Frank Tallis: Gyilkos illúziók - A Monarchia Krimik sorozat új kötete.

Első könyvcsendéleteim egyike - nézzétek el, ha kissé kezdetleges :)

Hol hallottam róla, mi indított arra, hogy elolvassam:

Ahogy azt már egy molyos karcomban jeleztem, ez a legeslegelső recenziós könyv amit valaha is kaptam, és rettentő hálás vagyok a Magistra kiadónak a lehetőségért, és ezúton is szeretném nekik megköszönni a könyvet. A molyon januárban kelt a kiadó karca, miszerint tesztolvasókat keresnek a kötethez. Mivel nagyon szeretem a krimiket, főleg a cosy mystery köteteket illetve a történelmi regényeket és az orvos szereplőket is, egyből megtetszett a könyv, így jelentkeztem, és nagyon örültem, hogy minden jelentkezőt kiválasztottak. Március elején érkezett meg hozzám a könyv, de sajnos csak most tudtam az olvasásának nekilátni. 
Bécs a XX. század elején, eredetileg orvos önjelölt nyomozó, mi kell még? Egyébként pedig kiválóan beleillik az idei könyveim vonulatába, az Ambrózy és Dávid Veron könyvek közé, korhangulatban maradok :) Először Ókanizsán, majd Budapesten, most pedig Bécsben nyomozunk a századfordulón.

A tartalmáról/fülszöveg:

"Bécs, 1902. Belülről bezárt szobájában holtan találják Charlotte Löwensteint, az ismert médiumot. A fiatal nő halálát kétséget kizáróan pisztolylövés okozta, azonban sem a gyilkos fegyvernek, sem az áldozat életét kioltó golyónak nincs nyoma sehol.

Oskar Reinhardt felügyelő megoldhatatlannak tűnő rejtély előtt áll, miközben a városban már természetfeletti erők bosszújáról keringenek a hírek. A modern kriminológia híveként Reinhardt szakértőt von be a nyomozásba: barátját, Max Liebermann pszichiátert, a híres-hírhedt Freud doktor tanítványát. Liebermann lenyűgöző intelligenciájáról és rendhagyó módszereiről ismert, s amint bekapcsolódik a nyomozásba, az máris új irányba fordul…

A könyv szerzője, Frank Tallis maga is ismert klinikai pszichológus, egyetemi oktató, számos szakkönyv és tanulmány elismert szerzője, aki tudományos munkássága mellett kikapcsolódásként kezdett történelmi krimiket írni. Könyvei közül a Liebermann-sorozat első kötetét jelenteti most meg a Magistra Kiadó – de a folytatásra sem kell majd sokáig várni!"

Véleményem általában az egész könyvről:

Szerintem nagyon jó könyv volt!  Könnyen beleéltem magam a cselekménybe, a leírások nem túl hosszadalmasok, de mégis érzékletesek. Bár csak két alkalommal jártam még Bécsben, mindkétszer villám Karácsonyi Vásározás céljából, mégis oda tudtam magam képzelni Bécs utcáira. A cselekmény fordulatos, de pörgősnek nem mondanám, kicsit lassan haladnak előre az események, miközben tulajdonképpeni főszereplőnket, Max Liebermann pszichiáter doktor urat és barátját Oskar Reinhardt felügyelőt jobban megismerjük.  Engem ez egyáltalán nem zavart, nagyon szerettem azokat a részeket is, amikor Max a klinikán dolgozott, érdekes volt betegének, Miss Lydgatenek a történetszála is, őt is igazán megkedveltem és szurkoltam neki, hogy meggyógyuljon. Az ördögi főnököknek és kollégáknak pedig természetesen keményen ellenszurkoltam. Max kedvesét nem tudom hova tenni, nekem is legalább annyi kétségem van vele kapcsolatban mint neki, bár úgy gondolom hogy fontos és jó tulajdonság hogy el tudjon nevetgélni a 16 éves húgával. Mindenkinek ajánlom, aki kedveli Agatha Christie-t, vagy a hangulatos, kicsit lassabb folyású regényeket, és szívesen megpróbálkozna egy krimivel is. Daisy Dalrymple, vagy Dávid Veron és Ambrózy Báró Úr kedvelőinek kötelező olvasmány. Izgalmas, de nem félelmetes, és szerintem nem naturalista. Van benne egy mértéktartó leírás egy boncolásról, meg a holttestről, ennyi a naturalitás, és nem is kellett több bele. A végén természetesen van izgalom azért. A fő nyomozás lezárul a könyv végén, de én határozottan kíváncsi vagyok doktor Liebermann és Reinhardt nyomozó további hivatalos és magánéleti történéseire. Várom a Liebermann sorozat többi köteteit! Addig is a Báró Úr kell hogy megvigasztaljon, talán talál magában elegendő empátiát ehhez a női szeszélyhez :)

Hangulata, atmoszféra: 

Olyan Monarchiás :) Ezt eltalálta szerintem az író. Érzékeljük a tudományos és technikai fejlődést, a politikai és világnézeti indulatokat, de Bécs elbűvölő szépségét is. Kedvem támadt ismét ellátogatni oda, és megnézni a könyv helyszíneit :)

Ami nagyon tetszett benne:

A hangulata, a doktor, a szereplők. Ha ismerném a komolyzenét, biztosan sokat mondott volna a sok zenei utalás, leírás, de így is jó volt olvasni.

Ami nem:

A címadással nem vagyok teljesen kibékülve, tulajdonképpen a Monarchia krimik egyikének címe sem tetszik igazán. A gyilkos illúziók emellett egyáltalán nem egyedi, ugyanilyen című regény is van, de én a Nellie Bly sorozat második kötetével A gyilkosság illúziójával keverem mindig. Viszont el kell ismernem, hogy erre a könyvre jobban illik mint a Nellie Bly-ra. Kriminek mindig nehéz jó, illő és egyedi címet adni, nehéz elkerülni a késztetést hogy nem szerepeljen benne a halál vagy a gyilkosság szavak valamely formája, így nagy hibának nem rovom fel. És még a borító az, ami nem annyira tetszik, de erről lentebb...

