítő novella, melyek a Goodreads szerint csak e-bookban jelentek meg. Ha jól vettem ki a neten található információkból, akkor az első három kötet egy lezárt trilógiát alkot, a negyedik kötet egy kiegészítő kötet Ash szempontjából, ami a számozás miatt szerintem a harmadik kötetet írja le az ő szempontjából, vagy lehet hogy tényleg azután játszódik, bár a harmadik rész elvileg kerek lezárást ad. Erre nem sikerült rájönnöm, ha valaki tudja, írja meg kommentben!
A két novella közül a Winter's Passage az első és a második kötet között, míg a Summer's Crossing a harmadik és a negyedik kötet között játszódik
A sorozat részei:
1. Iron King - Vaskirály
1,5: Winters Passage ~ A tél átjárója
2. Iron Daughter ~ Vas leány
3. Iron Queen ~ Vaskirányő
3,5: Summer's Crossing ~ A nyár útkereszteződése (irtó bénán hangzik, de ezt jelenti kb.)
4. Iron Knight ~ Vaslovag


Könyv adatai:
Szerző: Julie Kagawa
Cím:Vaskirály (A vas igézete 1#)
Eredeti cím: Iron King (Iron fey 1#)
Fordító: Borbás Mária
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: ARC 2011, a végleges 2012-ben a Könyvhéten jelenik meg.
Oldalszám: 372 (ARC)
Forrás: saját, a Könyvmolyképző Kiadó ajándéka :))
Értékelés könyves oldalakon: Molyon 81% 7 vélemény alapján, Goodreads-en 5 / 4,07 18.272 vélemény alapján
Julie Kagawa

Kerstin Gier: Zafírkék


Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:

A Rubinvörös után természetesen ezt is muszáj volt beszereznem és elolvasnom :) Arra, hogya Rubinról hol hallottam először, már nem emlékszem, tavaly minden szinte könyvesblogon nagyon jókat lehetett róla olvasni, aztán pedig adventi ajándékként a Könyvmolyképző elküldte az első hatvan oldalt, ami igencsak meghozta hozzá a kedvem, és végleg eldőlt a vásárlás és elolvasás kérdése.
A Zafírkék megjelenését már nagyon türelmetlenül vártam, csak az a baj, hogy ezután  pedig ugyanígy leszek a Smaragdzölddel...  messze van még az a 2012, és különben is melyik hónap? :) Nekem most kell, azonnal! És németül pedig sajnos csak nagyon kicsit tudok már, pedig csomó ideig tanultam suliban.

A tartalmáról/fülszöveg:
Friss szerelmesként a múltba utazni – ez talán nem a legjobb ötlet.
A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja.
Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is.
Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni.
(Egyik sem igazán egyszerű!)
Amikor ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az irányítást a saját hormonjai felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből!
Romantikus, humoros, példátlan – Gideon és Gwen kalandjaival Kerstin Gier mindenkor elvarázsolja közönségét.
Azok számára, akik nem olvasták a trilógia első részét, a következő rész spoilereket tartalmazhat! Gyorsan pótolják hát eme súlyos mulasztásukat, és aztán térjenek vissza :))

Véleményem általában az egész könyvről:
 Ha egy szóval kellene jellemeznem, csak annyit mondanék: fantasztikus. Ha korhű szóval, akkor talán a tökéletest választanám, ha pedig több szóval, akkor igazán bajban lennék (vagyok?). Annyira tetszik, és szeretem, hogy csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni, de nehezen tudom megfogni, mi is ennek az oka. Kerstin Gier természetesen nagyon jól ír, a történet ötletes és eredeti, a szereplők nagyon szerethetőek. Gwent különösen szeretem, a szellemek és vízköpők nagyon jó fejek és plusz humorforrást jelentenek. Ugyanakkor nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi fog ebből a végén kisülni, és nagyon-nagyon remélem hogy az írónő jól bontja ki és varrja el a szálakat.

Ami nagyon tetszett benne:
Az hogy igazán sodort magával a történet, nagyon könnyen el tudtam merülni benne, és a külvilágból nem sokat érzékeltem az olvasása alatt :)) És igazán jól éreztem magam közben. Számomra megvan benne az a plusz, az a hangulat, az a "feelgood" ami ahhoz kell, hogy egy könyvet sokszor elolvassak, amikor csak újra el akarok merülni benne, és átélni a történetet. A stílus nagyon gördülékeny és sok benne a mulatságos rész, nem hangosan nevetős, hanem majdnem végig mosolygós, lehet hogy még ábrándosan, párás szemmel is is mosolyogtam, nagyon jó volt Gwen szemszögéből újraélni a szerelem mámorító első időit :)

Ami nem:
Nem volt olyan, ami ne tetszett volna benne. Csak egyetlen kétség merült fel bennem az olvasása közben, hogy nagyon gyorsan fogynak az oldalak, de mégsem járunk sokkal közelebb annak megoldásához, hogy igazából mi is folyik itt, és kicsit elkezdtem aggódni, hogy vajon hogy fog az írónő ennyi mindent belezsúfolni a harmadik kötetbe. Aztán a végére; bár nem történt annyi sok minden, valahogy mégis elmúlt ez az aggodalom. Amit írtam, ne tévesszen meg senkit, tényleg pörgős a cselekmény egy unalmas rész sincs benne, csak éppen nem sokklal leszünk úgymond "okosabbak", hogy akkor hogy is van ez a társasággal, meg Saint Germain gróffal, és vajon mi lesz ha mindenkit beolvasnak a kronográfba.

Értékelés:

10/10**** + rajongás faktor
Mindent összevetve, ez egy könnyed,  izgalmas és nagyon igényes ifjúsági regény. 
Megvan benne az a plusz, ami nekem ahhoz kell, hogy nagyon sokszor el tudjak olvasni újra meg újra egy könyvet, bebocsátást nyert legeslegkedvencebb könyveim szűk körébe.

Könyv adatai: 
  • Szerző: Kersin Gier
  • Cím: Zafírkék (eredeti cím: Saphirblau)
  • Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
  • Kiadás éve: 2011
  • Oldalszám: 357
  • Forrás: saját kincs:)
  • Külcsín: csillagos ötös.  Az ár miatt ebből is puha kötésűt szereztem be, de nagyon szép és igényes, jó minőségű kiadás. Akárcsak a Rubinvörösnél, itt is matt a színes háttér, és fényesek a fekete minták, a felirat meg a Pötty pedig domború, a betűk pedig ezúttal kékek, a papír vastag és gyönyörű krémszínű :) Mondtam valaha olyan butaságot, hogy a külcsín nem számít? Ezt a könyvet öröm kézbe venni :)) Amúgy eddig külcsínynek írtam mindig, most figyeltem fel rá hogy a helyesírás ellenőrző szerint n-el helyes, pedig azt hittem ny a vége... Ciki, igyekszem mindenhol kijavítani...
  • Értékelése könyves oldalakon: Molyon 100% 4 vélemény alapján, Goodreads-en a német kiadás 4,45 / 5 578 értékelés alapján.

Egyébként, ez az ötödik könyv (Az úr sötét anyagai trilógia és a Boszorka fénye után) amit a Könyvmolypárbajra elolvastam, de az első, amiről bejegyzést is írtam... (mea culpa, mea maxima culpa) Igyekszem mihamarabb pótolni a többi bejegyzést is!


Amúgy meg:
Most azonnal kell kell kell magyalul nekem!!!! 
     

Rosamund Lupton: Drága Tess!


Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:
Azt hiszem először Amadea heti borítós bejegyzésében láttam, és már akkor is nagyon megtetszett, aztán elolvastam Csenga remek bejegyzését a könyvről, és azonnal olvasni akartam. Aztán ismét Amadeánál jártam, és írta, hogy az Alexandra 40%-os akciójában ez is benne van, és ~1700 ft-ért egyszerűen nem hagyhattam ki. Sajnos az akció ha jól tudom csak dec 2-ig tartott, úgyhogy sajnálom, ha valakinek most csillant fel a szeme :) A hol van akció típusú postokhoz én túl lusta és lassú vagyok, ez ügyben menjetek ti is Amadeához :))


A tartalmáról/fülszöveg:
 A „Drága Tess!” idehaza a tavaly ősszel indult – és máris több sikerkönyvet listáján tudó – Carta Light-sorozat részeként jelenik meg. Elbeszélője a New Yorkban élő angol Beatrice, akinek vasárnapi ebédjét riasztó hír szakítja meg: édesanyja telefonál Londonból, és közli, hogy Tessnek, Beatrice húgának néhány napja nyoma veszett. A „Drága Tess!” óriási sikerének legfőbb titka az, hogy a regény egyszerre feszültségteli, érzelemgazdag családi dráma és fordulatos, gyomorszorítóan izgalmas detektívtörténet, e két eleve népszerű műfaj igen eredeti és páratlanul ügyesen kivitelezett ötvözete.

