Lisa Lutz: Spellman nyomozóiroda

Hétfőn, mint minden értelmesen eltöltött suli utáni estémen leültem netezgetni, és mint egy jóravaló kiéhezett könyvmoly persze könyves blogokat nézegettem. Valahogyan Natasha blogja eddig elkerülte a figyelmemet, de most rátaláltam, és el is olvastam majdnem az összes bejegyzést (annyira nincsen még sok :) közük a Spellman nyomozóirodáról szólót is. Nem tudom mi indított arra a meggondolatlan lépésre, hogy felbarangoljak az egyetemi könyvtár elektronikus katalógusára, ahol aztán persze hogy meg is volt nekik. És itt jött még egy rendkívül átgondolatlan lépés: kikértem a raktárból... Ez úgy működik, hogy este otthon kényelmesen átnézegeted a neten az adatbázist, kikéred a raktárból ami kell, aztán ha mész másnap reggel, akkor már kinn is van, tényleg nagyon jó amúgy, nem kell egy órát várni míg kihozzák a raktárból, úgy mintha a helyszínen kérnéd ki. De van egy nagy hátránya is, nevezetesen az, hogy este álmosan ilyeneket követ el az ember. Mármint hogy tanulnia kéne, erre meg kikér egy regényt a könyvtárból. Ha meg már kikértem, akkor el is megyek érte, nehogy már szegény raktáros bácsi feleslegesen dolgozzon, ha meg már kivettem, akkor el is olvasom.
Mikor könyves blogokon csorgatom a nyálam, törvényszerű, hogy megtetszik vagy egy tucat könyv (amiket az életbe nem lesz időm mind kiolvasni) meg még vagy egy fél tucat nagyon-nagyon, de azt szoktam általában csinálni, hogy felvésem őket a kis kívánság-noteszba, amiben az elolvasni kívánt könyvek, és megnézni kívánt filmek sorakoznak. A könyvek közül igen kevés kerül kipipálásra :)
Most viszont nem ezt tettem, és bizonyos szempontból nem is bántam meg, mert a könyv remek volt.