Külcsín (kívül-belül): 

Alapvetően szép kiállítású, igényes kötet, a lapok vastag, krémszín papírból vannak (a kedvencem), a betűméret is teljesen jó, a szedés, a fejezetek elválasztása is jó. Először nagyon megtetszett a borító is, kicsit elcsavarták a fejem az aranyszínű, kacskaringós minták, a dombornyomott cím, a gyönyörű Monarchia-krimis logó. 

Aztán az előzetes megnézegetést követően, a Nagy Könyvínségem (értsd: szakvizsgára készülés alatti regény-tilalom) idején gyorsan feltettem a polcra, nehogy véletlenül elolvassam. Most ő volt az első a nagy esemény után, már csak azért is, mert cserébe a könyvért ígértem egy áprilisi értékelést. Viszont most jobban megnézegettem, és rájöttem, hogy bár először a színösszeállítás, és a ciráda elbolondított, de mégsem tetszik igazán a borító. Főleg a pasi miatt. Először is, ki ez? Doktorunknak túl fiatal, Reinhardt-nak végképp, legfeljebb Otto Braun lehet, de miért pont ő lenne a borítón. Másodszor: mi ez a dzsigolós műselyem ing? Gáz, és nem is korhű. És azok a gombok… Stíluskatasztrófa :) A pasi állának és sármjának a hiánya a legfájóbb azonban, ha férfi van egy borítón, úgy az legyen minőségi :) Emberünk arcberendezése szabályosnak mondható, sokan jóképűnek mondanák, én viszont nyálasnak, bocsi. (tudom-tudom szubjektív de hát na) És nem szeretek nyálas férfiakat nézegetni. Emellett említhetném még a kanapén fekvő nő ruháját (ha már színben nem stimmel, legalább valamelyest korhű lenne) a haját (ha százszor nem írják hogy szőke egyszer sem…), a háttérben lévő Anubisz szobrot (nem Anubisz hanem Seth vagy Széth - rémlik a regényből?!), illetve valahogy a montázs is sántít. 

Seth

Anubisz

A photoshop-hoz illetve társult programokhoz, grafikához nem értek, nem tudom megmondani mi a baj, csak valami nem jó. Nem mondom, valamelyik angol  borító átvétele sem lett volna sokkal jobb. Szóval, kedves kiadó, csicsa megvan, az csillagos ötös, a pasikon, nőkön, a ruháikon (!) és az egyiptomi isteneken (sértődékeny teremtmények ám, és főként Seth-el jobb vigyázni) illetve főként photoshop-on még tessék dolgozni. EZ a montázs, a gyönyörű díszítést levéve amatőr hatást kelt. Ha egyedi borítót tetszenek csinálni, tessék előtte elolvasni a könyvet, mert ezek bosszantó dolgok ám. Bagatell, de a könyvmolyoknak számít, a mi szemünkben igenis megalapozza egy kiadó renoméját. Márpedig erre is igényes kiadó könyveire könnyebben elcsábul a borítómániás molyocska :)

Belbecs (nyelvezet, fogalmazás és hasonlók):

A nyelvezet, és a fordítás abszolút rendben volt szerintem, hiba ebben nincs. Szép, kerek, összetett magyaros mondatok, ahogy kell. Mondanám, hogy helyesírási és központozási hiba sem volt, de betűfalási sebességem miatt ezek felett könnyen átszökik a szemem, nekem mindenesetre egy sem tűnt fel. Kiemeltem a karcomban, hogy piros pont az, hogy volt valaki, aki „a fordítást szakmai szempontból lektorálta”, ami a kiadó igényességre vall. Ezt továbbra is tartom. Mivel orvosi szempontból a szerző is tudja, miről beszél, és a fordítást is átnézte egy szakmabeli, én félig laikus nem pszichiáter orvosként szakmai szempontból nem találtam hibát. A rendőrségi részt nem tudom, de korrektnek tűnt. Ez a része teljesen rendben volt.

Értékelésem: 9,5/10
Összességében nagyon tetszett, számomra meghozta azt az élményt amit én a krimi nagyasszonyánál az első elolvasott krimi kötetemben A tizenhárom rejtélyben megleltem. Ez pedig az, hogy nem a rejtély, hanem az atmoszféra, a leírás, a karakterek azok, amik miatt jó olvasni a könyvet, számomra ehhez a bűntény, a rejtély megoldásának izgalma csak adalék :) Fura, miért szeretem akkor mégis az efféle krimiket, történelmi jellegű cosy mystery-ket jobban minta a sima történelmi regényeket, de ez van :D Lényeg a lényeg, hogy ezt az igényemet maximálisan kielégítette ez a könyv, megkedveltem a főszereplőket, szerettem a századforduló Bécsét. Pont emiatt, hogy úgymond a rejtély számomra másodlagos, nem nagyon szoktam találgatni, hogy ki lehet a gyilkos (talán megszoktam hogy Agatha-nál sosem jöttem rá) és emiatt itt sem zavart, hogy nem kapunk elég nyomot ahhoz, hogy Liebermann doktor előtt vagy éppen vele együtt rájöjjünk ki az.

Könyv adatai:

Szerző: Frank Tallis

Cím: Gyilkos illúziók

Eredeti cím: Mortal Mischief

Fordító: Balla Judit

Kiadó: Magistra Könyvkiadó

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 441

Forrás: recenziós példány :) jeey még-még! :D

Értékelés könyves oldalakon: Moly: még nincs elég csillagocska a statisztikához Goodreads: 3,69/1733

(de a goodreads csillagfelfogása kicsit más: 1 - didn't like it=nem tetszett, 2 - it was ok= jó volt/elment, 3 - liked it = tetszett, 4 - really liked it= nagyon tetszett, 5 - it was amazing=lenyűgöző volt)

Ms. Amelia Lydgate (a valóságban Evelyn Nesbit)

Ilyen lehetett Charlotte -  csak szőkében

A tovább után egy kis elmélkedés következik a történetről, ami a cselekményre nézve azonban spoilereket tartalmaz. Ha már Ti is olvastátok a könyvet, osszátok meg a véleményeteket velem ezzel kapcsolatban!