Véleményem általában az egész könyvről:
Nagyon jó, elgondolkodtató, izgalmas, és a végletekig megható könyv.Papírzsepi nélkül nem érdemes hozzákezdeni az olvasásához. De ez senkit ne riasszon el, nem hatásvadász egyszerűen csak szomorú és szívet facsaró de mégsem depresszív könyv. Hiába szomorú a történet, mégis átjárja a sorokat a szeretet és valamiféle ebből fakadó derű. hogy a molyon is írtam, nekem valahogy az eleje olyan Keserű ébredéses volt, de aztán ahogy belerázódtam, ráhangolódtam a történetre, és már csak saját magára emlékeztetett.

Ami nagyon tetszett benne:
Az, hogy rengeteget pityeregtem rajta, és mégsem hangolt le nagyon, mégis szívet melengető volt.

Ami nagyon nem:
Ami nagyon nem, olyan nem volt A vége jó, és én mégis egy kicsit több lezárást szerettem volna. Bizonyosságot. Aztán meg egy kicsit ráncoltam a homlokom a génterápiás részek valóságosságán, de aztán a történetbe beleilett nem,lógott ki a lóláb, és nem foglalkoztam vele, de szerintem nem reális, bár bevallom őszintén, utánanézni nem volt kedvem, de ettől függetlenül nem reális. (spoiler: főleg az IQ-tüdőbetegség gén. Mármint sztem az IQ-t nem egyetlen gén kódolja, sokkal bonyolultabb tulajdonság ennél és nem feltétlenül lenne ez így lehetséges) Majd ha végre hozzálátok a diplomamunkámhoz, valószínűleg kicsit többet tudok meg a dologról, és update-elek.

Értékelés:
10/10

Könyv adatai:     
  • Szerző: Rosamund Lupton
  • Cím: Drága Tess! (eredeti cím: Sister)
  • Kiadó: Cartaphilus Kiadó
  • Kiadás éve: 2011
  • Oldalszám: 366
  • Forrás: saját kincs:)
  • Külcsín: csillagos ötös. Puha kötésűt vettem, de nagyon jó minőségű, a borító igazán szép, a betűk és a kerítés kacskaringói fényesek. A végén pedig van egy kitéphető könyvjelző, ami jó ötlet, egy igazán könyvhöz illő könyvjelző, és szintén szép is :)
  • Értékelése könyves oldalakon: Moly: 100% 4 vélemény alapján, Goodreads: 3,79/5 4343 értékelés alapján (de goodreads-ről tudni kell, hogy sokan itt három pontot adnak olyan könyvre amit amúgy tök pozitívan értékelnek) 
Rosamund Lupton

Barbara Erskine: Magányos óra


Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:
A molyon böngészve találtam rá a könyvre, már nem emlékszem pontosan, hogy hogy, de mindenesetre hangulatos és érdekes történetnek tűnt, így kihoztam a könyvtárból

A tartalmáról/fülszöveg:
Kate Kennedy, a sikeres életrajzíró szerelmi csalódása után visszavonul Essexbe, egy magányos tengerparti nyaralóba. Arra számít, hogy itt nyugalmat talál, és békében megírhatja új könyvét. Csakhogy a nyaraló tulajdonosának kislánya, Alison talál egy régi sírt a közeli dűnében, s ez a felfedezés hamarosan beláthatatlan következményekhez vezet. Először azt hiszik, római nyughelyre bukkantak, ám mint kiderül, ez csak részben igaz: Claudia, a régmúltban élt római asszony sorsa kibogozhatatlanul összeforrt egy Nion nevű druida pap sorsával, aki természetesen briton, azaz kelta volt. A sír feltárása következtében váratlanul régóta eltemetett, heves szenvedélyek szabadulnak fel, és különös, hátborzongató életre kelnek. Kate, Alison, valamint a bátyja, Greg soha nem sejtett bonyodalmak közé csöppennek, életük fenekestül fölfordul, amint Kelet-anglia múltjának egyik sötét epizódja erőszakosan betör mai világukba. Kate-et misztikus erők félemlítik meg a nyaralóban. A jegyzeteit széthányják, a számítógépe időnként önállósul. Ajtók csapódnak be, ablakok tárulnak ki. Mit akarnak a kísértetek? Ki követte el a régmúltban azt az erőszakos cselekedetet, melynek ilyen messzire nyúló következményei lettek? Kate, Alison, Greg és a többiek, akiket a hóvihar a nyaralóhoz láncol, a civilizációtól elvágva küzdenek az életükért és az ép elméjükért a kelet-angliai partokhoz kötött kísértetekkel, ókori átkokkal és szenvedélyekkel. Gyűlöletet, féltékenységet, bosszút és égig csapó szerelmet kell legyőzniük, amelyeknek csatája hosszú századokon át zajlott. Igen, századokon át zajlott az igaz szerelem csatája, s most, hogy győztesen véget ér, egymás mellett megpihenhetnek a holtak, s újrakezdhetik életüket és szerelmüket az élők. A meggyötört szerelmesek vonzalma az életveszély küszöbén egyre erősebbé, egyre mélyebbé és véglegessé válik.
Véleményem általában az egész könyvről:
Jó volt, de valahogy nem az igazi. Az eleje nagyon ígéretes volt. A karakterformálás, a hangulatteremtés, a helyszínek mind nagyon jók voltak. Ami nem tetszett, az a konfliktus kibontása és megoldása. Számomra az egész konfliktus valahogy olyan súlytalannak és értelmetlennek tűnt a történtek szempontjából.

Ami nagyon tetszett benne:
Ahogy már írtam, a hangulat, a szereplők az nagyon tetszett az elején. Tény hogy engem nem nehéz megijeszteni, simán félek a sötétben, lemenni este egyedül a pincébe felér egy véres bátorságpróbával, de azért szerintem pont jó volt a borzongatósági faktor. Olyan kísértetsztoris, nem az az atom-félős fajta, hanem az a minőségi light-os borzongás :D

Ami nagyon nem:
A konfliktus kibontása és lezárása. Nehéz erről spoiler nélkül írni, úgy nem tudok mást, mint amit már leírtam nem sokkal ezelőtt.

SPOILER:
Persze, kellett bele egy gyilkosság, hogy valakinek komolyan baja essen, hogy elhiggyük, hogy most aztán tényleg nem babra megy itt a játék meg az ijesztgetés, de őszintén az egésznek nem volt értelme. Ahogy leírja ezek nem zakkant, vérszomjas utáljuk az élőket kísértetek, hanem olyanok, akik akarnak valamit, de ez egyiküknek sem használt. Vagy csak azért mert szegény Bill haza akarta vinni Alisont? De alapból értelmetlen, hogy Claudia volt mellette, és a kislány mégis egy férfi erejével bírt. Akkor Marcus szállta meg? De Marcus miért akarta volna megölni? Neki nem baj ha hazamegy, hagyják csak a sírt békén. A vége meg.. ok, értem én, hogy a történelem ismétli önmagát (úgy ahogy) csak most a vesztes fél félre tudott állni... de akkor is, most ettől miért nyugodott le a kísértet? Be kellett volna törni a múzeumba, sót szórni a testére és elégetni* :D
SPOILER VÉGE

Értékelés:
5/10

Könyv adatai:
  • Szerző: Barbara Erskine
  • Cím: Magányos óra (eredeti cím: Midnight is a Lonely Place)
  • Kiadó: Aquila Könyvkiadó
  • Kiadás éve: 1999 (eredeti kiadás:1994)
  • Oldalszám: 542
  • Forrás: könyvtári könyv, az Egyetemi Könyvtár jóvoltából:)
  • Külcsín: ezen már nem volt rajta a védőborító, amin a nyakék látható, így sima kék, rajta fehér betűkkel és a gerincét egy kódszámots matrica csúfítja el :))
  • Értékelése könyves oldalakon: Moly: 86%. Goodreads: 3,85/5 382 értékelés alapján   
* na vajon honnan való az utalás? :)) piros pont a megfejtőnek   

Köszöntés


Kedves olvasó, üdvözöllek  új blogomon. Remélem sikerül majd egy-két érdekes könyvvel kapcsolatban felkeltenem a figyelmedet!
A freeblog nemrégiben történt hibája után döntöttem úgy, hogy átjövök, de igazából nem az volt a fő ok, hanem az, hogy itt a sablonok sokkal könnyebben testre szabhatóak. Eddig is tervezgettem, aztán mindig úgy döntöttem, hogy ha másnak is sikerül csodaszép sablont freeblogra varázsolnia, akkor nekem is sikerülni fog, de sose boldogultam rendesen a html-el, nem is volt türelmem rájönni, és most valamiért átjöttem, és itt vagyok.
Remélem termékenyebb leszek ezen a friss és ropogós új blogon :))

Már most, így frissiben igyekeztem kicsit testre szabni a blogot, és máris jobban közelít ahhoz, amit anno elképzeltem :) Remélem nektek is tetszik! Ha a megjelenéssel kapcsolatban bármi meglátásod lenne (pl. nem jól olvasható a betűtípus, betűméret etc. miatt, vagy neked valami nem jelenik meg normálisan) akkor kérlek jelezd hozzászólásban! (Az oldalt kétféle monitoron fogom tesztelni, egy 1920x1080-ason és egy 1024x576-oson)

A blogon látható, ennél régebbi bejegyzések a régi blogról, a http://flameheart.freeblog.hu-ról lettek átemelve. Csak a könyvkritikákat emeltem át, más témájú bejegyzéseim maradtak ott, úgy tervezem, hogy az a blog továbbra is olvasható marad, csak nem bővül tovább.

