Saját könyvcsendélet |
A szokásaimnak megfelelően ezúttal is a moly.hu-n figyeltem fel a könyvre. Nem emlékszem már, hogy pontosan mikor láttam meg, de amikor frissben feltűnt, egyből felkeltette az érdeklődésemet. Sokkal szívesebben veszem magyar író könyvét kézbe amióta Böszörményi Gyula Ambrózy sorozatával illetve Baráth Katalin Dávid Veron könyveivel bebizonyították számomra, hogy igenis létezik az igényes magyar kortárs irodalom. Valamiért a Kárpát walzert mégis hosszú ideig kerülgettem, a borító tetszett is meg nem is, a tartalom nagyon érdekesnek tűnt de mégis vacilláltam egy darabig. Végül a növekvő számú pozitív értékelés hatására április elején úgy döntöttem, hogy megrendelem. Szerencsére a Líránál törzsvásárlói kedvezményem segítségével 22%-al olcsóbban tudtam megvenni :) Olvasnivalóként végül elé tolakodott még néhány más könyv, de amikor a beszerzése után néhány héttel később friss szerzeményeimet (együtt érkezett vele az Egy moszkvai kandúr feljegyzései és a Bécsi vér című könyv is) lapozgattam, megpróbálván eldönteni, hogy melyiket olvassam, végül a Kárpát walzer maradt a kezemben. Azonban kapcsolatunk mégis kicsit döcögősen indult....
Lillafüred a Szeleta-tetőről - forrás wikipedia |
"Osztrák-Magyar Monarchia, Budapest, 1873 ősze.
Körmöczi Zsuzsanna, a nevelőnő enged egy baráti kérésnek, hogy egy
rejtélyes metronómot eljuttasson Fiumébe. Távoli rokonait kísérve
nekivág a veszélytelennek tűnő útnak az Adriai-tengerhez, azonban már a
vasúti szerelvényen lecsap rá a földöntúli iszonyat, és a puszta
életéért kénytelen küzdeni. A metronóm ingája gyorsulni kezd az
elszabadult gőzvonaton, és lassan már nem is maga a tárgy, hanem a világ
sorsa a tét.
A veszélyek során nem csak ellenségekre, barátokra is lel, például egy titokzatos magyar nemesre, a Garabonciásra. A férfi ott van mindenütt, hogy pokoli keringőbe küldje a szükség szülte hétköznapi hősöket, és egy ősi rend tagjait a Kárpátok lába alatt. A könyv lapjain megelevenednek többek között a magyar hiedelemvilág lakói, a tündérek birodalma, és más földöntúli teremtmények.
Utazunk térben és időben is, hőseink eljutnak a Monarchia jó néhány szegletébe. Látjuk a fővárost, a tengerparti ékszerdobozt, Fiumét, de érintjük Pressburgot, Pécs környékét, vagy éppen a kicsiny Duna-Varsányt.
Az egyik oldalon a hősiesség és nemesség, a másikon a Gonosz lakozik, aki időtlenül szemlélődik, és csak azt lesi, mikor vét lépést a táncban az óvatlan nevelőnő – hogy ő aztán lecsaphasson a világra.
A Kárpát walzer világa nem történelemórák anyagául íródott – helyette felnőtt mesét sző, és ezzel egyedülálló világot teremt. Történetének fonala sokszor metszi a valóságot, néha azzal együtt is fut, gyakran azonban messzire eltávolodik attól.
A könyv a saga első kötete, amely a hőseivel együtt táncba viszi az olvasót is."
