Köszöntés

Kedves olvasó, üdvözöllek  új blogomon. Remélem sikerül majd egy-két érdekes könyvvel kapcsolatban felkeltenem a figyelmedet!
A freeblog nemrégiben történt hibája után döntöttem úgy, hogy átjövök, de igazából nem az volt a fő ok, hanem az, hogy itt a sablonok sokkal könnyebben testre szabhatóak. Eddig is tervezgettem, aztán mindig úgy döntöttem, hogy ha másnak is sikerül csodaszép sablont freeblogra varázsolnia, akkor nekem is sikerülni fog, de sose boldogultam rendesen a html-el, nem is volt türelmem rájönni, és most valamiért átjöttem, és itt vagyok.
Remélem termékenyebb leszek ezen a friss és ropogós új blogon :))

Már most, így frissiben igyekeztem kicsit testre szabni a blogot, és máris jobban közelít ahhoz, amit anno elképzeltem :) Remélem nektek is tetszik! Ha a megjelenéssel kapcsolatban bármi meglátásod lenne (pl. nem jól olvasható a betűtípus, betűméret etc. miatt, vagy neked valami nem jelenik meg normálisan) akkor kérlek jelezd hozzászólásban! (Az oldalt kétféle monitoron fogom tesztelni, egy 1920x1080-ason és egy 1024x576-oson)

A blogon látható, ennél régebbi bejegyzések a régi blogról, a http://flameheart.freeblog.hu-ról lettek átemelve. Csak a könyvkritikákat emeltem át, más témájú bejegyzéseim maradtak ott, úgy tervezem, hogy az a blog továbbra is olvasható marad, csak nem bővül tovább.

Agatha Christie: Egy marék rozs

Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:

Az eredettörténet ebben az esetben nem különösebben érdekes, imádom Agatha Christie könyveit, ki is szeretném gyűjteni őket, és el is szeretném olvasni mindet :))
Ehhez a példányhoz hétvégi beszerzésem keretében jutottam hozzá, naggyon kedvező áron. De a gyűjtögetésről lesz még egy post...

A tartalmáról/fülszöveg:

Mr. Rex Fortescue gazdag ám kétes ügyletektől sem visszariadó üzletember. Amikor gyönyörű titkárnője behozza délelőtti teáját, megissza, majd heves görcsök közt meghal. Neele felügyelő hamar kideríti, hogy nem a teától – még a reggelijébe tettek lassan ható mérget. A gyanú így a családra terelődik s úgy tűnik, igencsak mindenkinek lett volna oka rá, hogy eltegye láb alól az öregurat. Nem áll gyanún felül a személyzet sem; fiatal, második feleségének alighanem szeretője van, különben miért végrendelkezett volna a jóképű fiatalember javára. Percy fiával üzleti nézeteltérései voltak (igaz, ő üzleti úton távol volt, de hátha a felesége?); lányát, Elaine-t nem engedte férjhez menni; s alighanem piszkos üzleteivel is szerzett magának egypár halálos ellenséget. A gyanúsítottak száma csökken ugyan, amikor a feleség teájába ciánkáli kerül, a mafla kis szobalányt pedig megfojtják, de az ügy semmivel sem lesz világosabb, amíg meg nem érkezik Miss Maripe a szerencsétlen szobalány egykori úrnője. A bölcs vénkisasszony addig-addig cseveg a ház népével, míg rá nem jön először a bűntettek különös körülményeit megmagyarázó gyerekversikére (ebből derül fény az egyik legérthetetlenebb körülményre, a Mr. Fortescue zsebében talált maréknyi rozsra) majd ki nem deríti az igazi tettest – aki természetesen a legjobb alibivel rendelkező, legvalószínűtlenebb személy.

Véleményem általában az egész könyvről:

Az Agatha Christie-től megszokott hangulat és minőség. Vidéki udvarház, ármánykodó rokonok, lelkiismeretes és kevésbé lelkiismeretes cselédek, és Miss Marple, aki mindenkivel kedvesen elbeszélget. A gyilkossághoz kapcsolódó gyermekversike természetesen ezúttal sem maradhat el. Nagyon tetszik, hogy gyakran belesző ilyeneket a könyvekbe, de azért elég elborultak gyerekversnek. De ne az angolokra dobjuk az első követ, ha egyszer itt van nekünk a Katalinka szállj el nevű kedves és gyengéd mondóka :))

Ami nagyon tetszett benne:

A hangulat, a jól ismert hagyományos, vidéki angliai, Christie-s atmoszféra. És az idézet amit Neele felügyelő midig emleget: "Felettébb kellemetlenek mindahányan." Nem egy kivételesen frappáns idézet, de nagyon kifejező :))

Ami nagyon nem:

Hát, hogy nagyon nem az túlzás, de volt egy dolog ami egy kicsit nem tetszett. Ha kíváncsi vagy mi az, jelöld ki a következő szakaszt. (spoileres)

Természetesen a végéről van szó. A gyilkosról. Arról, hogy megkedveltet velem valakit ez a gaz hölgy, elhiteti velem, hogy neki aztán tényleg nem is lett volna alkalma elkövetni, erre mégiscsak kiderül, hogy ő a gyilkos.

Értékelés:

9/10

Könyv adatai:

• Szerző: Agatha Christie
• Cím: Egy marék rozs
• Eredeti cím: A Pocket Full of Rye, 1953
• Fordító: Borbás Mária
• Kiadó: Európa Könyvkiadó
• Kiadás éve: 2002
• Oldalszám: 256

Ezt a könyvet a Könyvmolypárbajra terveztem elolvasni, de aztán közelgett a molyos "Egyszer egy" kihívás határideje, én pedig megörültem, hogy de jó, ezt úgyis el akartam olvasni, és megfeledkeztem arról, hogy a könyvmolypárbajos könyvek olvasását csak november 8 után szabadott elkezdeni.
 
borítókép forrása: pannonbook.hu

Eredetileg publikálva a http://flameheart.freeblog.hu/-n 2011. nov. 1. 20:45

Könyvmolyoknak párbaja

Csatlakoztam  a Könyvmolypárbaj második felvonásához. Ezeket a könyveket fogom olvasni, és írni róluk bejegyzést:

1. George R. R. Martin: A Storm of Swords
2. Benina: A boszorka fénye
3. Kerstin Gier: Zafírkék
4. Agatha Christie: Egy marék rozs
5. Philip Pullman: A borostyán látcső
6. Philip Pullman: Északi fény
7. Philip Pullman: A titokzatos kés

Pótlistám:

1. Agatha Christie: „Balhüvelykem bizsereg…”
2. Bosnyák Viktória: Lovessence – Lepkelány
3. Brandon Sanderson: Ködszerzet I-II. A Végső Birodalom
4. Carolyn MacCullough: Once a Witch
5. Cassandra Clare: The Clockwork Angel – The Infernal Devices 1
6. Christopher Paolini: Inheritance
7. Isla Dewar: Szájról szájra

Mint látjátok az alaplistából ellőttem egy könyvet, a kiírás szerint ugyanis tilos a könyvek elolvasását elkezdeni november 8. előtt, én azonban a hétvégén beszerzett Christie könyvek közül az Egy marék rozst vettem elő, mondván úgyis jelentkeztem a molyos "Egyszer egy" fedőnevű kihívásra, és elfelejtettem, hogy ez a Könyvmolypárbajban is benne van. Ehelyett természetesen választanom kell egy másikat a pótlistáról, amit szintén megrövidítettem egy könyvvel, mégpedig a Once a witch cíművel, amit pedig a "Trick or read! – Közeleg a Halloween!" kihívásra olvastam el. De még bőven van könyv amit elolvassak. Azt hiszem az új könyvkiválasztási stratégiám sem volt teljesen jó. Ugyanis a Csökkentsd a várólistádat! 2011 játékba valószínűleg belebukok, ugyanis a 12 könyvből 3-at olvastam el, a többi meg most egyszerűen nem érdekel, a Ködszerzet kivételével, amit ezúttal a pótlistára tettem fel. Viszont az eredeti hét könyvnek olyanokat választottam be, amiket már alig várom, hogy elolvassak, a Bíborhajú és a Storm of Swords illetve az Úr sötét anyagai trilógia is a polcomon illegeti magát, és én meg alig várom hogy végre olvashassam őket*., de 8.-ig még egy hét... De nem baj, holnap kiveszem a könyvtárból a Bartimaeus-trilógiát :D
Ezen kívül gondolkozom egy saját molyos-blogos kihívás létrehozásán is, meglátjuk mi lesz belőle, ha körvonalazódott bennem, írok róla.

Ezen felül "rendületlenül" járok suliba, és bár még mindig egészen hihetetlennek tűnik, hatodéves lettem. Rettegjetek, mert jövőre, ha az égiek is úgy akarják, orvos leszek...

Én már most nagyon félek... Tényleg alkalmas vagyok én erre? Diploma-pánik...
A hatodév pedig tényleg olyan nehéz, amitől féltem hogy olyan nehéz lesz, és jelen pillanatban nagyon utálom, de próbálok valami rejtett tartalékaimból egy kis lelkesedést és kitartást összekaparni. De jelenleg legszívesebben struccot játszanék, a homokba dugnám a fejem, és úgy tennék mintha mindez nem is én lennék. Be vagyok sz*rva na, ez az igazság. Vessetek meg érte, de ez van. Lehet hogy majd az év végén rettentő büszke és boldog leszek reménybeli diplomámmal a kezemben, de most nem érzem magam alkalmasnak ilyesmire :O
*És most tudok is olvasni, hiszen túl vagyok az épp aktuális szigorlatomon, a következő pedig csak januárban jön. Bár tegyük hozzá, hogy a belgyógyászat szigorlat anyagának megtanulásához kell ez a két hónap...