Agatha Christie: Egy marék rozs


Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:

Az eredettörténet ebben az esetben nem különösebben érdekes, imádom Agatha Christie könyveit, ki is szeretném gyűjteni őket, és el is szeretném olvasni mindet :))
Ehhez a példányhoz hétvégi beszerzésem keretében jutottam hozzá, naggyon kedvező áron. De a gyűjtögetésről lesz még egy post...

A tartalmáról/fülszöveg:

Mr. Rex Fortescue gazdag ám kétes ügyletektől sem visszariadó üzletember. Amikor gyönyörű titkárnője behozza délelőtti teáját, megissza, majd heves görcsök közt meghal. Neele felügyelő hamar kideríti, hogy nem a teától – még a reggelijébe tettek lassan ható mérget. A gyanú így a családra terelődik s úgy tűnik, igencsak mindenkinek lett volna oka rá, hogy eltegye láb alól az öregurat. Nem áll gyanún felül a személyzet sem; fiatal, második feleségének alighanem szeretője van, különben miért végrendelkezett volna a jóképű fiatalember javára. Percy fiával üzleti nézeteltérései voltak (igaz, ő üzleti úton távol volt, de hátha a felesége?); lányát, Elaine-t nem engedte férjhez menni; s alighanem piszkos üzleteivel is szerzett magának egypár halálos ellenséget. A gyanúsítottak száma csökken ugyan, amikor a feleség teájába ciánkáli kerül, a mafla kis szobalányt pedig megfojtják, de az ügy semmivel sem lesz világosabb, amíg meg nem érkezik Miss Maripe a szerencsétlen szobalány egykori úrnője. A bölcs vénkisasszony addig-addig cseveg a ház népével, míg rá nem jön először a bűntettek különös körülményeit megmagyarázó gyerekversikére (ebből derül fény az egyik legérthetetlenebb körülményre, a Mr. Fortescue zsebében talált maréknyi rozsra) majd ki nem deríti az igazi tettest – aki természetesen a legjobb alibivel rendelkező, legvalószínűtlenebb személy.

Véleményem általában az egész könyvről:

Az Agatha Christie-től megszokott hangulat és minőség. Vidéki udvarház, ármánykodó rokonok, lelkiismeretes és kevésbé lelkiismeretes cselédek, és Miss Marple, aki mindenkivel kedvesen elbeszélget. A gyilkossághoz kapcsolódó gyermekversike természetesen ezúttal sem maradhat el. Nagyon tetszik, hogy gyakran belesző ilyeneket a könyvekbe, de azért elég elborultak gyerekversnek. De ne az angolokra dobjuk az első követ, ha egyszer itt van nekünk a Katalinka szállj el nevű kedves és gyengéd mondóka :))

Ami nagyon tetszett benne:

A hangulat, a jól ismert hagyományos, vidéki angliai, Christie-s atmoszféra. És az idézet amit Neele felügyelő midig emleget: "Felettébb kellemetlenek mindahányan." Nem egy kivételesen frappáns idézet, de nagyon kifejező :))

Ami nagyon nem:

Hát, hogy nagyon nem az túlzás, de volt egy dolog ami egy kicsit nem tetszett. Ha kíváncsi vagy mi az, jelöld ki a következő szakaszt. (spoileres)

Természetesen a végéről van szó. A gyilkosról. Arról, hogy megkedveltet velem valakit ez a gaz hölgy, elhiteti velem, hogy neki aztán tényleg nem is lett volna alkalma elkövetni, erre mégiscsak kiderül, hogy ő a gyilkos.


Értékelés:

9/10

Könyv adatai:

  • Szerző: Agatha Christie
  • Cím: Egy marék rozs
  • Eredeti cím: A Pocket Full of Rye, 1953
  • Fordító: Borbás Mária
  • Kiadó: Európa Könyvkiadó
  • Kiadás éve: 2002
  • Oldalszám: 256

Ezt a könyvet a Könyvmolypárbajra terveztem elolvasni, de aztán közelgett a molyos "Egyszer egy" kihívás határideje, én pedig megörültem, hogy de jó, ezt úgyis el akartam olvasni, és megfeledkeztem arról, hogy a könyvmolypárbajos könyvek olvasását csak november 8 után szabadott elkezdeni.
 
borítókép forrása: pannonbook.hu

Eredetileg publikálva a http://flameheart.freeblog.hu/-n 2011. nov. 1. 20:45

Könyvmolyoknak párbaja


Csatlakoztam  a Könyvmolypárbaj második felvonásához. Ezeket a könyveket fogom olvasni, és írni róluk bejegyzést:

  1. George R. R. Martin: A Storm of Swords
  2. Benina: A boszorka fénye
  3. Kerstin Gier: Zafírkék
  4. Agatha Christie: Egy marék rozs
  5. Philip Pullman: A borostyán látcső
  6. Philip Pullman: Északi fény
  7. Philip Pullman: A titokzatos kés
Pótlistám:
  1. Agatha Christie: „Balhüvelykem bizsereg…”
  2. Bosnyák Viktória: Lovessence – Lepkelány
  3. Brandon Sanderson: Ködszerzet I-II. A Végső Birodalom
  4. Carolyn MacCullough: Once a Witch
  5. Cassandra Clare: The Clockwork Angel – The Infernal Devices 1
  6. Christopher Paolini: Inheritance
  7. Isla Dewar: Szájról szájra
Mint látjátok az alaplistából ellőttem egy könyvet, a kiírás szerint ugyanis tilos a könyvek elolvasását elkezdeni november 8. előtt, én azonban a hétvégén beszerzett Christie könyvek közül az Egy marék rozst vettem elő, mondván úgyis jelentkeztem a molyos "Egyszer egy" fedőnevű kihívásra, és elfelejtettem, hogy ez a Könyvmolypárbajban is benne van. Ehelyett természetesen választanom kell egy másikat a pótlistáról, amit szintén megrövidítettem egy könyvvel, mégpedig a Once a witch cíművel, amit pedig a "Trick or read! – Közeleg a Halloween!" kihívásra olvastam el. De még bőven van könyv amit elolvassak. Azt hiszem az új könyvkiválasztási stratégiám sem volt teljesen jó. Ugyanis a Csökkentsd a várólistádat! 2011 játékba valószínűleg belebukok, ugyanis a 12 könyvből 3-at olvastam el, a többi meg most egyszerűen nem érdekel, a Ködszerzet kivételével, amit ezúttal a pótlistára tettem fel. Viszont az eredeti hét könyvnek olyanokat választottam be, amiket már alig várom, hogy elolvassak, a Bíborhajú és a Storm of Swords illetve az Úr sötét anyagai trilógia is a polcomon illegeti magát, és én meg alig várom hogy végre olvashassam őket*., de 8.-ig még egy hét... De nem baj, holnap kiveszem a könyvtárból a Bartimaeus-trilógiát :D
Ezen kívül gondolkozom egy saját molyos-blogos kihívás létrehozásán is, meglátjuk mi lesz belőle, ha körvonalazódott bennem, írok róla.



Ezen felül "rendületlenül" járok suliba, és bár még mindig egészen hihetetlennek tűnik, hatodéves lettem. Rettegjetek, mert jövőre, ha az égiek is úgy akarják, orvos leszek...

Én már most nagyon félek... Tényleg alkalmas vagyok én erre? Diploma-pánik...
A hatodév pedig tényleg olyan nehéz, amitől féltem hogy olyan nehéz lesz, és jelen pillanatban nagyon utálom, de próbálok valami rejtett tartalékaimból egy kis lelkesedést és kitartást összekaparni. De jelenleg legszívesebben struccot játszanék, a homokba dugnám a fejem, és úgy tennék mintha mindez nem is én lennék. Be vagyok sz*rva na, ez az igazság. Vessetek meg érte, de ez van. Lehet hogy majd az év végén rettentő büszke és boldog leszek reménybeli diplomámmal a kezemben, de most nem érzem magam alkalmasnak ilyesmire :O
*És most tudok is olvasni, hiszen túl vagyok az épp aktuális szigorlatomon, a következő pedig csak januárban jön. Bár tegyük hozzá, hogy a belgyógyászat szigorlat anyagának megtanulásához kell ez a két hónap...