Anne with an E - új sorozat Lucy Maud Montgomery könyvsorozata alapján

Mozivászonra vagy tévéképernyőre álmodott könyvadaptációból szerintem van szörnyű, kicsit borzasztó, elmegy de utálom és jó kategória. Sajnos az előbbi kategóriákba jóval több filmet tudnék találni, mint az utóbbiba. De csak hogy a kedvenc könyveim közül válogassak, szörnyű az Eragon film. Csak kicsit borzasztó a Villámtolvaj (igazából egész nézhető, csak hát a könyvekkel összevetve nagyon nem állja meg a helyét).  Elmegy, de utálom a Harry Potter filmeket (kivéve az elsőt az jó volt). Éés jó volt (és imádom) a Gyűrűk Ura trilógiának a filmjeit. Rendezői változatban méég jobb, de ez csak zárójelbe. Kicsit bajban vagyok a Kis herceg 2015-ös animációs adaptációjával, amit kb. a 80%-ig imádtam, aztán a befejezésével elrontották az egészet. Hasonlóképpen vagyok a Hobbit trilógiával, ahol elég lett volna egy filmben feldolgozni Tolkien remek gyermekkönyvét. Így kicsit felemás, és irrtó hosszú és szétfolyó alkotás lett szerintem. Csak hát úgy nem hozott volna annyi pénzt. Emellett van persze jó néhány alkotás, amit csak filmben láttam, de sokkal másabb úgy nézni egy adaptációt, hogy rajongsz az eredetiért. Nehéz megfelelni a könyvmolyok igényeinek :)

Néhány hónapja találkoztam a hírrel valahol az interneten, hogy a Netflix "Anne with an E" címmel adaptálja örök és gyermekkori kedvenc könyvsorozatomat, az Anne-t Lucy Maud Montgomery-től. Ismét, hiszen volt már néhány próbálkozás, még anime sorozat is készült belőle. Tudom, sokaknak a 80-as években készült sorozat az igazi, és bár emlékeim megkoptak már, az eleje valóban igazán jól visszaadja a könyv hangulatát. Ami miatt mégis keserű ízzel a számban emlékszem rá, az a második és harmadik részként ugyanazzal a (amúgy igazán jó) szereplőgárdával készült filmek, amik olyannyira eltérnek a könyvtől, hogy tulajdonképpen semmi közük hozzá, főként a harmadiknak, kár volt őket elkészíteni. Olyan ez, mint amikor gyermeki hangulatban megnézed a Disney Pocahontas meséjét, aztán gyanútlanul, naivan a Pocahontas 2-t is, ami arccal vág bele egy sáros pocsolyába. Én így éreztem magam az "Anna 3"-tól, így aztán igyekeztem elfelejteni az egészet. A Pocahontassal emiatt aztán úgy voltam, hogy számomra csak az első létezik, az Anne-el meg úgy, hogy ott van a könyv, inkább olvasom azt.

Így aztán, amikor először rosszakat hallottam az új sorozatról, úgy döntöttem nem kell ez nekem. Aztán ismét többször szembetalálkoztam vele, és elgondolkodtam. A Netflix a Stranger Things-el és a Lemony Snicket első évadával eddig nem okozott csalódást, lehet hogy mégis meg kéne vele próbálkoznom. Végül, néhány napja a moly Montgomery zónájába felkerült egy karc a sorozattal kapcsolatban, és az első hozzászólók szörnyűnek találták a sorozatot. Furcsa módon ez adta meg az utolsó lökést, hogy megnézzem a trailer-t:

És engem elvarázsolt. Úgy éreztem, hogy még az "eredeti" 80-as évekbeli minisorozatnál is közelebb került a könyvhöz. Az Anne-t játszó kislány sokkal jobban hasonlít a könyvbeli Anne-hez, akit Mrs. Lynde véznának és csúnyácskának nevez. Igazából nem csúnya kislány, de valóban vékony, csupaszem, csupaszáj mint Anne a könyvben. És nekem igenis könyves hangulata volt. Így aztán elkezdtem nézni, bokros teendőim miatt részletekben, de csak daráltam :)

Az első, majd a második rész után is lelkendeztem kicsit a karc hozzászólásaiban a molyon :)

Ma pedig az első évad végére értem, megnéztem mind a hét részt.
És összességében én ajánlom megnézésre. Mindenkinek, aki hajlandó egy picit elvonatkoztatni a könyvtől, és kicsit más, talán reálisabb színben látni az eseményeket. Az alkotók az első rész 2/3-ig gyönyörűen, könyvhűen, tényleg szinte szó szerint követik a regény eseményeit. Gyönyörű és megható, és Anne felnőtt fejjel nézve a nagy szavaival és drámai gesztusaival tényleg olyan furcsa, szeretnivaló és mulatságos, mint amilyennek a felnőttek látják a könyvben.
Aztán jön az a bizonyos, 90°-os fordulat az első rész 2/3 részénél, és a rajongó kicsit beledermed a fotelbe: "De hát ez a könyvben nem is így történt!"
Emlékeztek, amikor a Két torony filmben Faramir nem engedi el a Hobbitokat, hanem fogolyként magával viszi őket? Anno a barátaimmal a moziban szinte egy emberként hördöltünk fel... Szükséges drámaibb fordulat? Igaz, ami igaz a második kötete Tolkien trilógiájának nem olyan fordulatos :) De meg tudtam bocsátani a filmnek ezt, és még sok mást, mert létrehozott egy olyan saját, filmes Gyűrűk Ura világot, ahol jól éreztem magam, és ahol minden a helyén volt.