Eredetileg publikálva a http://flameheart.freeblog.hu/-n 2011. okt. 28. 15:17

George R. R. Martin: A Game of Thrones

A Song of Ice and Fire #1
A Pride and Prejudice után ismét egy angol nyelvű könyv. De ezúttal egy olyan, amit gond nélkül és gördülékenyen olvastam, jóllehet voltak ismeretlen szavak szép számmal, a megértést nem zavarták igazán. Ezt neked Lady Austen, mégis tudok angolul :P :D De azért azt hiszem a klasszikusok ezután szigorúan magyarul, a kortársak pedig továbbra is jöhetnek angolul :)

• Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:

Nem tudom hogyan, és miért, de az HBO-s sorozatig ez a könyv teljesen elkerülte a figyelmemet. Igaz, hogy nagyon szeretem a fantasy-t, de valahogy mégis sok klasszikus kimaradt, talán azért mert könyvesblogokból szedem a rágcsálnivalókat, és főként újdonságokkal találom szembe magam.
Egy szó mint száz, történt pedig, hogy a TV-sorozatok idei évadzárói után elszomorodtunk párommal együtt, hogy mi most mit fogunk nézni, és arra jutottunk, hogy kell valami új sorozat, de néha nagyon finnyásak tudunk lenni, és kissé tanácstalanok voltunk. Aztán a párom mondta, hogy van egy sorozat ami nekem való, olyasmi mint a Gyűrűk ura, és még egy sárkányos lány is van benne. Az első rész mégis sokáig nézetlen maradt, aztán mikor bekapcsoltam egy este, a drágám még el is kezdte, hogy nem biztos ám benne hogy erre ő kíváncsi, tulajdonképpen nekem találta. De addigra kicsit utánanéztem már hogy mi ez, kíváncsi lettem és megnézettem vele is :) Nem is kellett hozzá sok, és mindketten úgy tapadtunk a képernyőre mint két nyálas gumimaci, és amíg tartott a készlet, zsinórban néztük a részeket, naponta kettőt hármat, ami egyórás epizódok esetén vizsgaidőszakban különösen hasznos volt :D
Tudom, hogy a sorozat sokaknak nem tetszik, főként azoknak akik előbb olvasták a könyvet, de fordított helyzetből én másképp látom a dolgot, pláne, hogy a sorozat nélkül talán soha nem olvastam volna el a könyvet. A sorozat szerintem nagyon igényes, a látványvilág fantasztikus, méltó a Gyűrűk urás hasonlításokra. A forgatókönyv is jól lett összerakva, a szereplők jól kiválogatva, mindenki igazi karakter, nem papírmasé figura, jóllehet a történet és a szereplők is eltérnek kicsit a könyvtől. Szerintem egyes dolgok azért mert nem lehetett volna jól megvalósítani őket filmen, mások pedig valószínűleg a tervezett játékidő miatt, hogy beleférjen a történet egy-egy epizódba. Összességében nekem nagyon tetszett a sorozat. Először úgy terveztem, hogy most csak az első kötetet olvasom el, aztán majd a másodikat a második évad után, és így tovább sorban, de azt hiszem ezt nem bírom kivárni, pláne hogy a második évad csak áprilisban jön...

• A tartalmáról/fülszöveg:

"Long ago, in a time forgotten, a preternatural event threw the seasons out of balance. The cold is returning, and in the frozen wastes to the north of Winterfell, sinister forces are massing beyond the kingdom's protective wall. To the south, the King's powers are failing, and his enemies are emerging from the shadows of the throne. At the center of the conflict lie the Starks of Winterfell, a family as harsh and unyielding as the frozen land they were born to. Now Lord Eddard Stark is reluctantly summoned to serve as the King's new Hand, an appointment that threatens to sunder not only his family but also the kingdom itself. A heroic fantasy of lords and ladies, soldiers and sorcerers, assassins and evildoers who come together in a time of grim omens. The first volume in George Martin's series."

"In a world where the approaching winter will last four decades, kings and queens, knights and renegades struggle for control of a throne. Some fight with sword and mace, others with magic and poison. Beyond the Wall to the north, meanwhile, the Others are preparing their army of the dead to march south as the warmth of summer drains from the land. After more than a decade devoted primarily to TV and screen work, Martin (The Armageddon Rag, 1983) makes a triumphant return to high fantasy with this extraordinarily rich new novel, the first of a trilogy. Although conventional in form, the book stands out from similar work by Eddings, Brooks and others by virtue of its superbly developed characters, accomplished prose and sheer bloody-mindedness. Although the romance of chivalry is central to the culture of the Seven Kingdoms, and tournaments, derring-do and handsome knights abound, these trappings merely give cover to dangerous men and women who will stop at nothing to achieve their goals. When Lord Stark of Winterfell, an honest man, comes south to act as the King's chief councilor, no amount of heroism or good intentions can keep the realm under control. It is fascinating to watch Martin's characters mature and grow, particularly Stark's children, who stand at the center of the book. Martin's trophy case is already stuffed with major prizes, including Hugos, Nebulas, Locus Awards and a Bram Stoker. He's probably going to have to add another shelf, at least. Major ad/promo."

• Véleményem általában az egész könyvről:

Nagyszerű, nagyívű hihetetlenül izgalmas történet, jól felépített világ, érdekes szereplők, vér, szex és intrikák. Ser Martin érti a mesterségét, az egyszer biztos.
Itt egyetlen szereplő sem fekete és fehér, érezhetően hús vér karakterek a maguk hibáival, kicsinyességével és rövidlátásával, nem pedig egysíkú hősök, mindig bátrak, jók és önfeláldozóak.
És senki sincs biztonságban. Nem úgy mint az átlagos történetekben, amikor a legnagyobb izgalmak között is felsóhajtunk : "Á, a főszereplő úgyse fog meghalni." Ser Martin van olyan könyörtelen mint Cersei Lannister, és ha úgy hozza történet sodra igenis  elteszi láb alól akit akar. Ez a sorozatban igencsak meglepett, nem számítottam rá egyáltalán. A sorozatot látva már kiismertem a mestert ilyen szempontból, és tudtam is mi fog történni a könyvben, ettől azonban nem lett kevésbé megrázó, legfeljebb kevésbé meglepő.
Epikus történet, de nem a jó és a rossz gigantikus harca, hiszen itt nincs jó és rossz, mindenki elsősorban a saját és legfeljebb a családja oldalán áll. Ennek ellenére minden oldalon vannak nagyon is szerethető karaktarek, akik azért végső soron minden hibájukkal együtt jók, akiknek lehet nagyon drukkolni, de ami az egyiknek jó lesz az a másiknak lehet hogy nagyon nem... és ettől csak még jobb és izgalmasabb a történet.
Martinról több helyen is kiemelik hogy több szempontból is újat hozott a fanatsy világába, közte azzal hogy nyíltan ábrázolja a szexualitást.  Ez valóban így is van, azonban a sorozat után azt hittem a könyveben sok szexjelenet lesz, de a sorozathoz képest alig, és azok is egy-két szókimondó mondattal lettek elintézve. Nem mintha keveselltem volna :D csak minthogy ezt több helyen írták, azt hittem lesz benne olyan amin meg lehet botránkozni :))

• Ami nagyon tetszett benne:

Minden :) de különösen a történet szövevényessége és a karakterek. Rendkívül emberiek a szereplők, számtalan hibával és hiányossággal, esendőséggel. És persze a ravaszok kihasználják a másik naivságát és... nem tudom leírni de iszonyat jó az egész. Ezek a sok dimenziós karakterek a történet lelke, és őmiattuk lesz abszolút hiteles az egész.

• Ami nagyon nem:

Ilyen azt hiszem nem is volt. Az nem tetszik, hogy most nincs a kezem ügyében a következő kötet :)

• Értékelés:

100/10
Kiemelkedően jó könyv, nem csak hogy egyértelműen kedvenc, de ez valami olyasfajta magas színvonalú mestermunka, ami az én értelmezésemben szépirodalom is lehet. Mert meglehet hogy fantasy, de semmi könnyű nincs benne, súlyos és hiteles történet, mégis 100% szórakozás. Talán ez az egy szól a szépirodalmiság ellen? :P

Ajánlom azért Ser Martinnak, hogy ezt a nagyon jó véleményemet a hetedik (és elvileg befejező) kötetig fenntartsa... Mert most aztán nagyon magasak az elvárásaim a többi kötettel szemben.

• Könyv adatai:

Szerző: George R. R.Martin (Teljes név: George Raymond Richard Martin)
Cím: A Game of Thrones (A Song of Ice and Fire #1) magyarul: Trónok harca (Tűz és jég dala #1)
Kiadó: Harper-Voyager
Kiadás éve: eredetileg 1996 az én példányomé 2003
Oldalszám: 807
Forrás: saját könyv, ismét via bookdepository
Külcsíny: szép, tetszetősen vastag könyv, papírkötése ellenére jó minőségű, szerintem újraolvasás esetén sem fog szétesni. Kb egy heti forgatás után ránézve a borítóra viszont feltűnt, hogy basszus milyen hülyén állnak ennek a sárkánynak a fogai... a magyar kiadás sárkányos borítója szebb, de angolul ebből a kiadásból találtam olyat a bookdepository-nál amiből megvan és ugyonakkora méretű a többi kötet is.*


*:A City of Fallen Angels és az Eragon után meganultam hogy nem olyan egyszerű ez, hogy egy könyv egy kiadó ugyonakkora az angol könyvpiacon. Lásd pl. Twilight. Hiába Atom kiadás mind a 4 kötet, a Braking Dawn vmiért nagyobb alakú.