Eredetileg publikálva a http://flameheart.freeblog.hu/-n 2011. okt. 28. 15:17

George R. R. Martin: A Game of Thrones

A Song of Ice and Fire #1
A Pride and Prejudice után ismét egy angol nyelvű könyv. De ezúttal egy olyan, amit gond nélkül és gördülékenyen olvastam, jóllehet voltak ismeretlen szavak szép számmal, a megértést nem zavarták igazán. Ezt neked Lady Austen, mégis tudok angolul :P :D De azért azt hiszem a klasszikusok ezután szigorúan magyarul, a kortársak pedig továbbra is jöhetnek angolul :)

  • Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:
Nem tudom hogyan, és miért, de az HBO-s sorozatig ez a könyv teljesen elkerülte a figyelmemet. Igaz, hogy nagyon szeretem a fantasy-t, de valahogy mégis sok klasszikus kimaradt, talán azért mert könyvesblogokból szedem a rágcsálnivalókat, és főként újdonságokkal találom szembe magam.
Egy szó mint száz, történt pedig, hogy a TV-sorozatok idei évadzárói után elszomorodtunk párommal együtt, hogy mi most mit fogunk nézni, és arra jutottunk, hogy kell valami új sorozat, de néha nagyon finnyásak tudunk lenni, és kissé tanácstalanok voltunk. Aztán a párom mondta, hogy van egy sorozat ami nekem való, olyasmi mint a Gyűrűk ura, és még egy sárkányos lány is van benne. Az első rész mégis sokáig nézetlen maradt, aztán mikor bekapcsoltam egy este, a drágám még el is kezdte, hogy nem biztos ám benne hogy erre ő kíváncsi, tulajdonképpen nekem találta. De addigra kicsit utánanéztem már hogy mi ez, kíváncsi lettem és megnézettem vele is :) Nem is kellett hozzá sok, és mindketten úgy tapadtunk a képernyőre mint két nyálas gumimaci, és amíg tartott a készlet, zsinórban néztük a részeket, naponta kettőt hármat, ami egyórás epizódok esetén vizsgaidőszakban különösen hasznos volt :D
Tudom, hogy a sorozat sokaknak nem tetszik, főként azoknak akik előbb olvasták a könyvet, de fordított helyzetből én másképp látom a dolgot, pláne, hogy a sorozat nélkül talán soha nem olvastam volna el a könyvet. A sorozat szerintem nagyon igényes, a látványvilág fantasztikus, méltó a Gyűrűk urás hasonlításokra. A forgatókönyv is jól lett összerakva, a szereplők jól kiválogatva, mindenki igazi karakter, nem papírmasé figura, jóllehet a történet és a szereplők is eltérnek kicsit a könyvtől. Szerintem egyes dolgok azért mert nem lehetett volna jól megvalósítani őket filmen, mások pedig valószínűleg a tervezett játékidő miatt, hogy beleférjen a történet egy-egy epizódba. Összességében nekem nagyon tetszett a sorozat. Először úgy terveztem, hogy most csak az első kötetet olvasom el, aztán majd a másodikat a második évad után, és így tovább sorban, de azt hiszem ezt nem bírom kivárni, pláne hogy a második évad csak áprilisban jön...
  • A tartalmáról/fülszöveg:
"Long ago, in a time forgotten, a preternatural event threw the seasons out of balance. The cold is returning, and in the frozen wastes to the north of Winterfell, sinister forces are massing beyond the kingdom's protective wall. To the south, the King's powers are failing, and his enemies are emerging from the shadows of the throne. At the center of the conflict lie the Starks of Winterfell, a family as harsh and unyielding as the frozen land they were born to. Now Lord Eddard Stark is reluctantly summoned to serve as the King's new Hand, an appointment that threatens to sunder not only his family but also the kingdom itself. A heroic fantasy of lords and ladies, soldiers and sorcerers, assassins and evildoers who come together in a time of grim omens. The first volume in George Martin's series."

"In a world where the approaching winter will last four decades, kings and queens, knights and renegades struggle for control of a throne. Some fight with sword and mace, others with magic and poison. Beyond the Wall to the north, meanwhile, the Others are preparing their army of the dead to march south as the warmth of summer drains from the land. After more than a decade devoted primarily to TV and screen work, Martin (The Armageddon Rag, 1983) makes a triumphant return to high fantasy with this extraordinarily rich new novel, the first of a trilogy. Although conventional in form, the book stands out from similar work by Eddings, Brooks and others by virtue of its superbly developed characters, accomplished prose and sheer bloody-mindedness. Although the romance of chivalry is central to the culture of the Seven Kingdoms, and tournaments, derring-do and handsome knights abound, these trappings merely give cover to dangerous men and women who will stop at nothing to achieve their goals. When Lord Stark of Winterfell, an honest man, comes south to act as the King's chief councilor, no amount of heroism or good intentions can keep the realm under control. It is fascinating to watch Martin's characters mature and grow, particularly Stark's children, who stand at the center of the book. Martin's trophy case is already stuffed with major prizes, including Hugos, Nebulas, Locus Awards and a Bram Stoker. He's probably going to have to add another shelf, at least. Major ad/promo."
  • Véleményem általában az egész könyvről:
Nagyszerű, nagyívű hihetetlenül izgalmas történet, jól felépített világ, érdekes szereplők, vér, szex és intrikák. Ser Martin érti a mesterségét, az egyszer biztos.
Itt egyetlen szereplő sem fekete és fehér, érezhetően hús vér karakterek a maguk hibáival, kicsinyességével és rövidlátásával, nem pedig egysíkú hősök, mindig bátrak, jók és önfeláldozóak.
És senki sincs biztonságban. Nem úgy mint az átlagos történetekben, amikor a legnagyobb izgalmak között is felsóhajtunk : "Á, a főszereplő úgyse fog meghalni." Ser Martin van olyan könyörtelen mint Cersei Lannister, és ha úgy hozza történet sodra igenis  elteszi láb alól akit akar. Ez a sorozatban igencsak meglepett, nem számítottam rá egyáltalán. A sorozatot látva már kiismertem a mestert ilyen szempontból, és tudtam is mi fog történni a könyvben, ettől azonban nem lett kevésbé megrázó, legfeljebb kevésbé meglepő.
Epikus történet, de nem a jó és a rossz gigantikus harca, hiszen itt nincs jó és rossz, mindenki elsősorban a saját és legfeljebb a családja oldalán áll. Ennek ellenére minden oldalon vannak nagyon is szerethető karaktarek, akik azért végső soron minden hibájukkal együtt jók, akiknek lehet nagyon drukkolni, de ami az egyiknek jó lesz az a másiknak lehet hogy nagyon nem... és ettől csak még jobb és izgalmasabb a történet.
Martinról több helyen is kiemelik hogy több szempontból is újat hozott a fanatsy világába, közte azzal hogy nyíltan ábrázolja a szexualitást.  Ez valóban így is van, azonban a sorozat után azt hittem a könyveben sok szexjelenet lesz, de a sorozathoz képest alig, és azok is egy-két szókimondó mondattal lettek elintézve. Nem mintha keveselltem volna :D csak minthogy ezt több helyen írták, azt hittem lesz benne olyan amin meg lehet botránkozni :))
  • Ami nagyon tetszett benne:
Minden :) de különösen a történet szövevényessége és a karakterek. Rendkívül emberiek a szereplők, számtalan hibával és hiányossággal, esendőséggel. És persze a ravaszok kihasználják a másik naivságát és... nem tudom leírni de iszonyat jó az egész. Ezek a sok dimenziós karakterek a történet lelke, és őmiattuk lesz abszolút hiteles az egész.
  • Ami nagyon nem:
Ilyen azt hiszem nem is volt. Az nem tetszik, hogy most nincs a kezem ügyében a következő kötet :)
  • Értékelés:
100/10
Kiemelkedően jó könyv, nem csak hogy egyértelműen kedvenc, de ez valami olyasfajta magas színvonalú mestermunka, ami az én értelmezésemben szépirodalom is lehet. Mert meglehet hogy fantasy, de semmi könnyű nincs benne, súlyos és hiteles történet, mégis 100% szórakozás. Talán ez az egy szól a szépirodalmiság ellen? :P

Ajánlom azért Ser Martinnak, hogy ezt a nagyon jó véleményemet a hetedik (és elvileg befejező) kötetig fenntartsa... Mert most aztán nagyon magasak az elvárásaim a többi kötettel szemben.
  • Könyv adatai:
Szerző: George R. R.Martin (Teljes név: George Raymond Richard Martin)
Cím: A Game of Thrones (A Song of Ice and Fire #1) magyarul: Trónok harca (Tűz és jég dala #1)
Kiadó: Harper-Voyager
Kiadás éve: eredetileg 1996 az én példányomé 2003
Oldalszám: 807
Forrás: saját könyv, ismét via bookdepository
Külcsíny: szép, tetszetősen vastag könyv, papírkötése ellenére jó minőségű, szerintem újraolvasás esetén sem fog szétesni. Kb egy heti forgatás után ránézve a borítóra viszont feltűnt, hogy basszus milyen hülyén állnak ennek a sárkánynak a fogai... a magyar kiadás sárkányos borítója szebb, de angolul ebből a kiadásból találtam olyat a bookdepository-nál amiből megvan és ugyonakkora méretű a többi kötet is.*


*:A City of Fallen Angels és az Eragon után meganultam hogy nem olyan egyszerű ez, hogy egy könyv egy kiadó ugyonakkora az angol könyvpiacon. Lásd pl. Twilight. Hiába Atom kiadás mind a 4 kötet, a Braking Dawn vmiért nagyobb alakú.