De akkor a könyvről is írok*: egy kissé szokatlan családról, Spellmanékról szól. A családi vállakozás náluk rendhagyó módon nem egy étterem, vagy üzlet hanem egy magánnyomozó iroda. Magánnyomozóként dolgozik majdnem mindenki, a családfő és neje, az iszákos nagybácsi és a regény középpontjában álló Izzy is, sőt még húga, a tizenhárom éves Rae is besegít néha. Az egyetlen kivétel Izzy bátyja David, aki a tökéletesség mintaképe és amúgy jogászként dolgozik. Ki is lógna a bogaras családból, ha Izzy nem lenne mindenkinél excentrikusabb. Közlekedésre az ablakot előnyben részesíti az ajtókkal szemben, hajnalban néha nem találja a kulcsát és odakint alszik, fura pasikkal randizik, és priusza sem éppen makulátlan, aktája híven őrzi a nem is olyan régi kihágásokat. Mint mondják, minden munkában van valami foglalkozási ártalom, a Spellmanok tanúbizonysága szerint a magánnyomozókkal sincs ez másképp, náluk a titoktartás és a magánélet nem egyszerű feladat, amint ezt Izzy is megtapasztalja...
Nagyon jó, fordulatos és vicces könyv. Nem igazi chick-lit szingli könyv, nem is annyira krimi, hanem valami keveréke a kettőnek, de egy jól sikerült fajta. Nekem talán azért is tetszett nagyon, mert jól tudtam azonosulni Izzyvel, együtt éreztem vele. Remek volt a stílusa, a felépítése és Izzy listái. Megnevettetett és teljesen "magába szippantott", egyszerűen nem tudtam letenni. Mondjuk én egy regényt se tudok letenni ha tetszik, de ezt tényleg bátran ajánlom mindenkinek, aki egy kis kikapcsolódásra vágyik. A fordítás és a kiadás is igényes lett. (igaz, most nézem, meg is kérik az árát, komolyan a mai regényárak mellett nem is drágállom annyira a szakkönyveket...)
Kategóriájában 10/10. **
Mások is olvasták: Natasha, Christina, Bridge (ő kicsit többet elárul a cselekményből, de azért jó kis ajánlót írt)
(**nyilván ez könnyed szórakoztató irodalom nem pedig szépirodalom. Mondjuk azért én nem is rajongok annyira) Párom szerint bugyuta, mondjuk ez meg nem releváns, mert ő nem is szeret olvasni, és csak belelapozott :P Fura egy pár vagyunk, egy librofil és egy librofób, viszont ő meg compufil :D
*kivételesen bemásolnám az eredeti fülszöveget is, mert ezúttal egész jó lett, csakhogy én is körülbelül ugyanazt írtam le ami abban van, szóval mégsem :D.
Ismételt? spoiler-ellenes agymenés Kaitól Néha azt kell hinnem, hogy a fülszövegírók szerint, az a feladat. hogy a könyv hátulján összefoglalják a cselekményt fordulatokkal és végkifejlettel egyetemben. Bár ebbe a hibába néhány kritikus és könyvesblogger is beleesik néha... Engem meg nagyon tud bosszantani, amikor találok egy nagyon jónak ígérkező filmet vagy könyvet, utánaolvasok kicsit, és a harmadik weblapon le is lövik a végét vagy egy fontos fordulatot, magyarul elspoilerezik az egészet. Mondjuk jelenlegi időbeosztásom mellett, mire hozzájutok az adott könyvhöz már rég elfelejtem miről szól... Filmnél már könnyebben rászánom azt a másfél-két órát. Pont ilyen élményem volt a napokban: Amadea írt egy nagyon jó kis bejegyzést a Pilátus felesége című könyvről, nagyon megtetszett nekem, és máshol is utánaolvastam, és rögtön a következő ajánló amit találtam, beidézte az eredeti fülszöveget, ahol szerintem le is lőttek egy fordulatot, úgyhogy tovább se olvastam. (a kiadó honlapján található röviden elmeséli az egész könyvet a rövid verzió csak azt az egy fordulatot. Ezt a könyvet még nem olvastam, nem tudom mennyire későn derülnek ki ezek, vagy mekkora meglepetés lenne amúgy és gondolom többet is ad a könyv ennél, de akkor is úgy gondolom, hogy túl sokat árul el) Másik ilyen volt Az ötödik Sally, amit Ac-tól kaptam, hogy nagyon jó, és anélkül hogy elolvastam volna mi van a hátulján, elkezdtem olvasni. Már túl voltam a könyv felén mikor elolvastam, erre lelőttek egy olyan dolgot, ami már csak a vége felé következett be. Nem azt mondom, hogy én bezzeg milyen jó vagyok, (talán ezért sem valósult meg amit terveztem, hogy minden megnézett filmről és elolvasott könyvről írjak) gondban vagyok minden könyv- és filmajánló megírásakor, hogy mit is írjak le róla, hogy fogalmazzam meg, hogy miért tetszett vagy miért nem, és mivel ez annyira nem megy, mindig "felturbózom" személyes élményekkel, és hiánypótlónak belinkelek más könyvajánlókat. De egyszer majd írok egy ilyen kritika filózós postot, ahol arról fogok filózni hogy mitől jó egy ajánló. Mert ugye egy csomó jót olvasok mindenfele a neten, amik érzékletesek meg meghozzák a kedvemet az adott könyv elolvasásához, csak én magam úgy érzem mégsem tudok olyant írni. Pedig az elején úgy indultam neki ennek a blognak, hogy főként könyv- és filmajánlók lesznek benne, és néha esetleg néhány személyes élmény, ehhez képest az van többségben. De lényeg az, hogy szerintem akkor is bunkóság spoileres kritikát írni, mert hogy ajánlasz valakinek egy jó könyvet vagy filmet, ha te magad rombolod az élményt?

Eredetileg publikálva a http://flameheart.freeblog.hu/-n 2010. máj. 6. 17:59