Eredetileg publikálva a http://flameheart.freeblog.hu/-n 2011. szept. 4. 22:59

Jane Austen: Pride and Prejudice

Avagy Kai és a klasszikus angol irodalom

Hosszú hallgatás után egy hosszú és rendhagyó könyvkritikával jelentkezem.

• Az élményről:

Több ezer vagy talán millió? ember egyik kedvenc regénye. Na, ezek azok az esetek ahol a dolog nem egészen úgy jön össze ahogyan az ember azt elképzeli.
Az első Jane Austen-em és vakmerően rögtön angolul kezdtem, emiatt meglehetősen felemás élmény lett.
Bár saját kissé önhitt megítélésem szerint elég jól tudok angolul és kortárs angol irodalmat minden nehézség nélkül szoktam olvasni, be kell valljam Miss Austen régies nyelvezete kissé kifogott rajtam, a szenvedő szerkezetek, a többszörösen összetett, gyakran három-négysoros mondatok, és a régies szavak. Egy szó mint száz, az angolomnak van még hová fejlődnie, és emellett a türelmemnek is, mert emiatt a köny a szokásos tempómnál jóval lassabbat kívánt volna, hogy minden mondatot gondosan elolvassak és értelmezzek, hogy rájöjjek melyik tagmondat kire-mire vonatkozik. Ez egy darabig működött is, szépen lassan nagyjából megértettem miről van szó, de aztán kezdett beindulni a történet, én meg haladtam volna csak nem tudtam, és így naponta csak egy-két órára volt türelmem a dologhoz, aztán regényhez méltatlan módon elálmosodtam és elvonultam aludni. Pénteken pedig az történt hogy megérkezett a hőn várt Game of Thrones (kissé megtépázott angol önbizalmam miatt kicsit félek milyen lesz a megértésem). Nagy önuralmat igényelt, de a belelapozgatáson, megnézegetésen és a végén lévő függelék olvasgatásásán kívül nem történt mélyebb ismerkedés.
A klasszikus irodalomhoz talán a nagy hőség miatt sem volt már annyi türelmem, meg tényleg látni szerettem volna merre alakul a történet, így levadásztam egy magyar példányt is, és a felétől kezdve először elolvastam egy bekezdés angolt, aztán magyarul azokat a részeket amit nem értettem, aztán megint az angolt. Ezt viszont  elég fárasztónak találtam, és aztán már csak a magyar változatot olvastam csak az utolsó 120 oldalon.
Maga a történet tetszett, sokkal jobban is tetszett volna azt hiszem ha most nem kínzom magam az angollal, de be akartam bizonyítani, hogy megy ez nekem, csak aztán nem volt hozzá türelmem, illetve ismételten rájöttem hogy regényeket a szórakozás kedvéért olvasok, és semmi kedvem 30 Celsius fok felett kínozni magam, illetve még sokat szeretnék olvasni és szórakozni amíg el nem kell kezdenem a szülészetre készülni.
Azért nem volt új élmény az érthetetlen angol, korábban jártam már így Agatha Christie-vel (még gimiben de azóta is csak magyarul olvasom), Ruyard Kipling Kim-jével és Carson McCullers Magányos vadász a szív című regényével, de azt hittem azóta fejlődött az angolom, mert azóta meglehetősen sokat olvastam már angolul. Tulajdonképpen valamennyit fejlődött is, mert amikor volt türelmem lassan olvasni, egész jól megértettem, csak ez a türelem sajnos nem tartott ki 370 oldalon kersztül.
De azt hiszem most már nem ártana a könyvről is írnom:

• Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:

A kuponvilágtól vettem pár hónapja egy Libri-s könyvutalványt, 500 ft volt és 2000-et ért, de minimum 4000-ért kellett vásárolni. Mivel a lejárati határidő közelgett, ideje volt elkölteni. Extrákra költhető pénzem most sem votl sok, így nem akartam a 4000 túllépni. Mivel pár hónapja megszereztem a Crowfield átkát akcióban egy 1000-ért, és nagyon tetszett, a folytatást is szerettem volna polcomon látni. Az akcióban csak 90 ft különbség volt a puha és kemény borító közt, így már nem, demivel az első kemény volt, így ezt is ilyennek szerettem volna, ami kemény 3000 ft-ot taksál. A 4000-hez így csak 1000 hiányzott, és ebben az árketegóriában kevés olyan könyv volt a librinél ami tetszett, de feltűnt, hogy nagyon sok angol nyelvű klasszikus van az 500-1000 ftos árkategóriában, így ezek közülk a Pride and Prejudice-ra esett a választásom. Hatalmas klasszikus, mindenki szereti, én meg soha nem olvastam még egyetlen Austen-t sem, csak az Értelem és érzelmet láttam filmen, illetve ez anyukámnak könyvebn is megvan, így egyértlmű volt, hogy a másik legismertebb könyvet választom bár még az Emma is vonzott, de aztán ezt választottam mert az Emmáról elég vegyes kritikákat olvastam.

• A tartalmáról/fülszöveg:

"Austen's best-loved tale of love, marriage and society in class-conscious Georgian England still delights modern readers today with its comedy and characters. It follows the feisty, quick-witted Elizabeth Bennet as her parents seek to ensure good marriages for her and her sisters in order to secure their future. The protagonists Darcy and Elizabeth learn much about themselves and those around them and Austen's expertly crafted comedy characters of Mrs Bennet and Mr Collins demonstrate her great artistry as a writer."

• Véleményem általában az egyész könyvről:

Mint említettem nyelvi és türelmi nehézségek miatt vegyes élmény volt. Ettől eltekintve viszont nagyon tetszett, bár így jóval kisebb hatást tett rám mintha az egészet magyarul olvastam volna.

• Ami nagyon tetszett benne:

Az érzelmek érzékeny ábrázolása. Elizabeth-et nagyon megkedveltem.

• Ami nagyon nem:

Az hogy ilyen nehezen értettem az angol verziót.

• Értékelés:

8/10

• Könyv adatai:

Szerző: Jane Austen  
Cím: Pride and Prejudice
Kiadó: Collins Classics Harper-Collins Publishers
Kiadás éve: eredetileg 1813, ez a kiadás 2010
Oldalszám: 373
Forrás: saját könyv.
Külcsíny: Tetszetős könyv, jó mértet, szép papír, erős könyv, a borító is hangulatos, de azért vmi szebb lányt is tehettek volna rá :)

Eredetileg publikálva a http://flameheart.freeblog.hu/-n 2011. szept. 4. 22:05

Cassandra Clare: City of Bones (Mortal Instruments 1.)

Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:
A Mortal Instruments trilógiát ugyan már olvastam decemberben, sőt év könyvének is választottam, de amikor megérkezett, jól meg kellett nézegetnem, és persze bele is olvastam, sőt el is kezdtem újraolvasni, aztán az eheti vizsgám után be is fejeztem. Eredetileg Gigi-nél olvastam a könyvről, fel is került a várólistámra. Aztán mikor decemberben kezdett elegem lenni a minden másnap egy demó és egy karácsonyi keresztbeszervezés sorozatából, akkor letúrtam a netről egy magyar e-book-ot, és nekiestem. Persze mikor végeztem vele, el kellett olvasnom a második részt is, aztán pedig a harmadikat is (azt már angolul) és természetesen nagyon tetszett. Januárban pedig a karácsonyra kapott pénzből meg is rendeltem a trilógiát.
A tartalmáról/fülszöveg:

"When Clary Frey heads out to Pandemonium Club in New York City, she hardly expects to witness a murder. Much less a murder comitted by three teenagers covered with odd markings. This is Clary's first meeting with the Shadowhunters, warriors dedicated to ridding the earth of demons—and keeping the odd werewolves and vampires in line. It's also her first meeting with gorgeous, golden-haired Jace. Within twenty-four hours Clary is pulled into Jace's world with a vengeance, when her mother disappears and Clary herself is attacked by a demon. But why would demons be interested in an ordinary mundane like Clary? And how did she suddenly get the Sight? The Shadowhunters would like to know. . . . "

"Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán? Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék..."

Véleményem általában az egyész könyvről:
Röviden és tömören: Imádom :) Egy igazi jó kis YA urban fantasy. Pörgős, fordulatos, letehetetlen, és a világ is jól ki van dolgozva. A szereplők szerethetőek és hitelesek.
Hangulata, atmoszféra:
Hangulatteremtésből (is) ötös a könyv. Megszerettem New York-ot :) pedig nem vagyok az a nagyvárosi lány. A fogalmazás nagyon érzékletes, mindent láttam magam előtt ahogy olvastam, és az érzések is jól voltak megjelenítve, nagyon jól átjön minden, ahol kell szinte tapintható a feszültség, de nevetni is lehet mert a megfelelő helyeken vicceket helyezett el az írónő. A helyszínek közül nagyon tetszett Clary-ék lakása meg az Intézet.
Ami nagyon tetszett benne:
Minden :) A történet, a szereplők, a helyszínek. Egy fantasy-nél nagyon fontos a világ leírása és kibontása, és itt ez nagyon jól sikerült. Van az angol borítón egy idézet Meyer-től (elvileg), hogy: "The Mortal Instruments series is a world I would love to live in" És ez szerintem is igaz! Nagyon tetszenek a Démonvadászok, a fegyvereik, ruháik, jeleik, minden! Kicsit olyan steampunk-os :)
Ami nagyon nem:
Ilyen nem volt :)
Értékelés:

10/10

Könyv adatai:
Angol kiadás:

• Szerző: Cassandra Clare
• Cím: City of Bones
• Kiadó: Margaret K. McElderry Books
• Kiadás éve: 2008
• Oldalszám: 485
• Forrás: saját könyv