Eredetileg publikálva a http://flameheart.freeblog.hu/-n 2011. szept. 4. 22:59

Jane Austen: Pride and Prejudice

Avagy Kai és a klasszikus angol irodalom

Hosszú hallgatás után egy hosszú és rendhagyó könyvkritikával jelentkezem.

  • Az élményről:
Több ezer vagy talán millió? ember egyik kedvenc regénye. Na, ezek azok az esetek ahol a dolog nem egészen úgy jön össze ahogyan az ember azt elképzeli.
Az első Jane Austen-em és vakmerően rögtön angolul kezdtem, emiatt meglehetősen felemás élmény lett.
Bár saját kissé önhitt megítélésem szerint elég jól tudok angolul és kortárs angol irodalmat minden nehézség nélkül szoktam olvasni, be kell valljam Miss Austen régies nyelvezete kissé kifogott rajtam, a szenvedő szerkezetek, a többszörösen összetett, gyakran három-négysoros mondatok, és a régies szavak. Egy szó mint száz, az angolomnak van még hová fejlődnie, és emellett a türelmemnek is, mert emiatt a köny a szokásos tempómnál jóval lassabbat kívánt volna, hogy minden mondatot gondosan elolvassak és értelmezzek, hogy rájöjjek melyik tagmondat kire-mire vonatkozik. Ez egy darabig működött is, szépen lassan nagyjából megértettem miről van szó, de aztán kezdett beindulni a történet, én meg haladtam volna csak nem tudtam, és így naponta csak egy-két órára volt türelmem a dologhoz, aztán regényhez méltatlan módon elálmosodtam és elvonultam aludni. Pénteken pedig az történt hogy megérkezett a hőn várt Game of Thrones (kissé megtépázott angol önbizalmam miatt kicsit félek milyen lesz a megértésem). Nagy önuralmat igényelt, de a belelapozgatáson, megnézegetésen és a végén lévő függelék olvasgatásásán kívül nem történt mélyebb ismerkedés.
A klasszikus irodalomhoz talán a nagy hőség miatt sem volt már annyi türelmem, meg tényleg látni szerettem volna merre alakul a történet, így levadásztam egy magyar példányt is, és a felétől kezdve először elolvastam egy bekezdés angolt, aztán magyarul azokat a részeket amit nem értettem, aztán megint az angolt. Ezt viszont  elég fárasztónak találtam, és aztán már csak a magyar változatot olvastam csak az utolsó 120 oldalon.
Maga a történet tetszett, sokkal jobban is tetszett volna azt hiszem ha most nem kínzom magam az angollal, de be akartam bizonyítani, hogy megy ez nekem, csak aztán nem volt hozzá türelmem, illetve ismételten rájöttem hogy regényeket a szórakozás kedvéért olvasok, és semmi kedvem 30 Celsius fok felett kínozni magam, illetve még sokat szeretnék olvasni és szórakozni amíg el nem kell kezdenem a szülészetre készülni.
Azért nem volt új élmény az érthetetlen angol, korábban jártam már így Agatha Christie-vel (még gimiben de azóta is csak magyarul olvasom), Ruyard Kipling Kim-jével és Carson McCullers Magányos vadász a szív című regényével, de azt hittem azóta fejlődött az angolom, mert azóta meglehetősen sokat olvastam már angolul. Tulajdonképpen valamennyit fejlődött is, mert amikor volt türelmem lassan olvasni, egész jól megértettem, csak ez a türelem sajnos nem tartott ki 370 oldalon kersztül.
De azt hiszem most már nem ártana a könyvről is írnom:

  • Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:
A kuponvilágtól vettem pár hónapja egy Libri-s könyvutalványt, 500 ft volt és 2000-et ért, de minimum 4000-ért kellett vásárolni. Mivel a lejárati határidő közelgett, ideje volt elkölteni. Extrákra költhető pénzem most sem votl sok, így nem akartam a 4000 túllépni. Mivel pár hónapja megszereztem a Crowfield átkát akcióban egy 1000-ért, és nagyon tetszett, a folytatást is szerettem volna polcomon látni. Az akcióban csak 90 ft különbség volt a puha és kemény borító közt, így már nem, demivel az első kemény volt, így ezt is ilyennek szerettem volna, ami kemény 3000 ft-ot taksál. A 4000-hez így csak 1000 hiányzott, és ebben az árketegóriában kevés olyan könyv volt a librinél ami tetszett, de feltűnt, hogy nagyon sok angol nyelvű klasszikus van az 500-1000 ftos árkategóriában, így ezek közülk a Pride and Prejudice-ra esett a választásom. Hatalmas klasszikus, mindenki szereti, én meg soha nem olvastam még egyetlen Austen-t sem, csak az Értelem és érzelmet láttam filmen, illetve ez anyukámnak könyvebn is megvan, így egyértlmű volt, hogy a másik legismertebb könyvet választom bár még az Emma is vonzott, de aztán ezt választottam mert az Emmáról elég vegyes kritikákat olvastam.
  • A tartalmáról/fülszöveg:
"Austen's best-loved tale of love, marriage and society in class-conscious Georgian England still delights modern readers today with its comedy and characters. It follows the feisty, quick-witted Elizabeth Bennet as her parents seek to ensure good marriages for her and her sisters in order to secure their future. The protagonists Darcy and Elizabeth learn much about themselves and those around them and Austen's expertly crafted comedy characters of Mrs Bennet and Mr Collins demonstrate her great artistry as a writer."
  • Véleményem általában az egyész könyvről:
Mint említettem nyelvi és türelmi nehézségek miatt vegyes élmény volt. Ettől eltekintve viszont nagyon tetszett, bár így jóval kisebb hatást tett rám mintha az egészet magyarul olvastam volna.
  • Ami nagyon tetszett benne:
Az érzelmek érzékeny ábrázolása. Elizabeth-et nagyon megkedveltem.
  • Ami nagyon nem:
Az hogy ilyen nehezen értettem az angol verziót.
  • Értékelés:
8/10
  • Könyv adatai:
Szerző: Jane Austen  
Cím: Pride and Prejudice
Kiadó: Collins Classics Harper-Collins Publishers
Kiadás éve: eredetileg 1813, ez a kiadás 2010
Oldalszám: 373
Forrás: saját könyv.
Külcsíny: Tetszetős könyv, jó mértet, szép papír, erős könyv, a borító is hangulatos, de azért vmi szebb lányt is tehettek volna rá :)

Eredetileg publikálva a http://flameheart.freeblog.hu/-n 2011. szept. 4. 22:05

Cassandra Clare: City of Bones (Mortal Instruments 1.)

Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:
A Mortal Instruments trilógiát ugyan már olvastam decemberben, sőt év könyvének is választottam, de amikor megérkezett, jól meg kellett nézegetnem, és persze bele is olvastam, sőt el is kezdtem újraolvasni, aztán az eheti vizsgám után be is fejeztem. Eredetileg Gigi-nél olvastam a könyvről, fel is került a várólistámra. Aztán mikor decemberben kezdett elegem lenni a minden másnap egy demó és egy karácsonyi keresztbeszervezés sorozatából, akkor letúrtam a netről egy magyar e-book-ot, és nekiestem. Persze mikor végeztem vele, el kellett olvasnom a második részt is, aztán pedig a harmadikat is (azt már angolul) és természetesen nagyon tetszett. Januárban pedig a karácsonyra kapott pénzből meg is rendeltem a trilógiát.
A tartalmáról/fülszöveg:
"When Clary Frey heads out to Pandemonium Club in New York City, she hardly expects to witness a murder. Much less a murder comitted by three teenagers covered with odd markings. This is Clary's first meeting with the Shadowhunters, warriors dedicated to ridding the earth of demons—and keeping the odd werewolves and vampires in line. It's also her first meeting with gorgeous, golden-haired Jace. Within twenty-four hours Clary is pulled into Jace's world with a vengeance, when her mother disappears and Clary herself is attacked by a demon. But why would demons be interested in an ordinary mundane like Clary? And how did she suddenly get the Sight? The Shadowhunters would like to know. . . . "
"Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán? Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék..."
Véleményem általában az egyész könyvről:
Röviden és tömören: Imádom :) Egy igazi jó kis YA urban fantasy. Pörgős, fordulatos, letehetetlen, és a világ is jól ki van dolgozva. A szereplők szerethetőek és hitelesek.
Hangulata, atmoszféra:
Hangulatteremtésből (is) ötös a könyv. Megszerettem New York-ot :) pedig nem vagyok az a nagyvárosi lány. A fogalmazás nagyon érzékletes, mindent láttam magam előtt ahogy olvastam, és az érzések is jól voltak megjelenítve, nagyon jól átjön minden, ahol kell szinte tapintható a feszültség, de nevetni is lehet mert a megfelelő helyeken vicceket helyezett el az írónő. A helyszínek közül nagyon tetszett Clary-ék lakása meg az Intézet.
Ami nagyon tetszett benne:
Minden :) A történet, a szereplők, a helyszínek. Egy fantasy-nél nagyon fontos a világ leírása és kibontása, és itt ez nagyon jól sikerült. Van az angol borítón egy idézet Meyer-től (elvileg), hogy: "The Mortal Instruments series is a world I would love to live in" És ez szerintem is igaz! Nagyon tetszenek a Démonvadászok, a fegyvereik, ruháik, jeleik, minden! Kicsit olyan steampunk-os :)
Ami nagyon nem:
Ilyen nem volt :)
Értékelés:
10/10
Könyv adatai:
Angol kiadás:
  • Szerző: Cassandra Clare
  • Cím: City of Bones
  • Kiadó: Margaret K. McElderry Books
  • Kiadás éve: 2008
  • Oldalszám: 485
  • Forrás: saját könyv
Magyar kiadás:
  • Szerző: Cassandra Clare
  • Cím: Csontváros
  • Fordító: Kamper Gergyely
  • Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
  • Kiadás éve: 2009
  • Oldalszám: 468
Külcsíny:
Ez most nagyon fontos szempont volt, mert úgy éreztem, jó mélyen e zsebembe nyúltam érte, bár egy-egy orvosi könyvemért ennek többszörösét is kiadom (illetve anyukám) és még olcsóbb is volt, mintha a magyar kiadást vettem volna meg, de most a karácsonyt követő pénzügyi válságban mégis nagyon soknak éreztem a 24 eurót érte, pedig a 90%a ajándék pénz volt, amit nem akartam felélni, hanem valami maradandó, megfogható dolgot szerettem volna venni belőle.
Lényeg a lényeg, hogy mikor megérkezett a box-set, alaposan megnézegettem. Maga a doboz nem olyan mint a HP 1-4 box set-emé, annak tök vastag és kemény kartonból van, ez meg ilyen vékony, fényesre nyomott kartonból, talán emiatt is sérült meg már a szállítás előtt a sarkain és a szélein. De a könyvek benne sértetlenül maradtak, erre mindenképpen jó volt a doboz, meg a fólia. És maguk a könyvek gyönyörűségesek! A képeken nem látszik, de a borító metálosan csillog, és a cím domborúra van nyomva. Nagyon szeretem nézegetni és simogatni :) (nem is vagyok könyv fetisiszta) A borítón lévő kép is jó, bár szerintem Jace-nek nem ilyen álla és szája van, meg a jeleket is rúnaszerűbbnek képzelem, de sebaj :D
Akik még olvasták:

Eredetileg publikálva a http://flameheart.freeblog.hu/-n 2011. jan. 29. 0:27

J. R. R. Tolkien: A woottoni kovácsmester

Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:
Gyűrűk ura rajongásom kezdete óta figyelem a könyvesboltok polcain az író nevét viselő könyveket, így természetesen felfigyeltem már erre is, de annyira nem keltette fel az érdeklődésemet eddig, hogy meg is vegyem. Most azonban az alexandra.hu  akciójában 499-ért meg tudtam szerezni, és lecsaptam rá, és egy vizsgám után délután el is olvastam.
A tartalmáról/fülszöveg:
"Valamikor régen volt egyszer egy falu. Nagy-Woottonnak hívták. Réges-régóta élt itt egy szokás, mely megkülönböztette az összes többi falutól a kerek világon. 24 évente ugyanis itt tartották meg a Jó Gyerekek Lakomáját, ahol a Szakács felszolgálta a Nagy Tortát. Gyönyörű torta volt az, édes és hatalmas. Ám történt egyszer, hogy a Nagy Torta ősi receptjét egy botcsinálta Szakács új összetevővel egészítette ki: egy tündércsillaggal. Nem tudta, hogy az a gyermek, aki lenyeli a csillagot, megkapja a tündérek nyughatatlan vándorlelkét csakúgy, mint a jogot, hogy beléphessen Tündérországba."
Véleményem általában az egész könyvről:
A Giles-hoz hasonlóan rövidke kis regény, körülbelül egy óra alatt kivégeztem, de lehet hogy annyi sem volt. Hasonlóan könnyed, hangulatos meseregény.

Értékelés:
  • 9/10
Könyv adatai:
  • Szerző: J. R. R. Tolkien
  • Cím: A wootoni kovácsmester
  • Eredeti cím: Smith of Wootton Major
  • Fordította: Békési József
  • Kiadó: Szukits Könyvkiadó
  • Borító:Szendrei Tibor
  • Illusztrációk: Kelemen István
  • Kiadás éve: 2002
  • Oldalszám: 59
  • Forrás: saját könyv
Külcsíny:
Ezzel nem igazán vagyok megelégedve. A Szukits Könyvkiadó nemigen tiszteli meg Tolkien könyveit méltó borítóval. Többen is hasonlóan bugyuta ábrázatúak a szereplők, nem tudom, vajon mindegyik Szendrei Tibor remekműve-e. Párom szerint ezen a könyvön olyan arcot vágy a kovács, mintha sokszor verte volna magát tökön a kalapáccsal, és most igyekezne nem megismételni :D Hát, nem tudom, mindenesetre nem túl értelmes az ábrázata :)) Maga a könyv érezhetően jobb minőségű mint a Fátum Ars-é (ők adták ki először csak úgy, mint a Giles-t) de az ő borítójuk ez esetben is mérföldekkel jobb. Bár azt írtam, hogy nem volt baj az említett másik könyv esetén az újrapapírral, azért sokkal jobban szeretem, ha erre a vastag, vajszínű papírra nyomtatják a könyveket. Viszont azokat a szintén rémesen bugyuta rajzokat nem kellett volna belerakni :S Ezek a rajzok inkább karikatúrák és egyáltalán nem illenek a könyv hangulatához. Oké, hogy ez meseregény, de könyörgöm, ez nem jelenti azt, hogy bugyuta borító és idétlen rajzok kellenek hozzá...

Remélem, hogy a Szukits talál jobb illusztrátorokat, vagy egy másik kiadó újra kiadja majd Tolkien életművét, szép borítókkal, és bugyuta illuszrációk nélkül. Amúgy nincs bajom azzal, ha vannak rajzok egy könyvben, sőt (pl az Anne Shirley sorozatban nagyon szépek voltak, hiába na az Európa jobban tudja mitől döglik a légy).Azért a Szukits se ront el minden könyvet, pl a Tolkian meséi az jó lett. De a Gyűrű keresése borzalmas, esküszöm ha sok pénzem lesz átköttetem az enyémet... Szegény Frodó meg Gimli, bár igazából mindenki borzasztó a borítón...