Véleményem általában az egész könyvről:
Ahogy a molyon is írtam, kicsit vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban, de összességében, azt kell mondjam, hogy megérte végigolvasni, jól szórakoztam amíg olvastam, és most, hogy becsuktam, a szereplők még velem maradtak. A molyon azt írtam az értékelésemben, hogy nem tudtam teljességgel a szívembe zárni, de rájöttem időközben, hogy ez nem teljesen igaz. Nem lett kedvenc, de nagyon is megszerettem a könyv szereplőit és világát, még ha látok is benne kötözködni-valót. Ahogy eddig sem, most sem ígérek szakértői kritikát, ezek csak az én szubjektív meglátásaim. Ez egy jó könyv, kisebb hibákkal. Aki szereti a kevés misztikummal megbolondított történelmi könyveket és nem riasztja el az oldalszám (652 nagyalakú oldal, normál betűmérettel és viszonylag keskeny margókkal. Én speciel szeretem a hosszú könyveket, de volt, hogy ezt mégis már-már túl hosszúnak éreztem) annak feltétlenül ajánlom. Történelmi könyv, kicsit krimi, kicsit fantasy, de arányos keverék. A veszélyek során nem csak ellenségekre, barátokra is lel, például egy titokzatos magyar nemesre, a Garabonciásra. A férfi ott van mindenütt, hogy pokoli keringőbe küldje a szükség szülte hétköznapi hősöket, és egy ősi rend tagjait a Kárpátok lába alatt. A könyv lapjain megelevenednek többek között a magyar hiedelemvilág lakói, a tündérek birodalma, és más földöntúli teremtmények.
Utazunk térben és időben is, hőseink eljutnak a Monarchia jó néhány szegletébe. Látjuk a fővárost, a tengerparti ékszerdobozt, Fiumét, de érintjük Pressburgot, Pécs környékét, vagy éppen a kicsiny Duna-Varsányt.
Az egyik oldalon a hősiesség és nemesség, a másikon a Gonosz lakozik, aki időtlenül szemlélődik, és csak azt lesi, mikor vét lépést a táncban az óvatlan nevelőnő – hogy ő aztán lecsaphasson a világra.
A Kárpát walzer világa nem történelemórák anyagául íródott – helyette felnőtt mesét sző, és ezzel egyedülálló világot teremt. Történetének fonala sokszor metszi a valóságot, néha azzal együtt is fut, gyakran azonban messzire eltávolodik attól.
A könyv a saga első kötete, amely a hőseivel együtt táncba viszi az olvasót is."
Megyer-hegyi tengerszem - forrás |
Boldogkő vára - forrás |
Érzékletesen leírja a helyszíneket és az embereket, az olvasó könnyen a helyszínekre tudja képzelni magát. Pont emiatt néhol számomra kissé nyomasztó volt, egyes mellékszereplők ridegsége vagy éppen kilátástalannak tűnő helyzete nagyon jól átjött. De persze ez erénye inkább a könyvnek, a jó atmoszférateremtés; de nem mondanám vidámnak, kifejezetten szomorúnak sem. Vannak szomorúbb, nyomasztóbb és vannak vidámabb könnyedebb részek is, de a mérleg nyelve inkább az élőbbi felé billen.
Szent György-hegy - forrás |
A helyszínek, különösen Fiume tetszett, ahogy be volt mutatva ez a nyüzsgő, sokszínű tengerparti város. Mivel szokásom interneten rákeresni a könyvek helyszíneire, így arra is rájöttem hogy jártam is itt, csak akkor már Rijeka-nak hívták :) A magyar népmesei elemek beemelése a fantasy szálba tetszett, ahogy gyermekmeséből néha rémmese lesz, először nagyon furcsa volt, de eddig jól működött. Tetszett az is, hogy a szereplőknek volt karakterfejlődése, mélysége. Volt, aki elsőre merevnek, sablonosnak, statikusnak tűnt, aztán később kiderült, hogy miért ilyen. Váratlan, izgalmas fordulatok vannak benne, közel sem érezhetjük egy percig sem garantáltnak egyik számunkra kedves szereplő boldogságát sem.