Magyar kiadás:

• Szerző: Cassandra Clare
• Cím: Csontváros
• Fordító: Kamper Gergyely
• Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
• Kiadás éve: 2009
• Oldalszám: 468

Külcsíny:
Ez most nagyon fontos szempont volt, mert úgy éreztem, jó mélyen e zsebembe nyúltam érte, bár egy-egy orvosi könyvemért ennek többszörösét is kiadom (illetve anyukám) és még olcsóbb is volt, mintha a magyar kiadást vettem volna meg, de most a karácsonyt követő pénzügyi válságban mégis nagyon soknak éreztem a 24 eurót érte, pedig a 90%a ajándék pénz volt, amit nem akartam felélni, hanem valami maradandó, megfogható dolgot szerettem volna venni belőle.
Lényeg a lényeg, hogy mikor megérkezett a box-set, alaposan megnézegettem. Maga a doboz nem olyan mint a HP 1-4 box set-emé, annak tök vastag és kemény kartonból van, ez meg ilyen vékony, fényesre nyomott kartonból, talán emiatt is sérült meg már a szállítás előtt a sarkain és a szélein. De a könyvek benne sértetlenül maradtak, erre mindenképpen jó volt a doboz, meg a fólia. És maguk a könyvek gyönyörűségesek! A képeken nem látszik, de a borító metálosan csillog, és a cím domborúra van nyomva. Nagyon szeretem nézegetni és simogatni :) (nem is vagyok könyv fetisiszta) A borítón lévő kép is jó, bár szerintem Jace-nek nem ilyen álla és szája van, meg a jeleket is rúnaszerűbbnek képzelem, de sebaj :D
Akik még olvasták:

• Gigi
• Amadea
• FFG

Eredetileg publikálva a http://flameheart.freeblog.hu/-n 2011. jan. 29. 0:27

J. R. R. Tolkien: A woottoni kovácsmester

Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:
Gyűrűk ura rajongásom kezdete óta figyelem a könyvesboltok polcain az író nevét viselő könyveket, így természetesen felfigyeltem már erre is, de annyira nem keltette fel az érdeklődésemet eddig, hogy meg is vegyem. Most azonban az alexandra.hu  akciójában 499-ért meg tudtam szerezni, és lecsaptam rá, és egy vizsgám után délután el is olvastam.
A tartalmáról/fülszöveg:
"Valamikor régen volt egyszer egy falu. Nagy-Woottonnak hívták. Réges-régóta élt itt egy szokás, mely megkülönböztette az összes többi falutól a kerek világon. 24 évente ugyanis itt tartották meg a Jó Gyerekek Lakomáját, ahol a Szakács felszolgálta a Nagy Tortát. Gyönyörű torta volt az, édes és hatalmas. Ám történt egyszer, hogy a Nagy Torta ősi receptjét egy botcsinálta Szakács új összetevővel egészítette ki: egy tündércsillaggal. Nem tudta, hogy az a gyermek, aki lenyeli a csillagot, megkapja a tündérek nyughatatlan vándorlelkét csakúgy, mint a jogot, hogy beléphessen Tündérországba."
Véleményem általában az egész könyvről:
A Giles-hoz hasonlóan rövidke kis regény, körülbelül egy óra alatt kivégeztem, de lehet hogy annyi sem volt. Hasonlóan könnyed, hangulatos meseregény.

Értékelés:

• 9/10

Könyv adatai:

• Szerző: J. R. R. Tolkien
• Cím: A wootoni kovácsmester
• Eredeti cím: Smith of Wootton Major
• Fordította: Békési József
• Kiadó: Szukits Könyvkiadó
• Borító:Szendrei Tibor
• Illusztrációk: Kelemen István
• Kiadás éve: 2002
• Oldalszám: 59
• Forrás: saját könyv

Külcsíny:
Ezzel nem igazán vagyok megelégedve. A Szukits Könyvkiadó nemigen tiszteli meg Tolkien könyveit méltó borítóval. Többen is hasonlóan bugyuta ábrázatúak a szereplők, nem tudom, vajon mindegyik Szendrei Tibor remekműve-e. Párom szerint ezen a könyvön olyan arcot vágy a kovács, mintha sokszor verte volna magát tökön a kalapáccsal, és most igyekezne nem megismételni :D Hát, nem tudom, mindenesetre nem túl értelmes az ábrázata :)) Maga a könyv érezhetően jobb minőségű mint a Fátum Ars-é (ők adták ki először csak úgy, mint a Giles-t) de az ő borítójuk ez esetben is mérföldekkel jobb. Bár azt írtam, hogy nem volt baj az említett másik könyv esetén az újrapapírral, azért sokkal jobban szeretem, ha erre a vastag, vajszínű papírra nyomtatják a könyveket. Viszont azokat a szintén rémesen bugyuta rajzokat nem kellett volna belerakni :S Ezek a rajzok inkább karikatúrák és egyáltalán nem illenek a könyv hangulatához. Oké, hogy ez meseregény, de könyörgöm, ez nem jelenti azt, hogy bugyuta borító és idétlen rajzok kellenek hozzá...

Remélem, hogy a Szukits talál jobb illusztrátorokat, vagy egy másik kiadó újra kiadja majd Tolkien életművét, szép borítókkal, és bugyuta illuszrációk nélkül. Amúgy nincs bajom azzal, ha vannak rajzok egy könyvben, sőt (pl az Anne Shirley sorozatban nagyon szépek voltak, hiába na az Európa jobban tudja mitől döglik a légy).Azért a Szukits se ront el minden könyvet, pl a Tolkian meséi az jó lett. De a Gyűrű keresése borzalmas, esküszöm ha sok pénzem lesz átköttetem az enyémet... Szegény Frodó meg Gimli, bár igazából mindenki borzasztó a borítón...





Eredetileg publikálva a http://flameheart.freeblog.hu/-n 2011. jan. 22. 23:58

J. R. R. Tolkien: Giles, a sárkány ura

A regény a Szukits Kiadó gondozásában A sonkádi Egyed gazda címen jelent meg.

Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:

Mint azt megírtam pár posttal ezelőtt, 2010 legnagyobb csalódást okozó olvasmányélményeiről nagy vonalakban megírtam már a bejegyzést, ebből kettőt publikáltam is. Aztán jött egy izzasztó vizsga, az azt követő magamhoz térés, és valahogy nem jutottam odáig, hogy a többit is publikáljam. Meg aztán úgy gondoltam, kicsit egysíkú lenne csupa egyformán negatív kritikát sorakoztatni egymás után. Meg akartam írni az első helyezett Mortal Instruments bejegyzését, de nem jött az ihlet. Viszont egy hazai aukciós oldalon kiszemeltem magamnak a címben szereplő Tolkien mű első magyarországi kiadásának egy példányát. Kis hazánkon belül gyorsabb a posta mint a ködös Albionból, így gyorsan megkaptam, és a vizsgám után kikapcsolódásként el is tudtam olvasni.

A tartalmáról/fülszöveg:

Giles gazda a Parányi Királyság lakóinak békés, elégedett életét éli. Van szép nagy földje, elegendő munkája és takaros felesége. Kutyája, Garm fölöttébb hűséges, azonban nem veti meg a kóborlást sem. Nem szólna azonban legenda a gazdáról, ha a dolog ennyiben marad, és nem érkezik meg az óriás, majd kisvártatva egy sárkány is.

avagy - Aegidi Ahenobarbi Julii Agricole de Aammo Domini de Domito Aule Draconarie Comitis Regni Minimi Regis et Basilei mira facinora et mirabilis exortus - azaz a nép nyelvén a Házisárkány urának, Rusnyaférged grófjának, Kiskirályság királyának, Egyed gazdának fölemelkedése és csodálatos kalandjai.

Véleményem általában az egyész könyvről:

Vékony, kis alakú könyv, mindössze 150 oldal, nagy betűkkel nyomtatva, tehát pár óra alatt kiolvasható. A regény Tolkien könnyedebb, mesésebb művei közül való, amely nem éri ugyan utol a Kóborló és a varázslót vagy a Hobbitot, de kellemes olvasmány, megéri elolvasni.

Hangulata, atmoszféra:

Napfényes :) Szinte láttam magam előtt a zöldellő dombokat, és a békés kis parasztházikókat.

Ami nagyon tetszett benne:

A karakterábrázolás. A regény rövid, de Tolkien pár mondattal remekül elénk rajzolja szereplőinek személyiségét. Az egyik legnagyobb egyéniség Garm, a kutya, őt nagyon megkedveltem. Ebből, és a Kóborló és a varázslóból kiindulva, az hiszem, hogy Tolkien nagyon szerette a kutyákat :)

Ami nagyon nem:

Ilyen nem volt.

Értékelés:

• 9/10

Könyv adatai:

• Szerző: J. R. R. Tolkien
• Cím: Giles, a sárkány ura
• Eredeti cím: Farmer Giles of Ham
• Fordította:Német Anikó
• Kiadó: Fátum-Ars - Merényi Könyvkiadó Budapest
• Kiadás éve: 1996
• Oldalszám: 151
• Forrás: saját könyv

Külcsíny: Kis alakú, keménykötésű könyv, tetszetős borítógrafikával. A borító és a cím is jobb szerintem mint A sonkádi Egyed gazdáé. A keménykötés felső fényes rétege sajnos kicsit celofánszerű, és felbuborékosodik. A könyvet kézbe véve mérete ellenére is meglepően könnyű, lehet azért, mert újrapapírból készült, de nem abból az ócska sötétszürkéből mint a ponyvák, hanem egy kellemesebb világosszürke fajtából. Összességében a borító felhólyagosodását leszámítva kellemes kiszerelésű könyv. Aki(k) még olvasták:

• Christina alias Pöfivonat

Eredetileg publikálva a http://flameheart.freeblog.hu/-n 2011. jan. 17. 22:17

Daniel Kehlmann: A világ fölmérése

Daniel Kehlmann: A világ fölmérése

Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam

Szintén könyves blog, viszont tuti hogy *Sam** bejegyzése volt a ludas. http://konyvmolyok.blogspot.com/2010/06/daniel-kehlmann-vilag-folmerese.html Az oldal keresője ezt sem lelte meg, de ebben az esetben biztos voltam a forrásomban és a google megtalálta.