Eredetileg publikálva a http://flameheart.freeblog.hu/-n 2011. jan. 22. 23:58

J. R. R. Tolkien: Giles, a sárkány ura

A regény a Szukits Kiadó gondozásában A sonkádi Egyed gazda címen jelent meg.
Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:
Mint azt megírtam pár posttal ezelőtt, 2010 legnagyobb csalódást okozó olvasmányélményeiről nagy vonalakban megírtam már a bejegyzést, ebből kettőt publikáltam is. Aztán jött egy izzasztó vizsga, az azt követő magamhoz térés, és valahogy nem jutottam odáig, hogy a többit is publikáljam. Meg aztán úgy gondoltam, kicsit egysíkú lenne csupa egyformán negatív kritikát sorakoztatni egymás után. Meg akartam írni az első helyezett Mortal Instruments bejegyzését, de nem jött az ihlet. Viszont egy hazai aukciós oldalon kiszemeltem magamnak a címben szereplő Tolkien mű első magyarországi kiadásának egy példányát. Kis hazánkon belül gyorsabb a posta mint a ködös Albionból, így gyorsan megkaptam, és a vizsgám után kikapcsolódásként el is tudtam olvasni.
A tartalmáról/fülszöveg:
Giles gazda a Parányi Királyság lakóinak békés, elégedett életét éli. Van szép nagy földje, elegendő munkája és takaros felesége. Kutyája, Garm fölöttébb hűséges, azonban nem veti meg a kóborlást sem. Nem szólna azonban legenda a gazdáról, ha a dolog ennyiben marad, és nem érkezik meg az óriás, majd kisvártatva egy sárkány is.
avagy - Aegidi Ahenobarbi Julii Agricole de Aammo Domini de Domito Aule Draconarie Comitis Regni Minimi Regis et Basilei mira facinora et mirabilis exortus - azaz a nép nyelvén a Házisárkány urának, Rusnyaférged grófjának, Kiskirályság királyának, Egyed gazdának fölemelkedése és csodálatos kalandjai.
Véleményem általában az egyész könyvről:
Vékony, kis alakú könyv, mindössze 150 oldal, nagy betűkkel nyomtatva, tehát pár óra alatt kiolvasható. A regény Tolkien könnyedebb, mesésebb művei közül való, amely nem éri ugyan utol a Kóborló és a varázslót vagy a Hobbitot, de kellemes olvasmány, megéri elolvasni.
Hangulata, atmoszféra:
Napfényes :) Szinte láttam magam előtt a zöldellő dombokat, és a békés kis parasztházikókat.
Ami nagyon tetszett benne:
A karakterábrázolás. A regény rövid, de Tolkien pár mondattal remekül elénk rajzolja szereplőinek személyiségét. Az egyik legnagyobb egyéniség Garm, a kutya, őt nagyon megkedveltem. Ebből, és a Kóborló és a varázslóból kiindulva, az hiszem, hogy Tolkien nagyon szerette a kutyákat :)
Ami nagyon nem:
Ilyen nem volt.
Értékelés:
  • 9/10
Könyv adatai:
  • Szerző: J. R. R. Tolkien
  • Cím: Giles, a sárkány ura
  • Eredeti cím: Farmer Giles of Ham
  • Fordította:Német Anikó
  • Kiadó: Fátum-Ars - Merényi Könyvkiadó Budapest
  • Kiadás éve: 1996
  • Oldalszám: 151
  • Forrás: saját könyv
Külcsíny: Kis alakú, keménykötésű könyv, tetszetős borítógrafikával. A borító és a cím is jobb szerintem mint A sonkádi Egyed gazdáé. A keménykötés felső fényes rétege sajnos kicsit celofánszerű, és felbuborékosodik. A könyvet kézbe véve mérete ellenére is meglepően könnyű, lehet azért, mert újrapapírból készült, de nem abból az ócska sötétszürkéből mint a ponyvák, hanem egy kellemesebb világosszürke fajtából. Összességében a borító felhólyagosodását leszámítva kellemes kiszerelésű könyv. Aki(k) még olvasták:
Eredetileg publikálva a http://flameheart.freeblog.hu/-n 2011. jan. 17. 22:17

Daniel Kehlmann: A világ fölmérése

Daniel Kehlmann: A világ fölmérése
Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam
Szintén könyves blog, viszont tuti hogy *Sam** bejegyzése volt a ludas. http://konyvmolyok.blogspot.com/2010/06/daniel-kehlmann-vilag-folmerese.html Az oldal keresője ezt sem lelte meg, de ebben az esetben biztos voltam a forrásomban és a google megtalálta.
A tartalmáról/fülszöveg
Két öreg, kissé bogaras tudós ember (Alexander von Humboldt és Carl Friedrich Gauss) először 1828-ban találkozik Berlinben, hogy a tudomány érdekében összefogjanak. A világot járt felfedezőnek és a szobájába zárkózó tudósnak azonban csak egy közös vonása van: a szenvedélyes tudásvágy. A szerző humorral teli, élvezetes stílusban meséli el a két zseni életét, sikereiket és kudarcaikat, kötéltáncukat nagyság és nevetségesség határán. A regény rafinált játék a tényekkel és fikcióval; különös fantáziával, erővel és ragyogó technikával megírt mű.
Véleményem általában az egyész könyvről
Még két ilyen nyavalygó frátert mint akik ebben a könyveben szerepelnek... Ennél a két zseniális embernél fárasztóbb karaktert nehezen találni az irodalomban, annyi tuti. Illetve Gauss egy hisztis vén... Humbolt pedig csak simán Aspererger szindrómában szenved. Én is szenvedtem velül együtt. A könyvmolyok értékelése alapján nagyon ráindultam, de félig olvasottan ment vissza a könyvtárba
Ami nagyon tetszett benne
Semmi.
Ami nagyon nem
Az hogy az a "humorral teli, élvezetes stílus" nekem nagyon nem jött át. Ezt azt hiszem említettem már egy bejegyzésben, de egyik este lefekvés előtt véletlenül belöktem az ágy alá, és csak akkor halásztam ki mikor vissza kellett vinnem a könyvtárban. Általában nem bánokilyen méltánytalanul a könyvekkel, de ez esetben semmi indítékom nem volt hogy előszedjem. Párszor eszembe jutott hogy csak végig kellene olvasni, de gyorsan elvetettem az ötletet.
Értékelés: 3/10 de csak mert megtudtam egy két érdekességet a térképekről.
Könyv adatai
Szerző: Daniel Kehlman
Cím: A világ fölmérése
Kiadó: Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft.
Kiadás éve: 2006
Oldalszám: 293
Forrás: egyetemi könyvtá
borítóHol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:
Természetesen ez esetben is könyves blog, méghozzá *Sam** bejegyzése a könyvmolyoknál hozta meg a kedvem hozzá.
A tartalmáról/fülszöveg:
Két öreg, kissé bogaras tudós ember (Alexander von Humboldt és Carl Friedrich Gauss) először 1828-ban találkozik Berlinben, hogy a tudomány érdekében összefogjanak. A világot járt felfedezőnek és a szobájába zárkózó tudósnak azonban csak egy közös vonása van: a szenvedélyes tudásvágy. A szerző humorral teli, élvezetes stílusban meséli el a két zseni életét, sikereiket és kudarcaikat, kötéltáncukat nagyság és nevetségesség határán. A regény rafinált játék a tényekkel és fikcióval; különös fantáziával, erővel és ragyogó technikával megírt mű.
Véleményem általában az egyész könyvről:
Még két ilyen nyavalygó frátert mint akik ebben a könyveben szerepelnek... Ennél a két zseniális embernél fárasztóbb karaktert nehezen találni az irodalomban, annyi tuti. Gauss egy hisztis vén... Humboldt pedig csak simán Aspererger szindrómában szenved. Én is szenvedtem velül együtt. A könyvmolyok értékelése alapján nagyon ráindultam, de félig olvasottan ment vissza a könyvtárba.
Hangulata, atmoszféra:
Ez eléggé változó volt. A Gaussról szóló részek neurotikusak és depresszívek voltak, olyan szürke esős hangulatuk volt; úgyhogy ezeket nem nagyon élveztem. Humboltdt-nál volt egy két hangulatosabb, kalandozós felfedezős rész, de aztán jobbára már ők is csak szenvedtek a moszkitóktól meg a sárgaláztól, vagy a hidegtől és megfagyásról. Ok, hogy tudom hogy a valóságban sem egy kellemes kis gyalogtúra volt a földrészek feltérképezése, de attól ez még nem tette élvezetesebbé az olvasást. Olyan vagyok tudom, de ez van.
Ami nagyon tetszett benne:
Semmi.
Ami nagyon nem:
Az, hogy az a "humorral teli, élvezetes stílus" nekem nagyon nem jött át. Illetve borzasztóan zavart ahogy Humboldt a társával bánt. Szüksége volt rá, hogy ott legyen vele, de mégis úgy csinált mintha neki semmi szerepe nem lett volna a felfedezéseikben. Nem gonoszságból, vagy számításból, hanem eszébe se jutott megemlíteni. A könyv végzete végül az lett (ezt említettem már egy korábbi bejegyzésben) hogy egyik este lefekvés előtt véletlenül belöktem az ágy alá, és csak akkor halásztam ki mikor vissza kellett vinnem a könyvtárba. Azt hiszem ez elárulja, milyen érdeklődéssel olvastam. Pedig sokáig próbáltam megőrizni a pozitív hozzáállásomat, de nem sikerült. Általában nem bánok ilyen méltánytalanul a könyvekkel, de ez esetben valahogy semmi indítékom nem volt hogy előszedjem a pormacskák mellől. Nem lett semmi baja :) Párszor eszembe jutott hogy csak végig kellene olvasni, de gyorsan elvetettem az ötletet.
Értékelés:
3/10 de csak mert megtudtam egy két érdekességet a térképekről.
Könyv adatai:
  • Szerző: Daniel Kehlman
  • Cím: A világ fölmérése
  • Kiadó: Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft.
  • Kiadás éve: 2006
  • Oldalszám: 293
  • Forrás: egyetemi könyvtár
Please note: az olvasás során egyetlen könyvnek sem esett bántódása