Ilyen ez az új sorozat is, kicsit realistább felfogással veszi be magát Avonlea-ba.
Hiszen legyünk őszinték: L. M. Montgomery leányregényt írt. És valószínűleg szándékosan, de kihagyta belőle az élet legcsúfabb oldalát. Olyan ez mint egy tündérmese: ahogy Anne elnyeri méltó helyét a Zölmanzárdos házban, csodálatos közegbe kerül, s tündérmesei bukkanókon át ugyan de boldogan él, amíg. Igen, van a sorozatban bánat és szomorúság, van benne gyász, de mintha végig egy rózsaszín függönyön át szemlélnénk a világot, és ettől lesz olyan mesés minden. És igen, ez része a varázsnak, oka annak hogy ennyire imádom a könyveket.
De ha belegondolsz, igazából, a valóságban így történhetett volna mindez? Egy kicsi, pletykás faluban, teli puritán, vallásos és valljuk be, szűklátókörű emberekkel, vajon rögtön befogadnák a különc Cuthbert testvérpár által befogadott lelencet? Akit ugye, ki tudja honnan szalajtottak? Szerintetek, Josie Pye-on kívül soha nem csúfolta Anne-t senki?

És nem, nem teszik az eseményeket teljesen komorrá, és szürkévé, megmarad a derű, és a báj, de mégis, kicsit realisztikusabb az egész. Anne nem csak bájos, hanem a könyvben is leírt módon a kicsit eltúlzott drámai gesztusai, nagy szavai szándéka ellenére viccesé teszik; habókos, és néha bizony önző és hisztis is. De 13 éves kora létére most lehet először igazán gyerek, így belefér, nem?

Az első rész után tényleg csak nagyjából követjük a könyv eseményeit, Gilbert családja és sorsa sem olyan mint a könyvben. Ruby Gillis is másabb, egy bájos kislány alakítja, de itt Jody a legcsinosabb (és változatlanul leggonoszabb) lány az osztályban. Egyenlőre csak Mr. Philips van, Miss Stacey-nek és az Allen házaspárnak még se híre se hamva.
A szereposztás egyébként egészen remek szerintem: nem csak Anne, de Marilla és Matthew is nagyon hasonlít a könyvbeli karakterükre. Nem teljesen úgy történnek a dolgok, ahogy ott, de ők ugyanazok az emberek, karakterek. És Mrs. Lynde! Írtam a molyon, hogy előszörre furcsa volt, túl fiatalnak találtam, de ahogy a karakterét hozza, valami fergeteges! Irtó jókat nevettem rajta. Diana is jó választás volt, de ő nem annyira kiemelkedő számomra. A Gilbert-et játszó fiú nagyon Gilbert-es, és Miss Josephine Barry is nagyon jó.

A molyon azt írtam, hogy "azt hiszem, innentől számíthatok rá, hogy a forgatókönyv csak nagyjából követi a könyv eseményeit. Ami részben baj, hiszen az eredeti történet is igencsak megállja a helyét, s mint ilyen igenis maradhatott volna. De ha marad az első rész színvonala, ha lesz oka és értelme, értéke a változtatásoknak, akkor meg tudok vele barátkozni." Nos, eddig az első évad során a sorozat számomra hozza az első rész színvonalát, és a könyvtől eltérő eseményekkel annyit mindenképpen elértek, hogy a könyvtől függetlenül, önálló alkotásként kell értékelnünk azt. Nekem eddig tetszik! Ha teljesen a könyves hangulatra vágysz, valóban nem teljesen a te alkotásod ez a sorozat, hiszen ahhoz csak az első részben hűek. De ha elfogadsz egy időnként nem fekete-fehér, hanem a szürke árnyalataiban játszó, de még mindig gyönyörű Avonlea-t, akkor tetszeni fog.
A fényképezés is megérdemel egy külön misét, nagyon szépen van filmezve az egész sorozat, maga a táj, és az emberek is, ahogy néha egész közelről mutatja azokat a kis rezdüléseket, gesztusokat, majd ismét eltávolít, nekem nagyon bejött.

A főcímet és a dalt is sikerült megkedvelnem. A főcím szerintem Anne álomvilágát mutatja, nekem tetszik. Elsőre furcsa, de jó. A dal is furcsa volt, kicsit country-s, de illik a sorozathoz, megtetszett ez is.

Nekem eddig: 8/10.

A sorozat Netflixen elérhető!

Képek forrása:

http://www.artofthetitle.com/title/anne/
http://www.indiewire.com/2017/05/netflix-anne-with-an-e-main-titles-imaginary-forces-brad-kunkle-tragically-hip-1201833015/
http://www.imdb.com/title/tt5421602/?ref_=ttawd_awd_tt
http://anne-with-an-e.wikia.com/wiki/Anne_with_an_E_Wiki
http://anne-with-an-e.wikia.com/wiki/Special:Images
https://en.wikipedia.org/wiki/Anne_(TV_series)

Kathryn Hughes: The ​Letter

Még 2016 őszén kezdtem el egy bejegyzést írni erről a könyvről, ami egészen mostanáig piszkozat stádiumban ragadt, ebből is látszik, milyen gyakran látogatom a blogomat. Mostanra kissé már megfakult a könyv olvasásának élménye, így csak közzéteszem az akkor született rövidke értékelést.

Kapok mindenféle e-mailt könyvesboltoktól, és az új megjelenések között ajánlották a regény magyar kiadását. A borító, majd a fülszöveg egyből felkeltette az érdeklődésemet. Ilyenkor szokásom a könyv értékeléseinek is utánanézni molyon és goodreadsen is. Mivel új, a molyon nem nagyon volt róla sok értékelés, de goodreadsen viszont egész jókat írtak róla. Úgy gondoltam, pont hangulatban vagyok ehhez a könyvhöz így gyorsan beszereztem egy angol e-bookot :-) Nem bántam meg!