A tartalmáról/fülszöveg

Két öreg, kissé bogaras tudós ember (Alexander von Humboldt és Carl Friedrich Gauss) először 1828-ban találkozik Berlinben, hogy a tudomány érdekében összefogjanak. A világot járt felfedezőnek és a szobájába zárkózó tudósnak azonban csak egy közös vonása van: a szenvedélyes tudásvágy. A szerző humorral teli, élvezetes stílusban meséli el a két zseni életét, sikereiket és kudarcaikat, kötéltáncukat nagyság és nevetségesség határán. A regény rafinált játék a tényekkel és fikcióval; különös fantáziával, erővel és ragyogó technikával megírt mű.

Véleményem általában az egyész könyvről

Még két ilyen nyavalygó frátert mint akik ebben a könyveben szerepelnek... Ennél a két zseniális embernél fárasztóbb karaktert nehezen találni az irodalomban, annyi tuti. Illetve Gauss egy hisztis vén... Humbolt pedig csak simán Aspererger szindrómában szenved. Én is szenvedtem velül együtt. A könyvmolyok értékelése alapján nagyon ráindultam, de félig olvasottan ment vissza a könyvtárba

Ami nagyon tetszett benne

Semmi.

Ami nagyon nem

Az hogy az a "humorral teli, élvezetes stílus" nekem nagyon nem jött át. Ezt azt hiszem említettem már egy bejegyzésben, de egyik este lefekvés előtt véletlenül belöktem az ágy alá, és csak akkor halásztam ki mikor vissza kellett vinnem a könyvtárban. Általában nem bánokilyen méltánytalanul a könyvekkel, de ez esetben semmi indítékom nem volt hogy előszedjem. Párszor eszembe jutott hogy csak végig kellene olvasni, de gyorsan elvetettem az ötletet.

Értékelés: 3/10 de csak mert megtudtam egy két érdekességet a térképekről.

Könyv adatai

Szerző: Daniel Kehlman

Cím: A világ fölmérése

Kiadó: Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft.

Kiadás éve: 2006

Oldalszám: 293

Forrás: egyetemi könyvtá

Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:
Természetesen ez esetben is könyves blog, méghozzá *Sam** bejegyzése a könyvmolyoknál hozta meg a kedvem hozzá.
A tartalmáról/fülszöveg:
Két öreg, kissé bogaras tudós ember (Alexander von Humboldt és Carl Friedrich Gauss) először 1828-ban találkozik Berlinben, hogy a tudomány érdekében összefogjanak. A világot járt felfedezőnek és a szobájába zárkózó tudósnak azonban csak egy közös vonása van: a szenvedélyes tudásvágy. A szerző humorral teli, élvezetes stílusban meséli el a két zseni életét, sikereiket és kudarcaikat, kötéltáncukat nagyság és nevetségesség határán. A regény rafinált játék a tényekkel és fikcióval; különös fantáziával, erővel és ragyogó technikával megírt mű.
Véleményem általában az egyész könyvről:
Még két ilyen nyavalygó frátert mint akik ebben a könyveben szerepelnek... Ennél a két zseniális embernél fárasztóbb karaktert nehezen találni az irodalomban, annyi tuti. Gauss egy hisztis vén... Humboldt pedig csak simán Aspererger szindrómában szenved. Én is szenvedtem velül együtt. A könyvmolyok értékelése alapján nagyon ráindultam, de félig olvasottan ment vissza a könyvtárba.
Hangulata, atmoszféra:
Ez eléggé változó volt. A Gaussról szóló részek neurotikusak és depresszívek voltak, olyan szürke esős hangulatuk volt; úgyhogy ezeket nem nagyon élveztem. Humboltdt-nál volt egy két hangulatosabb, kalandozós felfedezős rész, de aztán jobbára már ők is csak szenvedtek a moszkitóktól meg a sárgaláztól, vagy a hidegtől és megfagyásról. Ok, hogy tudom hogy a valóságban sem egy kellemes kis gyalogtúra volt a földrészek feltérképezése, de attól ez még nem tette élvezetesebbé az olvasást. Olyan vagyok tudom, de ez van.
Ami nagyon tetszett benne:
Semmi.
Ami nagyon nem:
Az, hogy az a "humorral teli, élvezetes stílus" nekem nagyon nem jött át. Illetve borzasztóan zavart ahogy Humboldt a társával bánt. Szüksége volt rá, hogy ott legyen vele, de mégis úgy csinált mintha neki semmi szerepe nem lett volna a felfedezéseikben. Nem gonoszságból, vagy számításból, hanem eszébe se jutott megemlíteni. A könyv végzete végül az lett (ezt említettem már egy korábbi bejegyzésben) hogy egyik este lefekvés előtt véletlenül belöktem az ágy alá, és csak akkor halásztam ki mikor vissza kellett vinnem a könyvtárba. Azt hiszem ez elárulja, milyen érdeklődéssel olvastam. Pedig sokáig próbáltam megőrizni a pozitív hozzáállásomat, de nem sikerült. Általában nem bánok ilyen méltánytalanul a könyvekkel, de ez esetben valahogy semmi indítékom nem volt hogy előszedjem a pormacskák mellől. Nem lett semmi baja :) Párszor eszembe jutott hogy csak végig kellene olvasni, de gyorsan elvetettem az ötletet.
Értékelés:
3/10 de csak mert megtudtam egy két érdekességet a térképekről.
Könyv adatai:

• Szerző: Daniel Kehlman
• Cím: A világ fölmérése
• Kiadó: Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft.
• Kiadás éve: 2006
• Oldalszám: 293
• Forrás: egyetemi könyvtár

Please note: az olvasás során egyetlen könyvnek sem esett bántódása

Eredetileg publikálva a http://flameheart.freeblog.hu/-n 2011. jan. 10. 11:29

Szerb Antal: A pendragon legenda

Szerb Antal: A pendragon legenda

Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam

Természetesen könyvesblogban. Csakhogy fogalmam sincsen melyikben, úgy emlékeztem hogy a könyvmolyoknál olvastam róla egy lelkesítő bejegyzést - úgy látszik nem, e keresőjük nem találja. Aztán Amadeára gyanakodtam, de nála sem találtam róla kritikát, úgyhogy dunsztom sincs. Mindenesetra valami oylasmit írt ez a rejtélyes blogger, hogy izgalmas forduatos meg olvasás közben teljesen kiművelődik az ember annyi minden van benne a történelemről és a világ egyéb dolgairól. Ezek alapján jó magasra tettem a lécet és egy Sherlock Holmes - Da Vinci kód intellektuális keverékére számítottam Ende-i bölcsességgel megtöltve. Nem nyert.

A tartalmáról / fülszöveg

Egy fiatal magyar tudós XVII. századi misztikusok után kutat a British Museum könyvtárában. Earl of Gwynedd, a Pendragon család feje meghívja várába, és Mrs. Eileen St. Claire, egy csodálatos fiatal nő, titokzatos gyűrűt küld az earlnek az ifjú tudóssal.

Így kezdődik Szerb Antal egyedülállóan izgalmas, nagyszerű szatirikus detektívregénye, amely a legendákkal teli, varázsos walesi tájra viszi el az olvasót, ahol a képzelet szülte kísértetvilág a kor valóságos kísérteteivel ütközik össze egy hatalmas örökségért folyó izgalmas hajsza keretében.

Véleményem általában az egyész könyvről

Szóval azt hittem egy jó kis titkos-nyomozgatós-angol kastélyos könyv lesz, de nem. Bár végül pont ott verte ki a biztosítékot, ahol anno a Da Vinci kód is, ahol Sophie biztosítéka is lecsapott. Miért kellezt mindig belepakolni? Ennyire izgatja a voyeruourizmus a pasikat (pasi írókat)? De amúgy kb az volt a bajom a könyvvel, mint SPG-nek is, hogy a történetnek nincs valódi megoldása, a rejtély számomra megoldtlan maradt, és ez olyan céltalanná meg értelmetlenné tette a könyvet. A főhős az elején szimpatikus volt, de aztán egyre inkább kezdett az agyamra menni, az elmélkedéseival a nőkről illetve a két női szereplőről. Hogy lehet egy pasi ilyen töketlen és nyavalygós de mégis érzéketlen?! Ok, értem hogy elvileg szatirikus a regény, de nem éreztem ki belőle az iróniát.

http://olvasonaplo.blog.hu/2007/06/26/szerb_antal_a_pendragon_legenda

Ami nagyon tetszett benne

Nagyon semmi sem tetszett benne, bár az eleje a British Museum könyvtárában játszódó jelenetekkel egyész ígéretes volt. Szeretem a szép régi olvasótermeket, ezt is olyasminak képzeltem el mint a DE főépületben, csak nagyobbnak.

Ami nagyon nem

Úgy az egész. Az említett dolgai a főszetreplőnek, de még inkább az a bizonyos kis voyuerkodós szexjelenet ott a vége felé. Nem tartom magam prűdnek, de ez valamiért nagyon taszít. De ezt még el tudtam volna nézni, ha van valami megoldása, lezárása a regénynek, de úgy éreztem, hogy ez elmaradt.