Eredetileg publikálva a http://flameheart.freeblog.hu/-n 2011. jan. 10. 11:29

Szerb Antal: A pendragon legenda

Szerb Antal: A pendragon legenda
Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam
Természetesen könyvesblogban. Csakhogy fogalmam sincsen melyikben, úgy emlékeztem hogy a könyvmolyoknál olvastam róla egy lelkesítő bejegyzést - úgy látszik nem, e keresőjük nem találja. Aztán Amadeára gyanakodtam, de nála sem találtam róla kritikát, úgyhogy dunsztom sincs. Mindenesetra valami oylasmit írt ez a rejtélyes blogger, hogy izgalmas forduatos meg olvasás közben teljesen kiművelődik az ember annyi minden van benne a történelemről és a világ egyéb dolgairól. Ezek alapján jó magasra tettem a lécet és egy Sherlock Holmes - Da Vinci kód intellektuális keverékére számítottam Ende-i bölcsességgel megtöltve. Nem nyert.
A tartalmáról / fülszöveg
Egy fiatal magyar tudós XVII. századi misztikusok után kutat a British Museum könyvtárában. Earl of Gwynedd, a Pendragon család feje meghívja várába, és Mrs. Eileen St. Claire, egy csodálatos fiatal nő, titokzatos gyűrűt küld az earlnek az ifjú tudóssal.
Így kezdődik Szerb Antal egyedülállóan izgalmas, nagyszerű szatirikus detektívregénye, amely a legendákkal teli, varázsos walesi tájra viszi el az olvasót, ahol a képzelet szülte kísértetvilág a kor valóságos kísérteteivel ütközik össze egy hatalmas örökségért folyó izgalmas hajsza keretében.
Véleményem általában az egyész könyvről
Szóval azt hittem egy jó kis titkos-nyomozgatós-angol kastélyos könyv lesz, de nem. Bár végül pont ott verte ki a biztosítékot, ahol anno a Da Vinci kód is, ahol Sophie biztosítéka is lecsapott. Miért kellezt mindig belepakolni? Ennyire izgatja a voyeruourizmus a pasikat (pasi írókat)? De amúgy kb az volt a bajom a könyvvel, mint SPG-nek is, hogy a történetnek nincs valódi megoldása, a rejtély számomra megoldtlan maradt, és ez olyan céltalanná meg értelmetlenné tette a könyvet. A főhős az elején szimpatikus volt, de aztán egyre inkább kezdett az agyamra menni, az elmélkedéseival a nőkről illetve a két női szereplőről. Hogy lehet egy pasi ilyen töketlen és nyavalygós de mégis érzéketlen?! Ok, értem hogy elvileg szatirikus a regény, de nem éreztem ki belőle az iróniát.
http://olvasonaplo.blog.hu/2007/06/26/szerb_antal_a_pendragon_legenda
Ami nagyon tetszett benne
Nagyon semmi sem tetszett benne, bár az eleje a British Museum könyvtárában játszódó jelenetekkel egyész ígéretes volt. Szeretem a szép régi olvasótermeket, ezt is olyasminak képzeltem el mint a DE főépületben, csak nagyobbnak.
Ami nagyon nem
Úgy az egész. Az említett dolgai a főszetreplőnek, de még inkább az a bizonyos kis voyuerkodós szexjelenet ott a vége felé. Nem tartom magam prűdnek, de ez valamiért nagyon taszít. De ezt még el tudtam volna nézni, ha van valami megoldása, lezárása a regénynek, de úgy éreztem, hogy ez elmaradt.
Értékelés
5/10
Könyv adatai
Szerző: Szerb Antal
Cím: Pendragon legenda
Kiadó: Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft.
Kiadás éve: 2005
Oldalszám: 420
Forrás: egyetemi könyvtá

Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam
Természetesen könyvesblogban. Csakhogy fogalmam sincsen melyikben, úgy emlékeztem hogy a könyvmolyoknál olvastam róla egy lelkesítő bejegyzést - úgy látszik nem, a keresőjük nem találja. Aztán Amadeára gyanakodtam, de nála sem találtam róla kritikát, úgyhogy dunsztom sincs. Mindenesetre valami olyasmit írt ez a rejtélyes blogger, hogy ez egy izgalmas és fordulatos regény, melynek olvasása közben teljesen kiművelődik az ember annyi minden van benne a történelemről és a világ egyéb dolgairól. Ezek alapján jó magasra tettem a lécet, és amolyan egy Sherlock Holmes - Da Vinci kód intellektuális keverékére számítottam Ende-i bölcsességgel megtöltve. Nem nyert.
Aki úgy érzi, hogy fanyalgásom helyett inkább pozitív kritikát olvasna, ajánlom figyelmébe Heloise vagy Miestas egyaránt nagyszerű bejegyzését. Ez esetben véleményünk ugyan nem egyezik, viszont ők frappáns kritikákat írtak :)
A tartalmáról / fülszöveg
Egy fiatal magyar tudós XVII. századi misztikusok után kutat a British Museum könyvtárában. Earl of Gwynedd, a Pendragon család feje meghívja várába, és Mrs. Eileen St. Claire, egy csodálatos fiatal nő, titokzatos gyűrűt küld az earlnek az ifjú tudóssal. Így kezdődik Szerb Antal egyedülállóan izgalmas, nagyszerű szatirikus detektívregénye, amely a legendákkal teli, varázsos walesi tájra viszi el az olvasót, ahol a képzelet szülte kísértetvilág a kor valóságos kísérteteivel ütközik össze egy hatalmas örökségért folyó izgalmas hajsza keretében.
Véleményem általában az egyész könyvről:
Szóval azt hittem egy jó kis titkos-nyomozgatós-angol kastélyos könyv lesz, de nem. Bár annyiban bejött a számításom, hogy végül pont ott verte ki a biztosítékot, ahol anno a Da Vinci kód is, ahol Sophie biztosítéka is lecsapott. Miért kell ezt mindig belepakolni? Ennyire izgatja a voyeruourizmus a pasikat (pasi írókat)? De amúgy kb az volt a bajom a könyvvel, mint SPG-nek is, hogy a történetnek nincs valódi megoldása, a rejtély igazából megoldtlan maradt, és ez olyan céltalanná és értelmetlenné tette a könyvet. A főhős az elején még szimpatikus volt, de aztán egyre inkább kezdett az agyamra menni, az elmélkedéseival a nőkről illetve a két női szereplőről, meg a szerelemről. Hogy lehet egy pasi ilyen töketlen és nyavalygós de mégis érzéketlen?! Ok, értem hogy elvileg szatirikus a regény, de ez engem inkább idegesített. Lehet nem véletlen, hogy nem bölcsész a párom :P
Hangulata, atmoszféra: A könyv hangulatteremtésből ötös, megvolt a kaland, a titokzatosság érzése, a Pendragon kastély rejtélyes és kicsit ijesztő atmoszféréja, az angol táj napfényes zöldje, szóval ez hibátlan volt. A történettel és a szereplőkkel volt bajom.
Ami nagyon tetszett benne:
Nagyon semmi sem tetszett benne, bár az eleje a British Museum könyvtárában játszódó jelenetekkel egész ígéretes volt. Szeretem a szép régi olvasótermeket, ezt is olyasminak képzeltem el mint a DE főépületben, csak nagyobbnak. Azok a részek hangulatosak voltak.
Ami nagyon nem:
Úgy az egész. Az említett dolgai a főszereplőnek és az a bizonyos kis voyuerkodós szexjelenet ott a vége felé. Nem tartom magam prűdnek, de ez valamiért nagyon taszít. De ezt még el tudtam volna nézni, ha van valami megoldása, lezárása a regénynek, de úgy éreztem, hogy ez elmaradt.
Értékelés:
5/10
Könyv adatai:
  • Szerző: Szerb Antal
  • Cím: Pendragon legenda
  • Kiadó: Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft.
  • Kiadás éve: 2005
  • Oldalszám: 420
  • Forrás: egyetemi könyvtár
Akik még olvasták:

Eredetileg publikálva a http://flameheart.freeblog.hu/-n 2011. jan. 9. 11:18