 A tartalmáról/fülszöveg:
"Kathryn Hughes’ new book The Letter offers readers a chance to absorb themselves in the lives of two women, born decades apart but whose lives share a number of parallels. The novel explores two historical strands, bringing together an abused housewife from the 1970s and a young girl from the early 1940s in a story of love, loss and unexpected consequences.

The Letter follows the life of Tina in the 1970s who seeks respite from her abusive marriage by volunteering at a charity shop. One day, while sorting through the pockets of a second-hand suit, she comes across an old letter. It is still firmly sealed and un-franked. Unable to resist the pull of curiosity, Tina opens the letter. It was written on 4th September 1939. She is so moved by the contents and bemused as to why the letter was never delivered, she embarks on a quest to find out what became of the writer and his intended recipient.

The mystery of how this love letter ended up in Tina’s hands is also uncovered through Billy’s story from the early 1940s. He writes a letter that will change his life forever, unaware that it will not be read for another 34 years, and then by a complete stranger.

With a swift pace, memorable characters and a wonderful conceptual depth, Hughes’ novel is one that simply can’t be put down."

"1939-ben ​a huszonegy éves Billy Stirling táncolni indul barátjával, és az este folyamán megismerkedik az elragadóan bájos Chrissie Skinnerrel. A két fiatal egymásba szeret, és egy felhőtlenül boldog nyarat töltenek együtt. Billy teljes szívéből szereti Chrissie-t, de amikor szeptemberben kitör a háború, és még ugyanazon a napon a fiú megtudja, hogy kedvese kisbabát vár, inába száll a bátorsága. Később megbánja, hogy olyan csúnyán cserben hagyta a lányt, és érzéseit egy levélben vallja meg neki. A levelet azonban soha nem adja fel. Vajon miért gondolta meg magát Billy? Egymásra talált végül a két szerelmes? Tina Craig is ezekre a kérdésekre kutatja a választ, miután a hetvenes évek elején egy használt öltöny zsebében véletlenül megtalálja Billy levelét. Hogy elterelje a figyelmét saját boldogtalan házasságáról, elhatározza, hogy kideríti, mi történt a hajdani szerelmespárral, nem is sejtve, hogy ez a nyomozás az ő életét is fenekestül felforgatja majd.

Kathryn Hughes első regénye lebilincselően izgalmas, szívbemarkoló olvasmány, valódi csemege a romantikus történetek kedvelőinek."

Véleményem általában az egész könyvről:

Hatalmas élmény volt! Elvarázsolt, magába szippantott, ott voltam Chrissie-vel a 40-es évek Manchesterjében, és Tinával is a 70-es években. Velük együtt örültem, reménykedtem és sírtam.

Párom nagymamája is nagyon szeret olvasni, így ő ezt kapta karácsonyra magyar papír formátumban, és nála is nagy sikert aratott ez a regény.
Csak ajánlani tudom!

9/10 

Képek forrása:
https://www.carrybeans.com/wp-content/uploads/2017/11/Old-fashioned-Love-Letters.jpg
https://urbandaisy.wordpress.com/tag/old-letter/
http://www.infosalonsgroup.com/wp-content/uploads/2014/09/shutterstock_11297959-compressed.jpg

Azért fura

Valahogy nem akaródzik most letenni a klaviatúrát. Átpörgettem  a blogot, nincs valami sok bejegyzésem, a tervezett rovatokból egyik sem folytatódott... de nem ez a fura, ez csak tipikus kai :) Viszont  rábukkantam a Twilight-os bejegyzésemre, és hogy most mennyire másképp látom most retrospektíve a sorozat... Nagyon olvasmányos, és akkor alig tudtam letenni, de kétségtelen hogy nem sok irodalmi értéke van (bár ez mióta is zavar engem? :P) és hát valóban az üzenete erősen megkérdőjelezhető... akkor nagyon tetszett, most pedig már nem sokra tartom. Ennyi lenne a különbség 25 és 30 között? Mi jön még? És bár nem alkottam maradandót a flameheart freeblog-os blogomra, most mégis szíven ütött, hogy eltűnt a süllyesztőben. Emléknek jó lett volna...

Ígéret szép szó...

Amikor bejelentkeztem, az idei év elején a blogra, eredetileg nemcsak az hajtott, hogy a már piszkozat formában meglévő két bejegyzést közzétegyem, hanem szerettem volna veletek megosztani a Green Rider sorozat újabb kötetei kapcsán szerzett élményeimet, erre tettem akkor egy ígéretet.

Annál is inkább, mert mielőtt folytattam a sorozat olvasását a tavaly augusztusban megszerzett harmadik kötettel, kicsit fülszöveget és második rész spoilert olvastam a goodreads-en és a wikipedián, hogy felidézzem mi is történt az első két kötetben. Ekkor vettem észre, hogy a molyon az enyémen kívül van még egy értékelés, ennek először nagyon megörültem, majd mikor elolvastam mit ír el is szomorodtam majd fel is bosszantottam magam, hogy szerintem mennyire nem így van. Szóval amikor elolvastam a harmadik kötetet, eredetileg egy nagyon szuper és lelkendezős bejegyzést szerettem volna írni róla, csak aztán elkapott a gépszíj, elolvastam a még meglévő két kötetet, az ihlet elszállt és időm sem volt már blogot írni. Pedig ez nem a könyvek hibája! Sőt! A sorozat nekem továbbra is nagyon-nagyon tetszik, és a Mirror Sight, szóval ez egy akkora mindfuck nagyon jó kötet volt, hogy úgy éreztem, ha rendes értékelést nem is, ezt azért mindenképpen rögzítenem kell a blogon. Most pedig megyek, mert holnap alvajáró leszek:) A Firebrand megjelenését pedig nagyon-nagyon várom, ahogy azt is, hogy Kristen végre elárulja, hogy hány kötetesre is terezi ezt a sorozatot...