A Római kapu Fiuméban - forrás |
Főként a könyv elején sikerült nehezen belerázódnom a könyv hangulatába, nehezen szoktam meg az írói nyelvezetet, mesterkéltnek éreztem, néhol még idegesített is. Fel is merült bennem, hogy félbehagyom, de kitartottam. A nyelvezet, főként a párbeszédek érződtek eleinte mesterkéltnek, sok helyen túlzásnak éreztem a régies, hivataloskodó megfogalmazásokat. Zsuzsanna karaktere főként eleinte irritált, egy bosszantó, karótnyelt kékharisnya volt. Szinte minden szereplő, a családtagok is nagyon ridegek egymással. Lehet, hogy akkoriban tartózkodóbbak voltak az emberek, de ezt a távolságtartást mindenki között természetellenesnek éreztem. Akaratlanul is Böszörményi Ambrózy sorozatához hasonlítottam magamban, már csak a kor miatt is, és ott mindenki természetesebben viselkedik. Persze a könyv elején lettek pont az ilyen természetű szereplők bemutatva, és ahogy megismerjük a többieket változik, de ez eleinte nagyon zavart. A történetmesélés főleg eleinte nagyon kanyargós, ide-oda ugrálunk az időben. Az első fejezetekben számos vargabetűt írunk le a szereplők múltjába, amik önmagukban nem rosszak, de több alkalommal az elsődleges történet folytatására lettem volna kíváncsi, így időnként türelmetlenül, sietősen olvastam már néhol ezeket a visszatekintő részeket. A könyv első harmadában úgy éreztem, hogy egy jó szerkesztő még nagyon ráfért volna a könyvre. A magam részéről talán kíváncsibb lettem volna a főszereplők múltjára amikor már jobban megismertem őket, a könyv második felében már nem untattak ezek a részek. Ugyan a fejezetek elejére mindig ki van írva, hogy mikor és hol vagyunk, de néha még így is nehéz volt belőni, hogy most akkor időben előre, vagy hátra ugrottunk-e, az adott történetszilánk pontosan hol helyezkedik el a mozaikban. Természetesen ebben egyéni figyelmetlenségem is szerepet játszik, mindig meg kellett néznem, hogy az előző fejezet elején milyen évszám volt, és ahhoz viszonyítottam, a könyv végéig nem sikerült megjegyeznem ezt a három-négy évszámot valamiért. Mindenesetre eleinte nagyon kizökkentettek ezek az ugrások a hangulatból. A könyv végére azért egészen belerázódtam ezekbe az idősíkváltásokba, és Zsuzsanna is előnyére változott.
Ismét egy saját könyves fotó |
Igényes, stapabíró nagydarab könyv. A borítón található grafika (ami ha jól sejtem a szerző munkája, a fejezetek elején található kis rajzokkal együtt) tetszik, de a színösszeállítással nem vagyok teljesen kibékülve, és amilyen kis szarka vagyok, hiányolok némi csicsát. Szeretem ha van egy kis domborítás, mélyítés, aranyozás stb. Azt a mai gyakorlatot viszont hogy azt csak a védőborítóra teszik rá, nagyon nem szeretem (maga a könyv meg olyan kis semmi, perzse vannak ebből a verzióból is ötletes megoldások, csak a csicsa sokkal inkább a könyv része, ha a borítón van és nem csak egy darab papíron, ami elszakad, elveszik stb.), és tudom, hogy minden ilyesmi tovább drágította volna a könyvet, szóval, jó ez így :) Olyan igazi könyv ez: keményfedél, vászonkötés, védőpapír nélkül. A betűk mérete, típusa jól olvasható, a papír vastag és krémszínű ahogy szeretem. A fejezet elején lévő kis rajzok nagyon tetszenek, hangulatosak, szépek.
Saját fotók kezdetlegesen montázsolva :) |
Balaton - forrás |
Erről részben írtam már a nem tetszem résznél. Ugyanakkor, később ez változott azért. Elég rövidke párbeszédek, és hosszabb leíró részek jellemzőek a könyvre, ezt is szoknom kellett. A nyelvezethez talán hozzászoktam, talán gördülékenyebb lett a könyv előrehaladtával, de mindenesetre csak az első 100-200 oldalon akadtam fenn a körülményességen, némi furcsa szókapcsolatokon. Ugyanakkor, ahogy a moly.hu-s idézetekben is látszik, vannak benne kifejezetten szépen leírt, megfogalmazott részek is, ez kicsit hullámzó volt számomra, de nem tudom, mennyire volt ez szubjektív részemről.
Értékelés:
8/10 csillag
Könyv adatai:
Szerző: Szép Zsolt
Cím: Kárpát walzer
Kiadó: Kalliopé Kiadó
Kiadás éve: 2018.
Oldalszám: 652
Forrás: saját könyv
Értékelés könyves oldalakon:
Moly: 97%