Értékelés

5/10

Könyv adatai

Szerző: Szerb Antal

Cím: Pendragon legenda

Kiadó: Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft.

Kiadás éve: 2005

Oldalszám: 420

Forrás: egyetemi könyvtá

Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam
Természetesen könyvesblogban. Csakhogy fogalmam sincsen melyikben, úgy emlékeztem hogy a könyvmolyoknál olvastam róla egy lelkesítő bejegyzést - úgy látszik nem, a keresőjük nem találja. Aztán Amadeára gyanakodtam, de nála sem találtam róla kritikát, úgyhogy dunsztom sincs. Mindenesetre valami olyasmit írt ez a rejtélyes blogger, hogy ez egy izgalmas és fordulatos regény, melynek olvasása közben teljesen kiművelődik az ember annyi minden van benne a történelemről és a világ egyéb dolgairól. Ezek alapján jó magasra tettem a lécet, és amolyan egy Sherlock Holmes - Da Vinci kód intellektuális keverékére számítottam Ende-i bölcsességgel megtöltve. Nem nyert.
Aki úgy érzi, hogy fanyalgásom helyett inkább pozitív kritikát olvasna, ajánlom figyelmébe Heloise vagy Miestas egyaránt nagyszerű bejegyzését. Ez esetben véleményünk ugyan nem egyezik, viszont ők frappáns kritikákat írtak :)
A tartalmáról / fülszöveg
Egy fiatal magyar tudós XVII. századi misztikusok után kutat a British Museum könyvtárában. Earl of Gwynedd, a Pendragon család feje meghívja várába, és Mrs. Eileen St. Claire, egy csodálatos fiatal nő, titokzatos gyűrűt küld az earlnek az ifjú tudóssal. Így kezdődik Szerb Antal egyedülállóan izgalmas, nagyszerű szatirikus detektívregénye, amely a legendákkal teli, varázsos walesi tájra viszi el az olvasót, ahol a képzelet szülte kísértetvilág a kor valóságos kísérteteivel ütközik össze egy hatalmas örökségért folyó izgalmas hajsza keretében.
Véleményem általában az egyész könyvről:
Szóval azt hittem egy jó kis titkos-nyomozgatós-angol kastélyos könyv lesz, de nem. Bár annyiban bejött a számításom, hogy végül pont ott verte ki a biztosítékot, ahol anno a Da Vinci kód is, ahol Sophie biztosítéka is lecsapott. Miért kell ezt mindig belepakolni? Ennyire izgatja a voyeruourizmus a pasikat (pasi írókat)? De amúgy kb az volt a bajom a könyvvel, mint SPG-nek is, hogy a történetnek nincs valódi megoldása, a rejtély igazából megoldtlan maradt, és ez olyan céltalanná és értelmetlenné tette a könyvet. A főhős az elején még szimpatikus volt, de aztán egyre inkább kezdett az agyamra menni, az elmélkedéseival a nőkről illetve a két női szereplőről, meg a szerelemről. Hogy lehet egy pasi ilyen töketlen és nyavalygós de mégis érzéketlen?! Ok, értem hogy elvileg szatirikus a regény, de ez engem inkább idegesített. Lehet nem véletlen, hogy nem bölcsész a párom :P
Hangulata, atmoszféra: A könyv hangulatteremtésből ötös, megvolt a kaland, a titokzatosság érzése, a Pendragon kastély rejtélyes és kicsit ijesztő atmoszféréja, az angol táj napfényes zöldje, szóval ez hibátlan volt. A történettel és a szereplőkkel volt bajom.
Ami nagyon tetszett benne:
Nagyon semmi sem tetszett benne, bár az eleje a British Museum könyvtárában játszódó jelenetekkel egész ígéretes volt. Szeretem a szép régi olvasótermeket, ezt is olyasminak képzeltem el mint a DE főépületben, csak nagyobbnak. Azok a részek hangulatosak voltak.
Ami nagyon nem:
Úgy az egész. Az említett dolgai a főszereplőnek és az a bizonyos kis voyuerkodós szexjelenet ott a vége felé. Nem tartom magam prűdnek, de ez valamiért nagyon taszít. De ezt még el tudtam volna nézni, ha van valami megoldása, lezárása a regénynek, de úgy éreztem, hogy ez elmaradt.
Értékelés:
5/10
Könyv adatai:

• Szerző: Szerb Antal
• Cím: Pendragon legenda
• Kiadó: Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft.
• Kiadás éve: 2005
• Oldalszám: 420
• Forrás: egyetemi könyvtár

Akik még olvasták:

• SPG
• Miestas
• Heloise

Eredetileg publikálva a http://flameheart.freeblog.hu/-n 2011. jan. 9. 11:18

Agatha Christie: Az alibi

Most valahogy úgy alakul, hogy azt olvasom először amit dob a gép, nem pedig amit kigondolok. Először a megyei könyvtár zárva, aztán meg az egyetemi netes katalógusa nem engedi kikérni a raktárból azt amit szeretnék, kissé bugos. Így vettem ki először az Anansi fiúkat, most pedig Az alibit, és a szabadpolcos Pendragon legendát. Most Az alibiről írok, mert bár az Anansi fiúkat előbb olvastam, de ezt épp most fejeztem be. Délután kezdtem, és már végeztem is vele, mondjuk ezzel sokat nem mondok, hiszen a Christie könyvek nem túl hosszúak.

De ez (is) egy remek Christie könyv.






Bár még nem olvastam rossz Christie könyet, csak olyat amit nem szerettem, még sok éve, ez a Tíz kicsi néger volt, és egyáltalán nem tetszett, olyan hátborzongató volt.
Amúgy az írónő szerintem kivételes tehetség volt. Remek emberismerő, aki különleges atmoszérát teremt könyveiben, hiteles karaktereket. A nyomozás az olvasót jóleső izgalommal tölti el, mint egy érdekfeszítő rejtély felderítése, ugyonakkor a gyilkosságok szörnyűsége mégsincs elbagatellizálva. És jóllehet vannak ismétlődő motívumok, hasonló karakterek a könyveiben, mégsem válik unalmassá. Minden könyvében mutat valami egyedit. Bár ez lehet, hogy rólam árul el negatívat (már éleselméjűségemre vonatkozóan) de én még sosem találtam ki, egyetlen könyvben sem, hogy ki a gyilkos. Pedig sok könyvét olvstam már. De azt hiszem,ez azért van, mert annyira falom minden sorát, hogy nem állok meg gondolkodni, hogy ki lehetett, hanem csak olvasom-olvasom amíg a végére érek. (hihi) És akkor már a gyilkos kiléte nem nagy rejtély, de érdekes elgondolkodni az emerek természetéről, szeretetről, gyűlöletről és hasonló dolgokról a könyvei kapcsán.
Amúgy most kitaláltm kit fognak megölni, de mondjuk ez meglehetősen egyértelmű :)
Hupsz, magáról a könyvről semmmit még sem írtam. De egy Christie könyvnél úgyis tudja mire számíthat az ember :)
Na jó, azért mégiscsak legyen valami.
Szóval, Dr. Calgary sarkkutató, akit nem sokkal kétéves Antarktiszi kutatóútja előtt autóbaleset ér, agyrázkódást szenved, és néhány óra kiesik az emlékezetéből. Senki sem gondolja, hogy két-három órának bármi jelentősége lehet, így aztán mivel az utazás idejére már tejesen jól érzi magát, elindul. Hazatérvén véletlenül kezébe kerül egy régi újság, és a benne látott gyilkos képe feléleszti emlékeit... Ő tanúsíthatta volna a képen lévő fiú ártatlanságát az anyja elleni gyilkosság vádjával szemben. Bár most már késő, a fiú meghalt a börtönben, Dr. Calgary mégis úgy érzi, a családnak tudnia kell, nem fiuk, testvérük volt a tettes. Ám különösképpen senki sem örül a hírnek...


Hmph. Bár valamiért sokszor elfog a vágy, hogy az én egyik könyvismertetőm is ott legyen a könyv mineren, vagy a molyon vagy csak belinkelve valahová, azt hiszem ez nem fog megvalósulni. Nem tudok ugyanis normális könyvajánlót írni. Hát sebaj, írok olyan Kai-osat. Úgysem kritikusnak készülök, bár ugye alkalmatosságommal kapcsolatosan egyéb tekintetben is kétségkívül vannak kétségek. Azonban ha már itt tartunk, a gyakorlat eddig remek. Most gyakorlatban is látom, milyen inkompetens vagyok még, azonban nem vagyok kétségbeesve. Talán még mindig nem érzem igazán a valódi súlyát... Mindenesetre a gyak nem ettől jó, azonban nem árt ezen is gondolkodnom.

Eredetileg publikálva a http://flameheart.freeblog.hu/-n 2010. júl. 15. 22:17

Janet Evanovich: Stephanie Plum a szingli fejvadász

"Hajnali két óra van, Stephanie. A szomszédaid alszanak, hallókészülékek az éjjeliszekrényen. Sikíts csak. Senki nem fogja hallani."