Alan Brennert - Honolulu

Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam: 
Véletlenül találtam rá a munkahelyem mindenes büféjében miközben az ebédre vett hotdog elkészültére vártam. Mivel ez egy gyermekosztály büféje, van itt minden sütemény, csoki, keksz, szendvics, játék, mesekönyv... A kaja kicsit túl van árazva, de a könyvek és a játékok nem. A mesekönyvek közé néha akciós útikönyv és regény is keveredik. Megláttam a könyvet, a borító felkeltette a figyelmemet, és a fülszöveg annyira megtetszett, hogy nem tudtam otthagyni. Nem bántam meg :)

A tartalmáról/fülszöveg: 
 "A ​​legtöbb ember fejében Hawaii egyfajta földi mennyországként jelenik meg: kék ég, pálmafák, fehér homok, türkizszínű tenger. Pedig ennek a mesevilágnak a múltja sötét, erőszakkal teli időszakokat is rejt.

Ebben a regényben Alan Brennert új perspektívából mutatja be Hawaiit, mégpedig egy fiatal koreai lány sorsán keresztül, aki a múlt század elején érkezik Oahu szigetére. Csin mindössze tizenhét éves, amikor „fényképmenyasszony”-ként száll a Hawaiira tartó hajóra egy gondtalan élet reményében. Ám álmai összeomlanak, amikor szembesül azzal, hogy gazdagság és továbbtanulás helyett durva, részeges férj, kemény munka és megaláztatás vár rá. Csin azonban nem törődik bele a sorsába. Megszökik a férjétől, és meg sem áll egészen Honoluluig, ahol új életet kezd, amely bár buktatókkal és nehézségekkel teli, mégis egyedül az övé.
Az 1914-ben kezdődő történet végigkíséri Csin életútját, de nem csak egy tradicionális koreai családból származó nő sorsát ismerhetjük meg. Részletgazdag leírást kapunk a korabeli Honoluluról, megismerkedhetünk mind a keleti, mind a hawaii kultúrával, a nők helyzetével egy régi és egy új világban."

Véleményem általában az egész könyvről: 
Nagyon tetszett, a Silver Bay -ig (mert tulajdonképpen azt olvastam később) rég volt könyv, ami ennyire megfogott volna. A regény egyes szám első személyben követi a főszereplő Csin életét, egészen koreai gyermek- és fiatalkorától hawaii-n eltöltött felnőtt éveiig. Az ő szemén keresztül nyerhetünk bepillantást a koreai illetve hawaii történelem és kultúra egy-egy szeletébe. Csin nagyon rokonszenves volt nekem, józan gondolkodású, szeretetre méltó szerettem az ő szemén keresztül nézni a világot. Maga a történet, az élete is nagyon érdekes volt, szerettem olvasni. Hawaii elgondolkodtatott a diszkriminációról, a rasszizmusról és a liberalizmusról, nem tudtam nem reflektálni a mostani helyzetre, és bár nem jutottam tulajdonképpen semmi konklúzióra, mégis jó volt kicsit más szemszögből nézni a dolgokra.

Hangulata, atmoszféra: 
Napfény, hőség, ültetvények, tenger, boldogság és nyomor. Néha sírtam, néha mosolyogtam, nem akartam letenni, nem akartam hogy elfogyjon :) - nagyon jó!

Ami nagyon tetszett benne: 
Az egész

Ami nem: 
A kritikus énemet megint elhagytam valahol, de nekem úgy tetszett ahogy volt :)

Külcsín (kívül-belül): 
A borítóval kicsit vegyesek az érzéseim, figyelemfelkeltő, de nem tetszik, hogy a védőborítón a lány arára is rátették a hibiszkusz virág mintát, ráadásul pirossal, olyan mintha himlőhely vagy zúzódás lenne (lehet ez utóbbi volt a cél?). A hátoldalon lévő varrógép nagyon szép, és a védőborító alatt lévő kicsit egyszerűbb narancssárga-sárga hibiszkusz mintát is nagyon szerettem. A lapok is nagyon jók, vastag, vajszínű papír, sok szép betűvel :)

Belbecs (nyelvezet, fogalmazás és hasonlók):
Magyar fordításban olvastam, szerintem jó volt a nyelvezete. Helyesírási, szerkesztési hibát nem vettem észre. Az jó lett volna, ha a koreaiul és hawaiiul meghagyott kifejezésekhez lett volna lábjegyzet, vagy a végén egy kis szószedet, így csak találgathattam, hogy mi mit jelent. Persze a google mindent tud, de nem voltam olvasás közben mindig gépközelben és lusta is voltam hozzá...

Értékelés: 

10/10

 Tuti újraolvasós :)

Könyv adatai: 
 
 Szerző: Alan Brennert
 Cím: Honolulu
 Eredeti cím: Honolulu
 Fordító: Páll Márta
 Kiadó: Tercium Kiadó
 Kiadás éve: 2012
 Oldalszám: 435
 Forrás: saját példány

Értékelés könyves oldalakon:
Moly: 90% 11 csillagozás alapján
Goodreads: 4,02 16096 db értékelés alapján

Jojo Moyes: Silver Bay

Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam: 
Láttam Jojo Moyes könyveket a könyves oldalakon, főként a Mielőtt megismertelek-et, jó értékelései miazz is tervbe volt véve ennek az olvasása, de aztán, ahogy az már lenni szokott, jöttek más könyvek. Viszont mikor ment a Mielőtt megismertelekből készült film a moziban, meglepő módon egy férfi kollégám ajánlotta megnézésre, nagyon elismerőn nyilatkozott róla. Ezt követően nem hagyhattam ki a film megtekintését, és Khaleesi és a szemöldökei nem hagytak cserben :D Viccet félretéve tényleg nagyon jó film volt, olyannyira hogy a megtekintése után rögvest el is akartam olvasni a folytatásával együtt. Csakhogy a megszokott e-book beszerző helyemen a Me before you sőt a még kinézett The One Plus One/Páros, páratllan sem volt elérhető, viszont megtaláltam a Paris for One-t (ami egy nagyon jó novella) és a Silve Bay-t is. Miután a párizsi novellát kivégeztem, elkezdtem hát olvasni a Silver Bayt is.

 A tartalmáról/fülszöveg: 

"When Mike Dormer heads out from London to a small seaside town in Australia to kick-start a hotel development, he expects just another deal. But Silver Bay is not just any seaside town, and the inhabitants of the eccentric ramshackle Silver Bay Hotel - the enigmatic skipper Liza McCullen, her ten-year-old daughter, and her legendary shark-catching aunt Kathleen, as well as the crews of the local whale-watching boats - swiftly begin to temper his own shark-like tendencies. He is left wondering who really has the greater right to the bay's waters. As the development begins to take on a momentum of its own, and the effect on the whales that migrate past the bay begins to reveal itself, Mike's and Liza's worlds collide, with dramatic results. New, unforeseen hazards emerge to confront both the creatures and the McCullen women. How close can you get, before you end up destroying what you love?"

Véleményem általában az egész könyvről: 
Elavarázsolt és teljesen a hatása alá vont. Sírtam és nevettem, nem akartam hogy véget érjen, és alig vártam hogy megtudjam hogyan is végződik. Váltott nézőpontú a történet, és részben emiatt is - számomra kicsit lassan indult be. Az elején nem igazán kedveltem meg a szereplőket, Kathleen-t és Hannah-t kivéve, és eleinte zavaró volt a narratíva váltás. Aztán megismertem egy kicsit mindenkit, "belerázódtam" a történetbe, és onnan alig akartam letenni. Szerencsére a mai napon volt is időm a könyv utolsó 3/4 részének befalására kivételesen :)
/giddy sense of freedom/

Hangulata, atmoszféra: 
Eleinte kicsit melankolikus, és később sem vidám, bár vannak mosolygós, napfényes, családias hangulatú részei a regénynek, de mégis belengi a Liza múltját övező rejtély és a készülő beruházás miatti feszültség.

Ami nagyon tetszett benne:
A helyszín, az első részek után a szereplők, a hangulata is nagyon jó volt. Tulajdonképpen imádtam az egész regényt. Ilyenkor mindig bajban vagyok, nehéz megmondani, pontosan mi volt a jó. Számomra nagyon érzékletes volt a könyv, szinte éreztem a tengert -illetve óceánt, a sót, a napfényt a szelet, a szereplők örömével és bánatával együtt.

Ami nem: 
Flavia de Luce óta, illetve Amadea Pite kritikája óta sokat gondolkodtam rajta, hogy a különböző regényekben megjelenített gyerekszereplők - különösen a Flaviához illetve ebben a tekinttben Hannah-hoz is hasonlóan koravén gyerekek ábrázolása mennyire tekinthető reálisnak. Sajnálattal kell közöljem, hogy úgy általánosságban nem jutottam semmi eget rengetőre. A helyzetem kicsit sajátos - nincs testvérem vagy saját gyerekem még akikből kiindulhatnék, viszont a sógornőm ilyesmi korú volt mikor megismerkedtünk, illetve a munkámból kifolyólag is sok gyerekkel találkozom. A valóságban és a könyvekben sem lehet általánosítani. Hannah karaktere szerintem reális lehet, el tudok képzelni egy ilyen kislányt mint ő.
Miután a könyv elolvasása által okozott élmény és eufória lecsillapodott bennem egy kicsit, elgondolkodtam azon is, hogy vajon az a bizonyos rejtély történhetett-e úgy, ahogy elvileg történt, de tulajdonképpen azt hiszem igen.
A könyv eleje valóban egy kicsit rázós volt, nehezebben sikerült ráhangolódnom, annyira nem kötött le, de aztán már nem volt gond.
A végét talán ki lehetett volna részletesebben fejteni, be lehetett volna még egy új nézőpont fejezetet szúrni, de az epilógussal tulajdonképpen lezárt, kerek történet az egész.
Akárhogy keresgélek olyan igazi belekötnivalót nem sikerül találnom. Lehetséges, hogy nem vagyok eléggé kritikus.

Külcsín (kívül-belül): 
E-book volt, úgyhogy nem tudom. A Kindle-m jól néz ki :)

Belbecs (nyelvezet, fogalmazás és hasonlók): 
Érthető, érzékletes nyelven volt megírva. A fogalmazás finomságaira angolul nem vagyok úgy kihegyezve mint magyarul, de mindenesetre nekem tetszett. A fejezetek elosztása világos, jól követhető volt, minden fejezet elején egyértelmű jelöléssel, hogy kinek a nézőpontjából olvassuk a dolgokat.

Értékelés: 

9/10 

Könyv adatai: 
 Szerző: Jojo Moyes
 Cím: Silver Bay
 Eredeti cím: Silver Bay
 Fordító: magyar fordítása ég nem jelent meg
 Kiadó: Hodder
 Kiadás éve: 2008
 Oldalszám: 392
 Forrás: Kinde e-book

Értékelés könyves oldalakon: Moly: -; Goodreads: 3.57 /5

Kate Morton: Felszáll a köd ( The House at Riverton / The Shifting Fog)

Rövidke visszaemlékezés a könyv olvasására, SPOILER-t tartalmazhat.