Két bejegyzéssel előbb látható, hogy teljesen véletlenül vettem meg ezt a könyvet, eredetileg egész mást akartam olvasni, de a könyvtár keresztbe húzta a számításaimat. De tulajdonképpen nem bánom, mert egyébként valószínűleg nem olvastam volna el egyhamar, hiszen annyi más van amit még el akarok; viszont ez jó móka volt.
Eleinte kicsit nehezen rázódtam bele, olvastatta magát ezzel nem volt baj, csak  nem értettem miért gondolja mindenki hogy milyen vicces ez a könyv. Aztán egy idő után valahogy belerázódtam a hangulatába, és onnantól egyre gyakrabban mosolyogtam rajta és a harmadik könyvnél már szinte megállás nélkül vigyorogtam és kuncogtam olvasás közben.
A történetet mindenki ismeri, Stephani Plum állása elvesztése után a nagybátyjánál kezd dolgozni óvadékügynökként. És ki mást kellenne a zöldfülű fejvadásznőnek elsőként begyűjtenie, mint Joseph Morellit, a környék szívtipróját, aki gimis korukban Stephaniet is elcsábította. Csakhogy Morelli azóta rendőr lett, akit most gyilkossággal vádolnak.
A három kötetről most nem akarok külön-külön írni, mert én most egyszerre olvastam mindhármat, meg a színvonal is körülbelül hasonló volt (nagyon jó) bár talán a harmadikon mosolyogtam a legtöbbet. Jók voltak a szereplők, megkedveltem Stephanie-t, és eléggé bele tudtam élni magamat a helyébe, kicsit hasonlítok rá :)) Morellit és Mazur nagyit is megszerettem. Nekem alapvetően akkor tetszik egy könyv, ha együtt tudok érezni a főszereplőkkel, meg jó a hangulata. A mellékszereplők is jól kidolgozottak, és illenek a történetbe.
Szóval ebben a könyvben minden megvolt, abszolút jó szórakozást jelentett ez a három könyv, és remélem, hogy hamarosan kiadják a többit is. A wiki szerint 16 kötetből áll a sorozat, úgyhogy jobb, ha az Ulpius összekapja magát :)
Egy szó mint száz, nagyon tetszett, és részemről a maga kategóriájában ez 10/10.
Eredetileg 9 pontot akartam adni, aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen fogalmam sincs, miért vonnám le azt az egy pontot, hiszen ez úgy volt jó ahogy volt, nem tudok benne hibát találni.
Csak egyet nem értek, hogy a borítón miért van az, hogy Mazur nagyinak mindenről három dolog jut eszébe: a szex, a szex és a szex. Ok hogy ez figyelemfelkeltő meg minden, de azért nem teljesen így van, a két kezemen azért össze tudnám számolni hány szexxel kapcsolatos megjegyzése volt, pedig mondott pár hülyeséget :)) de ez végül is csak kötekedés. Meg még egy nagyon értelmes dolog jutott eszembe a könyv kapcsán: nem volt kicsit nagyon korai az a vonatozás hat ill M. részéről nyolc évesen? Vagy csak én vagyok nagyon prűd? :))
Ami még érdekes volt, az a magyar rokonok és jellegzetes vonásaik emlegetése :) nem tudom Janet-nek vannak-e magyar felmenői, vagy honnan vette az ihletet, de én az utcán nem olyan sok ilyen jellegzetes embert látok, ismerni is csak egyet ismerek, egy profot, aki viszont maga is emlegette a magyar arcvonásokat, hát nemi olyanok vannak, de nem sok embernek még :D bár nem vagyok antropológus :)
Amúgy meg Janet helyében megmondanám a wikipediának hogy valami normálisabb képet tegyenek már fel róla, mert azon nem túl jól néz ki, pedig van jó kép is róla.

Eredetileg publikálva a http://flameheart.freeblog.hu/-n 2010. júl. 11. 14:51

Lisa Lutz: Spellman nyomozóiroda

Hétfőn, mint minden értelmesen eltöltött suli utáni estémen leültem netezgetni, és mint egy jóravaló kiéhezett könyvmoly persze könyves blogokat nézegettem. Valahogyan Natasha blogja eddig elkerülte a figyelmemet, de most rátaláltam, és el is olvastam majdnem az összes bejegyzést (annyira nincsen még sok :) közük a Spellman nyomozóirodáról szólót is. Nem tudom mi indított arra a meggondolatlan lépésre, hogy felbarangoljak az egyetemi könyvtár elektronikus katalógusára, ahol aztán persze hogy meg is volt nekik. És itt jött még egy rendkívül átgondolatlan lépés: kikértem a raktárból... Ez úgy működik, hogy este otthon kényelmesen átnézegeted a neten az adatbázist, kikéred a raktárból ami kell, aztán ha mész másnap reggel, akkor már kinn is van, tényleg nagyon jó amúgy, nem kell egy órát várni míg kihozzák a raktárból, úgy mintha a helyszínen kérnéd ki. De van egy nagy hátránya is, nevezetesen az, hogy este álmosan ilyeneket követ el az ember. Mármint hogy tanulnia kéne, erre meg kikér egy regényt a könyvtárból. Ha meg már kikértem, akkor el is megyek érte, nehogy már szegény raktáros bácsi feleslegesen dolgozzon, ha meg már kivettem, akkor el is olvasom.
Mikor könyves blogokon csorgatom a nyálam, törvényszerű, hogy megtetszik vagy egy tucat könyv (amiket az életbe nem lesz időm mind kiolvasni) meg még vagy egy fél tucat nagyon-nagyon, de azt szoktam általában csinálni, hogy felvésem őket a kis kívánság-noteszba, amiben az elolvasni kívánt könyvek, és megnézni kívánt filmek sorakoznak. A könyvek közül igen kevés kerül kipipálásra :)
Most viszont nem ezt tettem, és bizonyos szempontból nem is bántam meg, mert a könyv remek volt.

De akkor a könyvről is írok*: egy kissé szokatlan családról, Spellmanékról szól. A családi vállakozás náluk rendhagyó módon nem egy étterem, vagy üzlet hanem egy magánnyomozó iroda. Magánnyomozóként dolgozik majdnem mindenki, a családfő és neje, az iszákos nagybácsi és a regény középpontjában álló Izzy is, sőt még húga, a tizenhárom éves Rae is besegít néha. Az egyetlen kivétel Izzy bátyja David, aki a tökéletesség mintaképe és amúgy jogászként dolgozik. Ki is lógna a bogaras családból, ha Izzy nem lenne mindenkinél excentrikusabb. Közlekedésre az ablakot előnyben részesíti az ajtókkal szemben, hajnalban néha nem találja a kulcsát és odakint alszik, fura pasikkal randizik, és priusza sem éppen makulátlan, aktája híven őrzi a nem is olyan régi kihágásokat. Mint mondják, minden munkában van valami foglalkozási ártalom, a Spellmanok tanúbizonysága szerint a magánnyomozókkal sincs ez másképp, náluk a titoktartás és a magánélet nem egyszerű feladat, amint ezt Izzy is megtapasztalja...
Nagyon jó, fordulatos és vicces könyv. Nem igazi chick-lit szingli könyv, nem is annyira krimi, hanem valami keveréke a kettőnek, de egy jól sikerült fajta. Nekem talán azért is tetszett nagyon, mert jól tudtam azonosulni Izzyvel, együtt éreztem vele. Remek volt a stílusa, a felépítése és Izzy listái. Megnevettetett és teljesen "magába szippantott", egyszerűen nem tudtam letenni. Mondjuk én egy regényt se tudok letenni ha tetszik, de ezt tényleg bátran ajánlom mindenkinek, aki egy kis kikapcsolódásra vágyik. A fordítás és a kiadás is igényes lett. (igaz, most nézem, meg is kérik az árát, komolyan a mai regényárak mellett nem is drágállom annyira a szakkönyveket...)
Kategóriájában 10/10. **
Mások is olvasták: Natasha, Christina, Bridge (ő kicsit többet elárul a cselekményből, de azért jó kis ajánlót írt)
(**nyilván ez könnyed szórakoztató irodalom nem pedig szépirodalom. Mondjuk azért én nem is rajongok annyira) Párom szerint bugyuta, mondjuk ez meg nem releváns, mert ő nem is szeret olvasni, és csak belelapozott :P Fura egy pár vagyunk, egy librofil és egy librofób, viszont ő meg compufil :D
*kivételesen bemásolnám az eredeti fülszöveget is, mert ezúttal egész jó lett, csakhogy én is körülbelül ugyanazt írtam le ami abban van, szóval mégsem :D.
Ismételt? spoiler-ellenes agymenés Kaitól Néha azt kell hinnem, hogy a fülszövegírók szerint, az a feladat. hogy a könyv hátulján összefoglalják a cselekményt fordulatokkal és végkifejlettel egyetemben. Bár ebbe a hibába néhány kritikus és könyvesblogger is beleesik néha... Engem meg nagyon tud bosszantani, amikor találok egy nagyon jónak ígérkező filmet vagy könyvet, utánaolvasok kicsit, és a harmadik weblapon le is lövik a végét vagy egy fontos fordulatot, magyarul elspoilerezik az egészet. Mondjuk jelenlegi időbeosztásom mellett, mire hozzájutok az adott könyvhöz már rég elfelejtem miről szól... Filmnél már könnyebben rászánom azt a másfél-két órát. Pont ilyen élményem volt a napokban: Amadea írt egy nagyon jó kis bejegyzést a Pilátus felesége című könyvről, nagyon megtetszett nekem, és máshol is utánaolvastam, és rögtön a következő ajánló amit találtam, beidézte az eredeti fülszöveget, ahol szerintem le is lőttek egy fordulatot, úgyhogy tovább se olvastam. (a kiadó honlapján található röviden elmeséli az egész könyvet a rövid verzió csak azt az egy fordulatot. Ezt a könyvet még nem olvastam, nem tudom mennyire későn derülnek ki ezek, vagy mekkora meglepetés lenne amúgy és gondolom többet is ad a könyv ennél, de akkor is úgy gondolom, hogy túl sokat árul el) Másik ilyen volt Az ötödik Sally, amit Ac-tól kaptam, hogy nagyon jó, és anélkül hogy elolvastam volna mi van a hátulján, elkezdtem olvasni. Már túl voltam a könyv felén mikor elolvastam, erre lelőttek egy olyan dolgot, ami már csak a vége felé következett be. Nem azt mondom, hogy én bezzeg milyen jó vagyok, (talán ezért sem valósult meg amit terveztem, hogy minden megnézett filmről és elolvasott könyvről írjak) gondban vagyok minden könyv- és filmajánló megírásakor, hogy mit is írjak le róla, hogy fogalmazzam meg, hogy miért tetszett vagy miért nem, és mivel ez annyira nem megy, mindig "felturbózom" személyes élményekkel, és hiánypótlónak belinkelek más könyvajánlókat. De egyszer majd írok egy ilyen kritika filózós postot, ahol arról fogok filózni hogy mitől jó egy ajánló. Mert ugye egy csomó jót olvasok mindenfele a neten, amik érzékletesek meg meghozzák a kedvemet az adott könyv elolvasásához, csak én magam úgy érzem mégsem tudok olyant írni. Pedig az elején úgy indultam neki ennek a blognak, hogy főként könyv- és filmajánlók lesznek benne, és néha esetleg néhány személyes élmény, ehhez képest az van többségben. De lényeg az, hogy szerintem akkor is bunkóság spoileres kritikát írni, mert hogy ajánlasz valakinek egy jó könyvet vagy filmet, ha te magad rombolod az élményt?