Sokáig kerülgettük egymást ezzel a regénnyel, annak ellenére, hogy már a magyar megjelenésekor nagyon el akartam olvasni, amikor a Könyvmolyképző adventi meglepetésként közölt egy részletet belőle. Szerettem volna papír formában megvenni de aztán mindig beelőzte valami fontosabb, és aztán a Bookdepository-n a Forgotten Gardent vettem meg mégis. Most pedig elektronikus formában került a kezembe, nem terveztem elolvasni, de az elkezdett cosy mystery sorozatok közül egyik sem volt még meg, ebbe meg csak beleolvastam, aztán berántott, és a végéig nem eresztett. A felépítése hasonló a Forgotten Garden-éhez, a múltbeli és jelenkori részek váltják egymást, előre tudjuk a végkifejletet, persze részletek nélkül, a feszültség egyre fokozódik, ahogy haladunk a visszaemlékezésekkel a végzetes éjszaka felé, és közben megismerjük Grace jelenét, a családját, és nagyjából a későbbi életét is. Az utolsó oldal elolvasása után nem minden keserűség nélkül csuktam be Kindle-t. Az járt a fejemben, hogy ennek nem így kellett volna történnie, még az utolsó pillanatban is lett volna más lehetősége Hannah-nak. De talán nem, nem volt senki aki Robbie-t visszatartsa. Meg persze ez az életben is így van, minden pillanatban lehetőségek sokasága áll előtted, de akkor ezt nem látod át, sokszor a pillanat törtrésze alatt kell döntened. Hiába a legjobban a happy end-et szeretem.

A könyv attól még nagyon tetszett, megszerettem Grace-t, Hannah-t, Rivertont, az atmoszférát. Kíváncsi lettem volna még többre Grace későbbi életére, Marcus apjára, hogy Ursula tudta-e, hogy Hannah-nak gyermeke született, egy csomó mindenre. Ezzel együtt így volt jó, ahogy volt.

Értékelés: 9/10

Könyv adatai: 

Szerző: Kate Morton

Magyar cím: Felszáll a köd
Eredeti cím: The House at Riverton ausztrál kiadás címe: The Shifting fog
Kiadás éve: 2007
Oldalszám: 599 oldal

Forrás: Kindle e-book

Olvastam: angolul, kb 2014. augusztus
Értékelés könyves oldalakon: Moly:  92% 306 csillagozás Goodreads: 3,92 /5
 (de a goodreads csillagfelfogása kicsit más: 1 - didn't like it=nem tetszett, 2 - it was ok= jó volt/elment, 3 - liked it = tetszett, 4 - really liked it= nagyon tetszett, 5 - it was amazing=lenyűgöző volt)

M. C. Beaton: Agatha Raisin

 #1. (Quiche of death) 

Sokszor hallottam már Agatha Raisin-ről, de a tartalom meg a borzasztó magyar címek meg borítók annyira nem voltak bizalomgerjesztőek, meg az ismertetők alapján is azt gondoltam hogy ez engem nem érdekelne. 

Most nem morbid ez a borító?

Visszafelé úton jutottam el mégis Agatha-hoz. A magyarul nemrég megjelent Daisy Darymple sorozatot reklámozzák Agatha-val, és amikor a Death at Wentwater Court után nem tudtam meg hozzájutni a második kötethez, valami hangulatában hasonlóra vágytam, ezért próbálkoztam meg mégis Agatha-val. A könyv első harmadában nagyon úgy tűnt, hogy eredetileg igazam volt, és nem nekem való ez, Agatha nagyon ellenszenves volt, és nagyon az agyamra ment. Aztán Agatha elkezdett megváltozni, és szép lassan megkedveltem. Bár a barátságunk kezdete döcögős volt, a könyv összességében hangulatos és izgalma volt, kíváncsi vagyok mi lesz még Agatha-val na meg a szomszédjával, úgyhogy biztosan olvasok még sorozatból.

Kicsit később sikerült elovasnom - angolul és Kindle-n - a sorozatot egészen az ötödik kötetig, amikor is úgy döntöttem, hogy bár vannak Agahtának szimpatkusabb időszakai, de végő soron mégiscsak annyira idegesítő, hogy ennyi elég volt belőle. 

Számozni nem tudnám, mert bár a krimiszálak jók, a címek morbidak és Agatha az egyik legidegesítőbb főhős akihez eddig szerencsém volt. 

Legyen 5/10 mert csak eljutottam valamiért az 5. kötetig.

Not so dead after all

Szinte magam számára is meglepő, hogy több, mint három éves a legutolsó bejegyzés. Annak fényében viszont, hogy január 2-án volt harmadik éve annak hogy elkezdtem dolgozni, talán mégsem olyan nagy meglepetés ez. Három sűrű év volt ez. Nagy váltás az egyetemi évekből az "nagy betűs" életbe átlépni, nem olyan könnyű 8 (9-10-24-26?) átdolgozott óra után még tevékenynek vagy egyáltalán ébernek maradni... Természetesen nem múlt el olvasás nélkül ez a három év, és nem meglepő módon az elolvasott regények száma még mindig felülmúlja az elolvasott szakkönyvekét... Hiába, csak nem tudok kibújni a bőrömből.

De a 3 év alatt sem felejtettem el a blogomat, csak valahogy nem találtam az időt és az energiát arra, hogy bejegyzéseket írjak az elolvasott könyvekről.
Nagy váltás volt, amikor megvettem 2013 őszén a Kindle Paperwhite 1-emet. Sokat lehetett akkoriban olvasni az e-book olvasókról, é csak eljutottam én is odáig, hogy némi gyűjtögetés után megvettem a sajátomat. (éééés imádom amúgy) Azóta jelentősen lecsökkent  fizikai formájukban megvásárolt könyvek száma, szakkönyvek kivételével amit képtelenség szinte e-bookban lapozgatni szinte minden könyvet a Kindle-n olvastam. És most hogyhogy mégis írok?
Több dolog játszik ebben közre. Hosszú idő után először olvastam mostanában ismét "igazi" könyveket, bár nem mintha Kindle-n nem olvastam volna remek könyveket, ezt most mégis el akartam újságolni. (amúgy valahogy tényleg más ez igazi könyv, bár a háttérvilágítás csak hiányzik néha...) Emellett most van egy szabad hétvégém (nem ügyelek yay!) és még életem párja is elment így egyedül vagyok és magányos és jut időm erre. Szóval a tervek szerint most lesz néhány bejegyzés, aztán hogy utána mi történik, ki tudja. Először következik két rövidke bejegyzés, melyet e telómon írtam már jó másfél éve :)