Eredetileg publikálva a http://flameheart.freeblog.hu/-n 2010. máj. 6. 17:59

Peter S. Beagle: Tamsin története

Ez egy nagyon jó könyv. Már sok helyen olvastam róla, és régóta el szerettem volna olvasni. És szerencsére az egyetemi könyvtár van oly jó olvasóihoz, hogy nem csak szak- hanem szépirodalmat is tart, így aztán amint eldöntöttem, hogy márpedig már nincsen vizsgaidőszak, mentem is az online katalógusra bogarászni hogy hol mik vannak. Bezzeg a megyeiben nincs is meg. Kedd délben kihoztam, kedd estére pedig az a szerencsétlenség ért, hogy egy árva olvasatlan lap se maradt a könyvből. (350 oldal igaz kis alakú, de ha a tankönyvekkel fele ilyen jól haladnék...)

De miről is szól a regény? A főszereplője New York-i Jenny, aki egyes szám első személyben írja a történetet hat év távlatából visszatekintve. Mikor tizenhárom éves, elvált édesanyja újból férjhez megy egy angol pasashoz. És ha ez önmagában nem lenne elég, még hozzá is költöznek Angliába. Ráadásul vidékre, Dorsetbe egy ősrégi udvarházba. Mindennek tetejébe, imádott cicája Kand Úr karanténban kell hogy maradjon egy darabig, és még két új, kéretlen mostohatestvérre is szert tesz. Jenny eleinte nemigen szereti, és nem is akarja szeretni új lakhelyét. Mindez csak akkor kezd megváltozni mikor barátokra tesz szert. Összebarátkozik Meena-val, indiai osztálytársával, az udvarházban boggartok után megismerkedik Tamsinnal. Ő háromszáz éve a ház urainak lánya volt, ám mikor meghalt, valami itt marasztalta a lelkét a földön. Bármennyire is nem szeretné, most, hogy Jenny barátsága felébresztette éber kísértet álmából, kénytelen ezzel a valamivel szembenézni. Most már azonban Jenny is mellette áll.

Azt írtam volna az elején, hogy ez egy jó regény? Nem, ez egy tökéletes regény. Remek történetvezetés, jó nyelvezet, szereplők, Anglia és mondabeli lények teszik a kísértetek mellett azzá. Igazán hangulatos történet. Inkább izgalmasnak mondanám mint félelmetesnek, bár nem egyedül voltam itthon mikor olvastam. Mondjuk nálam ez is jó pont, nem szeretek túlságosan félni :) Sem a külcsínre, sem a belbecsre nem lehet ezúttal panasz azt hiszem. Ez első körben az író érdeme, de azt hiszem hálásak lehetünk a magyar kiadónak (Delta Vision kiadó) és a nagyszerű fordítónak, Kleinheinz Csillának* is.

Abszolút 10/10!

Beagle-től eddig még csak az Utolsó egyszarvút olvastam régebben, ami annyira nem tetszett. Ez azt hiszem nem annyira a könyv hibája, mint inkább a hibás elvárásaimé. Akkor azt hittem, hogy egy kis tündérmese lesz, unikornissal és aranyos virágokon csücsülő tündérekkel meg nem is tudom. Ezzel szemben egy kicsit realistább és szomorkásabb hangulatú mese volt, ami nem azt jelenti hogy rossz lett volna, csak éppen nem azt kaptam amit, főként a fülszöveg alapján váram.

*: Kleinheinz Csilla. Aki nem mellesleg maga is író, mi több fantasy-t ír, csak épp a könyvtárak még nem érezték szükségét hogy betárazzanak belőle. Első regényét A város két fül között-et már félig kiolvastam digitális formátumban, de azt hiszem beszerzek egy papír alapút, nem szeretek képernyőről olvasni :) Előbb azonban leellenőrzöm pontosan mennyire is adja vissza Beagle nyelvezetét, és kiolvasom az Innkeeper's Song-ot. Már az első oldalak alapján azt mondom, szerintem jó munkát végzett a Tamsin-on. Beagle valóban kicsit szépirodalmibb mint más fantasy kedvenceimhez (Rowling, Paolini, Meyer) képest, és ez a nyelvezetén is meglátszik. Cizelláltabb, különlegesebb szavak, bonyolultabb mondatok. Ami számomra nehezebb olvashatóságot jelent :) Nincs ezzel baj, sőt, csak azt hiszem ez után nem az lesz az érzésem mint a Twilight saga után, hogy szükségtelen magyarul is elolvasnom, mert tökéletesen megértettem angolul is. Ettől eltekintve én nem igazán vagyok "műértő" vagy irodalmár, vagy ilyesmi. Nem szeretem Beagle-t azért jobban bármelyik eddigi kedvencemnél, mert szépirodalmibb vagy ilyesmi. Ezért is szeretem, mert valóban remek mondatok vannak a könyveiben.

És a végére megint néhány link, mit gondoltak mások. Úgy látom a Tamsin mindenkinek tetszett, az Utolsó egyszarvú már kicsit jobban megosztotta az embereket. :) De most a Tamsin-ról:

Amadea, Lobo, Nima

Eredetileg publikálva a http://flameheart.freeblog.hu/-n 2010. febr. 4. 9:11

Obessed with Twilight

Először is nyomkodjuk a play gombot és post olvasás közben hallgassunk zenét. Nagyon szép és Twilight-os hangulata van. Szerintem. A szövege is szép, csak az nem passzol.

Az elmúlt hetekben nem volt túl sok szabadidőm, ami meg volt abban olvastam olvastam és olvastam. Előbb a New Moon-t majd az Eclipse-t és a Braking Dawn-t. (a Twilight-ot még júliusban ) A sorozat minden darabja jobban tetszett az előzőnél. Egyszerűen imádtam. A Breaking Dawn meg aztán feltette a pontot az i-re végleg. Azt hiszem ebből is olyan kedvenc lett mint az Eragonból vagy a Harry Potterből, ahol már nincs értelme nagyon azt elemezni hogy miért és hány pontot érően tetszett (persze hogy 10/10) de ezeknek a könyveknek a hangulata és világa egyszerűen beszippantott, magával ragadott, nem is volt rá lehetőség hogy ne tetsszen :) Meyer stílusa meg nagyon tetszik. A Twilight-ot kicsit nehezebben olvastam, de akkor közvetlenül vizsgaidőszak és patkó szigó után kicsit le voltam fáradva, meg sajnos annyira nem kötött le mert láttam a filmet és mindig tudtam előre hogy mi fog történni. De szerintem nem gyengébb mint a sorozat többi része, én nem voltam megfelelő állapotban. De a többi résznél nem volt ilyen gond. És Meyer stílusa mint említettem tetszik. Egyszerűen ír, szinte mindent értettem, de mégis nagyon érzékletesen, átjöttek az érzések, a hangulat, minden. Még suliba is magammal cipeltem az aktuális darabot, hogy minden időt kihasználhassak. Van egy nagyon uncsi szemináriumunk, csoporttársam ki volt rám akadva hogy nekem fel sem tűnt hogy öt perccel tovább tartották. Persze, hogy nem mivel lefoglaltam magam az Eclipse-el :) Egy szó mint száz nekem nagyon tetszett. remélem most is nagyon tetszett mindenkinek ez az irodalmi igényességű "kritika". Rájöttem hogy olyant nem tudok írni. Egyrészt szubjektív hogy kinek mi tetszik, másrészt azt meg mindenki tudja hogy pl a Twilight miről szól. spoilert meg nem írok, minek romboljam annak az élményét aki még netán nem olvasta? szóval marad az áradozás.

De persze a kiadóval most sem vagyok teljesen elégedett. Elkezdtem még nyáron ugye szép sorban egymás után megvásárolni a sorozat darabjait angolul az Atom Books kiadó által puhakötésben. Csakhogy valamiért a Breaking Dawn már kb 1-1 cm-el nagyobb mint a többi. pedig ugyonaz a borító meg minden csak nagyobb. Ezt miért így kellett? Egy sorozat esetében erre figyelniük kellene... szerintem. Darabonként 2500-3900 Ft-ért már elvárnám hogy a polcomon is hibátlanul mutassanak. Mert amúgy meg jó minőségű a kötés, szép is, csak a méret... de lehet csak én vagyok ilyen mániákus :D

Eredetileg publikálva a http://flameheart.freeblog.hu/-n 2009. okt. 10. 22:09